A fény harcosának a kézikönyvéből + A megértés könyve + Az alkimista
A fény harcosa tudja, mi az, amiért érdemes harcolni. Megérzései és hite alapján cselekszik. De vannak emberek, akik olyan harcba hívják, ami nem az övé, olyan harcmezőre, amit nem ismer vagy ami egyszerűen nem érdekli. Az ilyen emberek olyan küzdelmekbe akarják bevonni a harcost, melyek nekik nagyon fontosak, de neki nem jelentenek semmit. Ezek gyakran hozzá nagyon is közel álló emberek, akik szeretik őt, bíznak az erejében, és mindenáron meg akarják szerezni a segítségét. Ilyenkor mosolyog, és biztosítja őket a szeretetéről, de nem fogadja el a kihívást. Az igazi harcos egyedül választja ki magának a harcmezőt.
Tudja, hogy minden csata során tanult valami újat. De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságukért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét. A győztesek nem követik el kétszer ugyanazt a hibát. Ezért a harcos csak olyasmiért teszi kockára a szívét, amiért érdemes.
A fény harcosa felismeri a méltatlan helyzeteket. A fény harcosa tiszteli magát annyira, hogy ezeket elkerülje, hiszen tudja, hogy célját csakis így érheti el.
A fény harcosa nem vesztegeti az idejét ostoba támadásokra: tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell töltenie.
A harcos arra törekszik, hogy minél jobban megismerje képességeit. Mindig ellenőrzi fegyverzetét, ami három dologból áll: hitből, reményből és szeretetből.
A fény harcosa abban a pillanatban, hogy elindul rajta, felismeri az Ösvényt. Minden kő, minden kanyar üdvrivalgással köszönti. Azonossá válik a hegyekkel és a patakokkal, a saját lelkét látja a növényekben, állatokban és a mező madaraiban. Aztán, elfogadva az Isten és Isten Jeleinek segítségét, engedi, hogy Személyes Története elvezesse a feladatokhoz, amelyeket az élet tartogat a számára.
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz.
A fény harcosának is vannak érzelmei, de meg tudja különböztetni a hasznosat a haszontalantól: kidobja lelki szemetét. Megváltozott, és azt akarja, hogy az érzelmei is kövessék a változásban.
A Fény Harcosa nem fél megkönnyezni régi sebeket, sem örülni az új felfedezéseknek.
A fény harcosa kitart a vágya mellett, de tudja, hogy ki kell várnia a legjobb pillanatokat.
Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.
Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs választása, mások pedig a többiek döntéseit kritizálják. De a harcos mindig tettekre váltja a gondolatait. Előfordul, hogy rossz célt választ magának. Ilyenkor szó nélkül megfizeti hibája árát. Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít, míg visszatér eredeti tervéhez. De a harcos tudja, mit akar.
A fény harcosai gyakran kérdezik maguktól: "Mit keresek én itt?" …Mert tesznek fel kérdéseket. Mert mindig keresik a dolgok értelmét. És végül meg fogják találni.
A fény harcosa döntéseket hoz. Szabad a lelke, mint a felhők az égen, de az álma iránt elkötelezett.
Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját, megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal.
De a fény harcosát semmi nem ingatja meg a hitében. És továbbra is biztatja embertársait, mert ezáltal önmagát is ösztönzi.
Ha a fény harcosa felelősséget vállal valamiért, megtartja a szavát.
Mindig a legjobbat adja magából, és másoktól is a legjobbat reméli.
A fény harcosa tudja, hogy vannak hibái. De azt is tudja, hogy egyedül nem tud fejlődni.
A fény harcosa tudja, hogy szívének csöndjében egyfajta rend rejtőzik, amely utat mutat neki.
A hit elhárít minden csapást és kristálytiszta vízzé változtatja a mérget is.
A fény harcosa tisztában van a hibáival. De tudja azt is, mik az erényei.
A fény harcosa átadja magát a benne lévő szenvedélyeknek és teljes átéléssel élvezi őket. Tudja, hogy nem kell lemondani a győzelmek boldogságáról, mert azok az élet részei, és örömet szereznek mindenkinek, aki részt vesz bennük.
A fény harcosának szeretetre van szüksége. A szeretet és a gyengédség a természetének részei. Hasznára fordítja a magányt, de nem válik a rabjává.
A fény harcosának szüksége van a szerelemre. A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc.
A fény harcosa, mielőtt csatába kezd, kitárja szívét, és kéri az Isten bátorító erejét.
A harcos olyan, mint egy gyerek.
Az emberek meghökkennek: már elfelejtették, hogy egy gyereknek arra van szüksége, hogy szórakozzon, játsszon, néha kicsit pimaszkodjon, illetlen és gyerekes kérdéseket tegyen fel, és olyan butaságokat beszéljen, amikben maga sem hisz.
És rémülten kérdezik:
- Ez lenne a spirituális út? Hiszen ez az ember olyan gyerekes!
A fény harcosát büszkeséggel töltik el az ilyen megjegyzések. Ártatlanságán és önfeledt örömén keresztül továbbra is kapcsolatban marad Istennel, de nem feledkezik meg a küldetéséről.
A harcos - akaratlanul - tesz egy rossz lépést, és lezuhan a szakadékba.
Kísértetek fenyegetik, magány lengi körül.
Mivel mindig a jó ügyért harcolt, nem gondolta volna, hogy ez megtörténhet vele, de megtörtént. A sötétben megszólítja a mesterét.
- Mester, szakadékba zuhantam - mondja. - Sötét és mély a víz.
- Vésd jól az eszedbe - feleli a mester -, egyszerűen alámerültél, de nem lesz gond, ha nem maradsz ott.
És a fény harcosa összeszedi minden erejét, hogy kijusson a gödörből, amibe belekerült.
Jézus azt mondta: "... legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem...". Ha a fény harcosa felelősséget vállal valamiért, megtartja a szavát.
Aki csak ígérget, de nem tudja betartani az ígéreteit, elveszíti az önbecsülését, és szégyelli a tetteit. Az ilyen ember állandóan menekül, és sokkal több energiát fecsérel az örökös magyarázkodásokra, mint amennyi energia ahhoz kellene, hogy állja a szavát.
Néha a harcos is elvállal ostobaságokat, amiket később megbán. Ilyenkor elhatározza, hogy többet nem esik ebbe a hibába, de ha már egyszer ígéretet tett, tartja a szavát.
A harcos nem mindig tudja megőrizni a hitét.
Vannak pillanatok, amikor egyáltalán nem hisz semmiben. Ilyenkor megkérdezi a szívét:
-Megéri ennyit fáradozni?
De a szíve nem felel. A fény harcosának egyedül kell döntenie.
Ekkor elkezd gondolkodni, hátha talál valami példát. És eszébe jut, hogy Jézussal is hasonló történt. Hogy a maga teljességében tapasztalhassa meg az emberlétet.
"Múljék el tőlem e keserű pohár!"
- mondta Jézus. Ő is elvesztette a lelkesedését és a bátorságát, de nem állt meg.
A harcos sem adja fel. És ha elég kitartó, visszatér a hite.
A fény harcosa alaposan átgondolja, mit akar elérni. Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi kardját, megtölti szívét a szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal. De ahogy halad előre, rádöbben, hogy vannak olyan akadályok, amelyekre nem számított. Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell.
A fény harcosának vannak álmai. És az álmai hajtják előre. De soha nem esik abba a hibába, hogy azt gondolja: az út könnyű, a kapu pedig széles. Tudja, hogy az Univerzum úgy működik, ahogy az alkímia: "Solve et coagula" -mondták a mesterek. "Összpontosítsd vagy szórd szét az energiáidat, mindig a helyzetnek megfelelően." Vannak olyan pillanatok, amikor cselekedni kell, máskor viszont bele kell törődni a sorsunkba. A harcos meg tudja különböztetni a kettőt. Amikor a fény harcosa már ügyesen bánik a kardjával, ráébred, hogy felszerelése hiányos: be kell szereznie egy páncélzatot. El is indul, és meghallgatja az árusok ajánlatait. -Öltse magára a magány mellvértjét- mondja az egyik. -Használja a cinizmus pajzsát- mondja a másik.
-Az a legjobb páncélzat, ha nem keveredik bele semmibe -javasolja a harmadik. De a harcos egyikükre sem hallgat. Derűs szívvel megy haza, és magára ölti a hit elnyűhetetlen köpenyét. A hit elhárít minden csapást és kristálytiszta vízzé változtatja a mérget is.
Ezt írja a Középkori Lovaggyűjtemény:
„Az Út lelke az igazság és a türelem segedelmével erősíti meg a Te Lelkedet. Ez a Lovag Útja: egyszerre könnyű és nehéz út, mert arra kényszerít, hogy tedd félre a haszontalan dolgokat és felületes barátságokat. Ezért olyan nehéz elindulni rajta.
Íme a Lovagság első tanítása: ki kell törölnöd életed könyvéből mindent, amit eddig beleírtál: a nyugtalanságot, a bizonytalanságot, a hazugságot.
A helyükre pedig írd be a BÁTORSÁG szót. Ha ezzel a szóval indulsz útnak, és Istennel maradsz, bárhová eljuthatsz.”
Paulo Coelho – A Fény harcosának a kézikönyve (részletek)
http://idezetek2.blogspot.hu/p/paulo-coelho-feny-harcosanak.html
http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/a-feny-harcosanak-kezikonyve
Osho: A megértés könyve
Teljes szívből tedd a dolgokat…Amit félszívvel teszel, az sohasem hoz örömet az életedbe…hiszen valahányszor félszívvel teszel meg valamit, két részre osztod magad, ez pedig a legnagyobb csapás, ami az embereket sújtja, - hogy mind megosztottak vagyunk.
…És bármit teszel is lényed felével, az megbánást, szenvedést és egy olyan érzést hoz, hogy talán a másik, hozzá nem járuló felednek volt igaza, - hiszen ezt a részt követve egyedül azt érted el, hogy nyomorúságos állapotba jutottál. De én azt mondom neked: ha a másik részed követted volna, ugyanez lett volna az eredmény. Nem az a kérdés, hogy melyik feledet kövesd, hanem, hogy maradéktalanul részt veszel-e a dolgokban, avagy nem. Ha maradéktalanul jelen vagy cselekedeteidben, akkor örömet fogsz lelni bennük.
Még egy hétköznapi, jelentéktelen cselekedet is ragyogást, beteljesülést, teljességet és mély elégedettséget hoz lényednek. Ha viszont félszívvel csinálsz valamit, bármilyen üdvös dolog legyen is, csak szenvedést hozhat. A szenvedés nem a cselekedeteidből fakad, ahogyan az öröm sem. Az öröm akkor áraszt el, amikor kiteljesedsz.
Mahávíra elképzelése szerint azonban ülve többet eszik az ember. …Egy étkezés pedig annyi, amennyi egyszerre belefér a két tenyerünkbe.
Csak az ostobák komolyak; nekik muszáj komolynak lenniük. Hogy az ember képes legyen nevetni, ahhoz egy kis intelligenciára is szükség van.
Guatam Buddha pedig egy szent fügefa alatt érte el a megvilágosodást. A szent fügefát angolul bo-fának is nevezik, mert alatta vált Sziddhárta Guatama Buddhává, és érte el a megvilágosodást, vagyis a bódhit.
A tudásnak nincs szüksége hitre. …Mindenféle hit csak tudatlanságodat, a vakságodat jelzi…
A mester szerepe pusztán annyi, hogy megmutassa a tanítványnak valódi önmagát és azt, hogy nem igaz, amit eddig önmagáról hitt.
Az elméd nem a természet alkotása. …Az agyad a természet alkotása. Az agyad a testedhez tartozó szerkezet, az elméd azonban annak a társadalomnak - vallásnak, egyháznak, az ideológiának, melyet a szüleid követtek, az oktatási rendszernek, melyben tanultál, és még sok minden egyébnek-a terméke, amelyben élsz. …Az agy természetes, az elme azonban művi jelenség. Attól függ, hogy melyik birkanyájhoz tartozol. Ha a birkanyájad hindu volt, akkor természetesen hindu módjára fogsz viselkedni.
A meditáció az egyetlen módszer, mely tudatosítja benned, hogy nem vagy azonos az elméddel; és ez roppant hatalmat ad a kezedbe…Képes lesezel eldönteni, mi helyes és mi helytelen az elmédben, hiszen távoli megfigyelővé, szemlélővé válsz.
A megvilágosodott személy hatékonyabban tudja használni elméjét, mint a legragyogóbb intellektus…
Ha aprólékosan megfigyeled haragodat, a harag szertefoszlik. …A harag energia-amikor a harag elillan, a hátramaradó energia együttérzésé alakul. …És ugyanez a helyzet az elmédben fészkelő valamennyi undok dologgal; ha eltűnnek, értékes kincset hagynak hátra maguk mögött…
Van egy lényegi törvény: a gondolatuknak nincs önálló életük. A gondolatok…abból merítik erejüket, hogy azonosulsz velük. Ha azt mondod ,,dühös vagyok”, akkor életerőt öntesz a haragba, mivel azonosulsz vele. Ha azonban azt mondod, ,,megfigyelem, ahogyan a harag felvillan elmém belső képernyőjén”, akkor nem adsz több életet és energiát a haragnak. …Egyszerűen hátrahúzódsz, és távol tartod magad-közömbös vagy, mintha nem is a te gondolataid lennének. …Ha azonosulsz valamivel, nincs meg a távolság, túl közel vagy az adott dologhoz. Olyan ez, mint amikor túl közel helyezed a tükröt a szemedhez: nem látod benne az arcodat. Bizonyos távolságra van szükség; hogy megláthasd a tükörben az arcod.
Ha a gondolataid túl közel állnak hozzád, nem tudod megfigyelni őket. Benyomást tesznek rád, és a saját képükre formálnak: a harag dühössé tesz, a kapzsiság mohóvá, a kéjvágy pedig sóvárrá, mivel egyáltalán nem távolodsz el tőlük.
…És valahányszor egy problémát elnapolsz vagy félretolsz, az csak újabb problémát szül. A probléma csupán helyet változtat, de megmarad…
A helyesen megértett probléma már meg is oldódott, hiszen a probléma az éretlen elméből támad. …A meditáció távolságot teremt, perspektívát ad neked.
Egy dolgot ne feledj: ha egy probléma nem a tied, mindig tudsz jó tanáccsal szolgálni a megoldásra. …Ha azonban a probléma a tied egyszerűen nem tudod mi tévő légy…
Amikor valaki más problémájáról volt szó, meg volt a kellő távolságod, melyből elfogulatlanul szemlélted a helyzetet. Másoknak mindenki tud jó tanácsot adni, de ha vele történik a dolog, minden bölcsességét elveszíti, mert elveszti a távolságot.
Ne feledd tehát, hogy amikor tanácsokat osztogatsz másoknak, ostobának tűnhetsz.
A meditáció révén felülemelkedhetsz köznapi léteden. …Távlatra teszel szert. …Immár magadnak is tudsz jó tanácsot adni.
Ne feledd, ha egy problémádat másvalaki oldja meg, attól te nem válsz érettebbé.
A figyelem energia. Ha valaki szeretettel néz rád, táplálékot ad neked-nagyon finom összetételű táplálékot. Tehát minden gyereknek szüksége van figyelemre, ezt viszont csak akkor kapják meg, ha betegek, vagy valamilyen problémájuk van. Vagyis ha a gyermek figyelmet igényel, problémákat kreál magának, problémateremtővé válik.
...otthon a gyerekek csendesen békésen játszanak, de ha vendégek jönnek, elkezdenek bajt keverni. Ez azért van, mert a fegyelmed a vendégekre irányul, pedig a gyerekek is sóvárognak rá. …A dolog öntudatlan, később azonban viselkedésmintává rögzül. És amikor felnőnek, továbbra is ezt a módszert követik.
A legtöbb páciens beleszeret a pszichoanalitikusába. …Azért, mert életében először sok-sok figyelmet kap valakitől.
Kisgyermekként másfajta problémáid voltak, de amikor nagyobb lettél, ezek egyszerűen eltűntek. …Soha nem oldottad meg őket, egyszerűen csak megszűntek. …Hová tűntek a problémák?…egyszerűen csak továbbfejlődtél. Azok a problémák egy bizonyos fejlődési állapothoz tartoztak. Hasonló a helyzet, amikor a tudatosságod mélységében fejlődsz. Ekkor folyamatosan tűnnek el a problémáid. És eljön a pillanat, amikor annyira tudatossá válsz, hogy többé fel sem merülnek problémák.
Még a növények is gyorsabban nőnek, ha törődsz velük, ha csupán szeretettel nézel rájuk.
Sok gyermek csak testileg növekszik, spirituálisan azonban nem fejlődik, és egész életében szüksége lesz játék mackóra. A templomok és szentélyek istenképmásai nem mások, mint játék mackók. Vagyis amikor a hindu elmegy a hindu templomba, olyasmit lát amit egy mohamedán nem. A mohamedán csak egy kőszobrot lát, a hindu viszont olyasmit, amit rajta kívül senki más: a játék mackóját.
A lótusz sárból nő ki.
Az egyedülálló személy egy kicsivel alacsonyabban áll, mint egy pár. Egy emberpár valamivel magasabb rendű, hiszen ketten egyesültek. Két ellentétes erő, a női és a férfienergia összeolvadt….a férfi és a nő egyaránt felek. Amikor egy férfi és egy nő mély szerelemben egyesülnek, abból egy magasabb rendű valóság fakad…
ánanda-üdvös boldogság vagy elragadás.
A lélek egyéni, a gondolkodásmód mindig csoportfüggő.
A tömeg azonban távol tart önmagadtól. A tömeg, menekülés valódi lényedtől.
Két teljesen azonos dolog egyáltalán nem is létezik, nincs tehát szükséged arra, hogy ,,valaki” légy. Te csak légy önmagad, és máris egyedülálló és páratlan leszel.
Nem kell keresned az egyedülállóságot, hiszen máris a birtokodban van.
-ahelyett, hogy elpocsékolnád az időt, inkább éld meg! -Diogenész
És egy fontos dolgot nem szabad elfelejtened: ha bármit észlelsz magadon-félelmet, haragot, gyűlöletet- és egyszerűen csak megfigyeled, ahogyan feltámad, ítélet és kárhoztatás nélkül, akkor az indulat el fog tűnni, hatalmas energiamennyiséget hagyva hátra, amit építő célokra használhatsz. És fel is kell használnod, ugyanis a szivárgások megszűnnek, te pedig duzzadsz az energiától. Ha viszont szeretetet, együttérzést, jóindulatot, alázatot észlelsz magadon, ezek nem fognak eltűnni. Szintén hatalmas energia rejlik bennük, ám minél jobban megfigyeled őket, annál erősebbé válnak benned, míg teljesen elborítanak.
A helyesnek és helytelenek nincsenek objektív értékei; nem létezik olyasmi, hogy helyes vagy helytelen cselekedet, …Vagyis olykor megeshet, hogy egy cselekedet az egyik pillanatban helytelen, a következő pillanatban helyes, …A megértés annyi, mint pillanatról pillanatra élni, érzékenyen reagálva az életre.
…sok örömet elszalasztottál az életben. Ennek így kellett történnie, hiszen az egyetlen öröm, melyet az élet adhat, a megértésből fakadó válasz.
Tanulj tőlük, de ne légy ostoba követő! Tanítvány légy, ne diák! A diák betűt, a holt betűt tanulja meg; a tanítvány egyszerűen a megértés titkait sajátítja el…
Ha a megértés birtokában vagy, boldog leszel, és ha boldog vagy, azt másokkal is megosztod.
Amikor megtanulod, hogyan légy megfigyelő;…mozdulatlan és zavartalan; amikor tudod, hogyan ülj úgy, hogy pusztán csak ülsz, és nem csinálsz semmit, akkor igazzá válik a zen mondás, miszerint eljő a tavasz, és a fű magától nő.
Egyszerűen olyasmit kell tenned, amire tudod, hogyan fog reagálni a másik tudattalan emberi lény.
A tudatos ember kiszámíthatatlan…Egy bizonyos pillanatban egy bizonyos módon cselekedett, de a következő pillanatban, de a következő pillanatban alkalmasint már másként fog cselekedni, mert ekkorra a helyzet teljesen megváltozik.
…A tudattalan emberek kiszámíthatóak. Könnyen irányíthatod őket. Mivel reagálnak, olyan dolgokat is megcsinálhatsz és kimondhatsz velük, melyeket soha eszük ágában sem volt megcselekedni vagy kimondani. A tudatos ember…nem veheted rá mindenre. Egyetlen mondatot sem húzhatsz ki belőle az akarata ellenére. Ő csak azt fogja tenni, amit az adott pillanatban-a tudatosságával-helyénvalónak talál.
Ön az első férfi, aki nem ég a vágytól hogy azonnal tanácsot adjon nekem. Ez az ostobák biztos ismertetője: csak úgy égnek a vágytól, hogy tanácsot adhassanak.
A Buddha keresztülment egy falun, az emberek pedig körülvették és sértegették. Nem fukarkodtak a trágár szavakkal. A Buddha megállt, csendben hallgatta őket nagy figyelemmel, majd így szólt:
- Köszönöm, hogy idejöttetek hozzám, de most nagyon sietek. Oda kell érnem a következő faluba, ahol az emberek várnak rám. Ma nem szentelhetek nektek több időt, de holnap visszatérőben rá fogok érni. Holnap újra összegyűlhetek, és ha maradt valami, amit el akartatok mondani, de belétek szorult, elmondhatjátok. Ma azonban kérlek, bocsássatok meg!
Az emberek nem hittek a fülüknek: ez a férfi tökéletesen higgadt és zavartalan maradt. Az egyikük megkérdezte:
- Nem hallottál bennünket? Úgy ócsároltunk, mint a vízfolyás, és te még csak nem is válaszoltál rá!
A Buddha így szólt:
- Ha választ akartok, túlkésőn jöttetek. Tíz esztendeje kellett volna jönnötök, akkor megfeleltem volna nektek. De te tíz esztendő során véget vetettem annak, hogy mások befolyásolhassanak. Többé nem vagyok szolga, a magam ura vagyok. Önmagam szerint cselekszem, nem mások szerint. A belső szükségletem szerint cselekszem. Nem kényszeríthettek rá, hogy bármit is megtegyek. Tökéletesen rendben van a dolog: ócsárolni akartatok, hát ócsároltatok! Érjétek be ennyivel! Tökéletesen tettétek a dolgotokat. De ami engem illet, nem veszem magamra a sértéseiteket, márpedig ha nem veszem magamra, semmit sem jelentenek.
Ahhoz, hogy reagálj valaki sértésére, fogékonynak kell lenned rá, el kell fogadnod, amit a másik mond. Ám ha nem fogadod el, ha egyszerűen közönyös maradsz, ha távolságot tartasz, és megőrzöd higgadtságodat…
Buddha azt mondta:
- Beledobhat valaki egy lángoló fáklyát a folyóba. A fáklya mindaddig égni fog, míg el nem éri a vizet. Abban a pillanatban, amikor beleseik a folyóba, a tűz teljesen kihuny; a folyó hidege kioltja. Én folyóvá lette. Sértéseket szórtok rám, melyek tüzesek, amikor a fejemhez vágjátok, de abban a pillanatban, amikor elérnek, a hidegvérem kioltja a tüzüket.
Az élet azonban sosem teszi fel újra ugyanazt a kérdést, ezért az ismerethalmozó ember mindig a rövidebbet húzza.
Ha valaki megsért téged, ezzel megnyom egy gombot, és te reagálsz. Megdühödsz, nekiesel az illetőnek-és ezt cselekvésnek nevezed? Ez nem cselekvés, hanem reakció. A másik személy manipulál téged, és te hagyod. A másik megnyomott egy gombot, és te működésbe lépttél, mint egy gép. …Jön valaki, aki dicsér, hogy az egód felfuvalkodjon, és ettől remekül érzed magad; aztán jön ezután jön másvalaki, aki kipukkasztja az egódat, és te egyszerűen a padlóra kerülsz, leeresztve. Nem vagy magad ura. Bárki képes megsérteni, és ezzel elkeseríteni.
Ha tárgyakra fordítod az energiádat, értetlen és tudatlan életet fogsz élni.
…a koldusok reggel koldulnak, az embereknek több energiájuk van, ezért megértőbbek.
A gyerekek megértőbbek…mint az öregek….bizalommal teltek, közelebb állnak a buddhákhoz. Hogy miért? Mert az energiáik túláradnak. A kisgyermekek gyorsan tanulnak. Miért? Mert tele vannak energiával, s ebből felfogóképesség fakad.
Egy intenzív nemi kielégülés közben olyan éberré válhatsz, mint soha máskor, mert egyetlen más élmény sem ilyen mély, egyetlen más élmény sem ilyen magába merítő és teljes. …A test és az elme egyként elmerülnek, és a gondolkodás teljesen leáll. Ha csak egy pillanatra is, de a nemi kielégülés csúcspontján a gondolkodás leáll, mert annyira kiteljesedsz, hogy képtelen vagy gondolkodni. …nem a sex adja neked az üdvös boldogságot, nem a sex adja neked a gyönyörűséget. Az üdvös boldogság érzése inkább az elméd gondolatok nélküli állapotából, és a cselekvésben való teljes elmerülésből fakad. Mihelyt ezt megérted, egyre kevésbé lesz szükséged a szexre, hiszen e gondolatok nélküli állapotot sex nélkül is elő lehet idézni: ez a meditáció értelme. …Ne feledd, a sexben mindig függsz a másik embertől. …Erre gondoltak a misztikusok, amikor azt mondták, hogy csak teljes önmegtartoztatást gyakorló ember lehet szabad…A nemiség a meditációval eltűnik, ám ez nem az energia megsemmisítését jelenti. Az energia soha nem semmisül meg, csak a formája változik. Immár nem szexuális jellegű - és amikor az energia formája nem szexuális, akkor eltelsz szerelemmel.
A nemiségtől függő ember nem szerethet igazán. …Aki függetlenné vált a nemiségtől, akinek az energiája önmagában áramlik, annak az elragadtatása is önmagában fakad, a sajátja.
A pszichológusok szerint hétéves korunkra mindannak az 50%-át elsajátítjuk, amit az egész életünk során megtanulunk. …Húszéves korodra pedig már majdnem 80%-nál tartasz.
A pszichológusok kutatásokat végeztek olyan gyerekekkel, akiket árvaházban neveltek fel szeretet nélkül. Sok gyerek akár meg is halhat két éven belül, ha szeretet nélkül nevelik, minden szemmel látható ok nélkül. S rosszabbul járnak, akik életben maradnak.
A szeretet tesz téged egésszé. Olyan, mint a ragasztó-egyben tartja az embert. …A szeretet teszi kreatívvá az embert; ha hiányzik, akkor az illető rombolni kezd. …Szeretet nélkül az ember elfelejti a kreativitás nyelvét, és rombolóvá válik, - így születnek a bűnözők és a politikusok.
Ha az ember gyerekkorában nélkülözi a szeretetet, politikus vagy bűnöző lesz, esetleg megörül vagy valamiképpen a rombolás útjára lép, mert nem fogja tudni, hogyan teremtsen. Az élete értelmetlen lesz, semmi jelentőséget nem fog találni benne. Kitaszítottnak fogja érezni magát, - hiszen ha nem szeretnek, nem érezheted értékesnek magad. Abban a pillanatban, mihelyt valaki megszeret, értékessé válsz.
Örömet csak akkor érezhetünk, miközben másoknak örömet szerzünk; nincs más út.
Minél több embert tudsz boldoggá tenni, annál boldogabbnak fogod érezni magad.
A szeretet olyannyira nélkülözhetetlen szükséglet - pontosan a lélek tápláléka.
…férfi megteszi a végső nagy ugrást, és pillangóvá válik. Ekkor lép be a képbe a függőleges. A lárva egy helyben áll; a hernyó mozog, ismeri a mozgást, a pillangó repül, megismeri a magasságot, kezd felfelé törni. A pillangó szárnyakat növeszt-e szárnyak jelentik a célt. Ha nem növesztesz szárnyakat és nem válsz repülő teremténnyé, nem lesz lelked sem.
Meg kell tanulnod meglátni a rendkívüliséget a hétköznapiban, és ez nagy művészet. Egy nő nem csupán a bőre, nem csupán az arca, nem csupán a testi hányada. Egy nőnek lelke van! Bensőséges kapcsolatban kell vele lenned, részévé kell válnod az életének, a belső életének.
Ha unod a feleséged, ez azért van, mert nem tudod, hogyan hatolj a lelkébe. A testébe ugyan képes vagy behatolni, ám erre nagyon hamar ráunsz, mert rutinszerűvé válik. A test nagyon felszínes dolog. Szeretkezhetsz a testtel egyszer, kétszer, háromszor, azután tökéletesen megismerkedsz vele és körvonalaival. Azután semmi új nem marad, te pedig más nők után kezdesz érdeklődni: azt gondolod, hogy biztosan különböznek a feleségedtől; legalább a ruhájuk alá odaképzelhetsz valami különbséget. Továbbra is fantáziálhatsz róluk.
A ruhákat azért találták ki, hogy erősítsék a nemi vágyadat. Egy meztelen nő semmit sem bíz a fantáziádra. Ezért nem olyan vonzóak a meztelen nők; ahogyan a meztelen férfiak sem azok. De amikor egy nő vagy férfi némi ruha mögé rejtőzik, tág teret hagy a fantáziádnak. Fantáziálhatsz róla, mi van a ruhák mögött, újra képzeleghetsz.
A baj az, hogy a feleségedről immár nem fantáziálhatsz.
A szomszédod feleségéről viszont igen, hiszen vonzó a külseje.
Az emberek unatkoznak a feleségük és férjük mellett, s ennek az az oka, hogy nem képesek valódi kapcsolatot teremteni a másik lelkével. A testtel kapcsolatot teremtenek ugyan, ám azt a kapcsolatot elmulasztják létrehozni, mely a szívet a szívvel, a középpontot a középponttal, a lelket a lélekkel összeköti. Mihelyt rájössz, hogyan teremts kapcsolatot a lelketek között, mihelyt lelki társakká váltok, akkortól szó sincs unalomról. Akkortól mindig akad felfedeznivaló a másikban, hiszen minden emberi lény egy végtelenség, melynek felderítése sosem ér véget.
Azt is jegyezd meg, hogy aki emlékezetébe vési a múltat, csak azért teszi teszi így, mert képtelen a feldolgozásra. Ha feldolgozod a múltat, megszabadulsz tőle. …Miután feldolgozod a táplálékot, nem kell hogy emlékezz rá.
Amikor te a jelenben vagy, az elme már nincs ott, hiszen az elme, gondolkodást jelent. És hogyan tudnál a jelenben gondolkodni? …Az elme két dologra képes: vagy a múltba merül bele…vagy behatol a jövőbe…De hogyan tudna az elme a jelenben működni? A jelen semmi mozgásteret nem biztosít számára.
Amikor gondolkodás nélkül létezel a jelenben, most először spirituális vagy. Egy új dimenzió nyílik meg előtted, a tudatosság dimenziója.
Mikor a gondolkodás leáll, kezdetét veszi az új mozgás. …A mélyen meditáló emberek eljutnak eddig a pontig…
A múlt nincs többé, miért aggódsz hát miatta? Miért rágódsz rajta újra meg újra meg újra? …Hiszen nem létezik; csak az elmédben van jelen, nem több emléknél. A jövő pedig még nem létezik.
Abban a pillanatban amint megérzed, hogy nem a jelen pillanatában vagy, egyszerűen és ártatlanul térj vissza! Ne kelts magadban bűntudatot! Ha bűntudatossá válsz, célt tévesztesz.
Gyönyörű szó a megértés. Meditáció közben mindent mintegy felülről, a magasból szemlélsz; ebben rejlik a megértés lényege. …A megértés csak akkor következik be, ha te magad a probléma síkja felett helyezkedsz el. Ha ugyanazon a síkon működsz, amelyen a probléma van, nincs lehetőség a megértésre.
A gyomrod…egész életedben dolgozik, úgyhogy nem árt néha szabadnapot adni neki.
Add meg a testnek, amire szüksége van, és add meg az elmédnek is, amire szüksége van! És azután meg fogsz lepődni, milyen segítőkésszé válnak. …A test és az elme a részeid, ne légy velük ellenséges! …az elme meditáció közben még többet fog háborogni, mint bármely más alkalommal. Ekkor a test nyughatatlanná válik- meditáció közben még inkább, mint máskor.
Én sohasem ülök meditációban. Nem kell hozzá leülnöm, mert bármit teszek is, meditálok közben.
Azonban ha egy órán át meditálsz, huszonhárom órán át pedig nem, akkor nem juthatsz el a meditatív tudatosságig. …Szerintem tehát a meditációnak olyannak kell lennie, mint a légzésnek.
És ez a meditáció, mely állandó társaddá válhat, nagyon egyszerű dolog- én szemlélődésnek nevezem
A meditáló ember társaságában éppen az ellenkezője történik. Ha vele vagy, úgy érzed, hogy erőt merítesz belőle. Szívesen találkozol vele csupán azért, hogy a társaságában légy
Azt is észre fogod venni, hogy amint egyre meditatívabb leszel, minden gesztusod, lágyabbá és békésebbé válik, finomság költözik beléjük. És ezt nemcsak te fogod észrevenni, hanem mások is kezdenek majd felfigyelni rá. …A járásmódod, a beszédmódodat és egész lényedet bizonyos kellem, csend, békesség lengi körül. Az emberek szívesen lesznek veled, mert erőt meríthetnek belőled.
Osho Nemzetközi Meditációs Központ - Pune (India) évente több ezren látogatnak el oda.
Paulo Coelho:Az alkimista
,,A boldogság titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.”
,,Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogyan szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogyan valójában történnek.”
,,Ha akarsz valamit, az egész Világmindenség összefog, hogy elérd.”
,,Ezek ismerős dolgok, és mégiscsak újak, mivel korábban nem vette észre őket, mert már hozzájuk volt szokva.”
,,Ne felejtsd el, hogy mindig tudnod kell, mit akarsz.”
,,Maktub azt jelenti ,,meg van írva.”
,,Sose mondj le az álmaidról -mondta neki az öreg király. -Kövesd a jeleket.”
,,Minél jobban közeledünk az álmunkhoz, Személyes történetünk annál inkább életünk igazi értelmévé válik.”
,,Tanultam a juhoktól és tanultam az üvegektől-gondolta.Tanulhatok a sivatagtól is.”
,,Mindenkinek megvan a maga módja arra, hogyan tanuljon meg valamit.”
,,Egyél, amikor itt az evés ideje. És menj, amikor ideje indulni…”
Feketébe öltözött nők férjes asszonyok.
Végül megjelent egy lány, aki nem feketében járt. Vállán korsót hozott, fejét fátyol borította, de arca nem volt elfedve. Santiago odalépett hozzá, hogy az alkimista iránt érdeklődjék.
Ekkor hirtelen úgy tűnt, hogy megtorpant az idő, és a fiú előtt mintha teljes valójában megjelent volna a Világlélek. Amikor megpillantotta a leány fekete szemét meg ajkát, amely félúton volt a mosoly és hallgatás közt, megértette a legfontosabb és legbölcsebb részét annak a nyelvnek, amelyet a világ beszél és a föld minden embere szívével megért. Ez a szerelem, olyasvalami, ami régebbi, mint maguk az emberek és a maga a sivatag, de ami mindig újból ugyanazzal az erővel jelenik meg, ha valahol két szempár, akárcsak itt, a kútnál, találkozik. Az ajkak végül a mosoly mellett döntöttek, s ez volt a jel, amelyet a fiú- bár nem tudott róla-olyan régóta, egész életében várt, és a juhoknál, a könyvben, az üvegek között meg a sivatag hallgatásában keresett.
Ez volt a világ igazi nyelve, amelynek nem volt szüksége semmiféle magyarázatra, mert a Mindenségnek nem kell magyarázat ahhoz, hogy folytassa útját a végtelen térben. Santiago ebben a pillanatban minden kétség nélkül megérezte, hogy életének asszonyával áll szemtől szemben, s a lány bizonyosan ugyanezt érezte egyetlen szó nélkül is. A fiú biztos volt ebben, mint bármiben a világon, még ha a szülei és nagyszülei azt állították is, hogy mielőtt megnősül, udvarolnia kell a lánynak, eljegyeznie őt, és pénznek is kell lennie. Ezt azok mondják, akik talán soha nem ismerték az Egyetemes Nyelvet, mert mihelyt eljutunk hozzá, könnyedén megértjük, hogy mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely felébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. Másképpen az emberi nem álmainak semmi értelmük se lenne. ,,Makhub”-gondolta a fiú.”
,,Ha az ember szeret, még több értelme van mindennek.”
,,-Ha az ember igazán akar valamit, az egész Mindenség összefog, hogy képes legyen álmát valóra váltani…”
…a szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét. Ha így történik, akkor az nem igazi szerelem…”
,,-Ne mondj semmit-szakította félbe Fátima.-Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok.”
,,A sivatag ugyanolyan jól szolgálja a világ megértését, mint akármi más ezen a földön. Megértened sem kell: elég egy közönséges homokszem, és meglátod benne a Teremtés minden csodáját.”
,,Amivel még tisztában kell lenned: mielőtt az álom valóra válik, a Világlélek mindig úgy dönt, hogy ellenőriz mindent, amit az ember vándorútja során megtanult. Nem rossz szándékkal teszi ezt, hanem hogy az ember az álommal egyidejűleg elsajátítsa azokat a tudnivalókat, amelyeknek a birtokába jutott az álomhoz vezető útja során. Ez az a pont , amikor az emberek többsége föladja…Minden keresés a Kezdő Szerencséjével indul. És mindig a Hódító Próbatételével végződik..
Santiagónak eszébe jutott egy közmondás a szülőföldjéről. Úgy mondták, hogy mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.”
,,Amikor előttünk a nagy kincs, sosem ismerjük föl. És tudod, miért? Mert az emberek nem hisznek a kincsekben.”
,,Aki a Személyes Történetét éli át, az mindent tud, amire szüksége van. Csupán egyvalami választhatja el az álmától: a kudarctól való félelem.”
,,Azt mondja nekem, az a legnagyobb baj, hogy eddig csak az ásványok és a növények értették meg, hogy minden egy. És ehhez nincs arra szükség, hogy a vas ugyanaz legyen, mint a réz, a réz pedig ugyanaz, mint az arany. Minden abban a bizonyos formájában pontosan teljesíti küldetését…”
,,-Többet kapok, mint amennyit a szívességemért érdemlek-jegyezte meg a szerzetes.
-Ilyet sose mondjon. Meghallja az élet, és a legközelebb kevesebbet ad.”