A Megoldás, avagy az élet kulcsai

Eötvös József  (1813-1871)

Jelen volt az 1832. évi országgyűlésen Pozsonyban, azalatt ügyvédi vizsgát tett

1836–1837-ben beutazta Németországot, Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát.

1841-ben, amikor gróf Széchenyi István a frissen induló Pesti Hírlap ellen heves támadásba lendült, Kossuth Lajos védelmére kelt, s megírta a „Kelet népe és Pesti Hírlap” című röpiratát. Az 1843-as országgyűlésen ismét megjelent. Ekkor a magyar ellenzéknek már országos tekintélye volt, Batthyány Lajos és Teleki László grófok mellett ő volt a főrendi ellenzék egyik vezéralakja.

Az 1848. március 3-ai kerületi ülés után ment el Pozsonyba, amikor a dolgok kedvező alakulását már előre láthatta. Az első magyar felelős minisztérium megalakult, neki a vallás- és közoktatási tárca jutott. Augusztus elején előterjesztette törvényjavaslatát, amelyet az ellenzék megtámadott, csak nagy nehézségek árán tudta javaslatát keresztülvinni.

Ezután már nem tudott maradandót alkotni: ő mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. A szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt. 1853-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza.

1855-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá.

1861-től ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyűlési képviselővé választotta, május 17-én mondta el híres beszédét a válaszfelirati vitában, amelyben európai álláspontról határozta meg teendőinket. Az országgyűlés azonban sikertelen volt, feloszlott, Eötvös pedig újra visszatért az irodalomhoz.

Az 1840-es években már írt a zsidók emancipációjáról, s amikor a törvényhozás 1867-ben ismét lehetővé vált, az egyik legelső törvény a zsidók egyenjogúsítása volt. Létrehozta az izraelita kongresszust, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését.

Az ortodox egyházat is teljes önkormányzathoz juttatta a szerb és a román kongresszussal. Végül a legnagyobb horderejű kérdést, a katolikus autonómia ügyét is ő mozdította el a holtpontról.

1866. március 18-án az Akadémia elnökké nevezi ki.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_J%C3%B3zsef

Regényei: A karthauzi – A cselekmény 1830-as forradalom idején Franciaországban játszódik, a főhős Gusztáv ideális célokért lelkesülő arisztokrata ifjú, de csalódik a szerelemben, a barátságban, a polgárokban és az arisztokratákban egyaránt, és megundorodik kora törtető, léha társadalmától, és örök némaságot fogadva be lép a karthausi szerzetesek közé, itt viszont rájön, ő is csak saját boldogságát kereste.

A mű végső tanulsága: Az élet igazi célja az emberszeretet és az ember jobb jövőjéért való munkálkodás.

Magyarország 1514 – Dózsa György féle paraszt felkelésről szól, Lőrinc barát mint a a felkelés szellemi vezetője rájön elhibázott volt a harc ,,az igazság diadalát nem a vad erőszak fogja kihívni.”, a nép felszabadítását ,,lelki sötétségé”-nek eloszlatásával kell kezdeni.

A falu jegyzője – A regény a vármegyei viszonyok szatírája. Tiszarét jegyzőjének Tengelyinek a nemesi levelét ellopják, hogy nehogy jelöltese magát a tisztújításon, Réty alispán felesége áll a lopás mögött, Macskaházy ügyvéddel, Viola a betyár visszaszerzi az iratot, ami Macskaházyhoz jutott, de ő az életére tör ezért önvédelemből megöli Macskaházyt, de Tengelyit gyanúsítják. Erre a hírre Vila viszi a leveleket Tengelyihez, de útközben lelövik, de még utolsó szavaival elmondja az igazságot. lánya, Vilma és Réty fia, Ákos szeretik egymást.

Forrás: Madocsai László: Irodalom 10 Nemzeti Tankönyvkiadó

,,A világon nem a tudomány, a szeretet művel csodákat.”

,,Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van.” (Eötvös József)

A népoktatási törvény

•A leányok negatív megkülönböztetése a közoktatás terén szívósnak bizonyult. Ennek egyik példája az is, hogy Eötvös József 1848-ban a népoktatásról beterjesztett – de a hadi események miatt már nem tárgyalt – törvényjavaslata a tankötelezettséget is a nemek függvényében különíti el. A fiúk számára a tankötelezettség 6-12 éves kori tart, míg a lányok esetében 6-10 éves korra szűkül ez az intervallum.

•A 19. század ötvenes éveiben jelentős mértékű népiskola-építési hullám bontakozott ki, ám ez igen erőteljes germanizációs törekvésekkel párosult.

•Az extenzív fejlődés látványos volt: az 1860-as évek közepén 12 423 népiskola működött Magyarországon.

A kiegyezés után ismét Eötvös József lett a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter. Jól látta, hogy más társadalmi-politikai viszonyokkal kell számolnia, mint 1848-ban. Most már a polgári átalakítást felülről kellett megszervezni és irányítani. Az egész magyar közoktatás gyökeres átformálását tűzte ki célul, de a népoktatásnak elsőbbséget biztosított.

Tisztázandó volt az államnak a közoktatás irányításában betöltött szerepe. A meglévő felekezeti iskolákat érintetlenül hagyva építette fel a népiskolák rendszerét.

Eötvös tehát községi iskolák létesítését csak ott rendelte el, ahol nem működtek egyházi népiskolák. Az egyházi iskolákat azért is hagyta meg, mert a központi hatalom túltengését károsnak tartotta. Ám ezzel együtt is fontos szerepet szánt az államnak a közoktatás megszervezésében.

A felekezeti iskola nélküli községek közös népiskolájának felállításán túl Eötvös az állam befolyását közvetett eszközökkel kívánta érvényre juttatni. Ez a befolyás mindenekelőtt az ellenőrző szerepben, a felügyelet jogában testesült meg, ami a felekezeti iskolákra is kiterjedt. Az állam ösztönző szerepe az állami tanítóképzők felállításában is megnyilvánult, valamint abban, hogy jelentős anyagi támogatással szorgalmazták a színvonalas népiskolai tankönyvek írását.

Az új törvényjavaslat 1868. decemberében lett szentesítve. Ezzel megszületett Magyarország első népoktatási törvénye.

Kiemelkedő jelentőségű törvény ez a magyar népoktatás történetében.

A törvény előírásainak érvényre juttatásához tovább kellett fejleszteni a már meglévő három-, négy- és ötosztályos kisiskolákat: létrejött a hatosztályos elemi népiskola.

• A törvény pénzbüntetés terhe mellett kötelezett minden szülőt, hogy gyermekét 6-12 év között népiskolába, 12-15 éves kor között pedig ismétlő elemi népiskolába járassa. Ettől kezdve lépett érvényre Magyarországon az általános tankötelezettség. Az ismétlő iskolában már nem folyt mindennapos tanítás. Télen hetenként öt, nyáron két óra volt a kötelező tanítási idő.
• A népiskolák fenntartása a községek feladata, ennek forrása a közadó 5 százalékát kitevő iskolaadó. Ha ez nem elég, akkor az állam segéllyel támogatja az iskolát.
• Népiskolát alapíthat: az állam, a községek, a hitfelekezetek, a társulatok és a magánszemélyek.
• A népiskolai oktatás ingyenességét nem mondja ki, de az igazoltan szegény szülők gyermekei nem fizettek tandíjat.
• Új fejlemény, hogy a városi elemi iskola minden osztálya számára már külön tanítót ír elő a törvény, míg a falvakban csupán egy tanító foglalkozott a hat osztály tanulóival.
• Minden gyermeket az anyanyelvén kellett, hogy tanítsanak.
• Nagy gondot fordított a tanítóképzésre. A törvény előírta, hogy az ország területén 20 tanítóképzőt kell felállítani. A három évfolyamos képzőket gyakorlóiskolával kapcsolták össze. Ez a fiúk számára szólt.
• Lányok számára tanítónő képző intézetek létesítéséről rendelkezett. Itt a képzés ingyenes volt, időtartama pedig három év volt.
• A törvény létrehozta a felsőbb népiskolát, amely a hatosztályos elemire épült. Ilyen intézet az ötezer lakosnál nagyobb lélekszámú helységekben kellett felállítani.
• A nagyobb községek népiskola helyett polgári iskolát létesítettek. Itt a fiúk hat-, a lányok pedig négyéves képzésben részesültek. Polgári iskolába a népiskola első négy osztályát elvégzett 10 éves gyerekek nyerhettek felvételt.

A községi iskolák elsőfokú hatósága a választott iskolai szék, az állami népiskoláké pedig a gondnokság. Az iskolaszék kilenctagú testület, melyben helyet kap a helybeli lelkész és a tanító, valamint a helység lakosainak képviselői. De megszervezték az állami felügyeleti rendszert is: az állami tanfelügyelők mind az állami-községi, mind a felekezeti népiskolákat ellenőrizték.

Az iskolaszék választotta a tanítót, és felügyelt az iskolai munkára. Ellenőrizte a törvény betartását, a tandíj beszedését, a mulasztások igazolását; rendelkezett az iskolaépület javításáról, taneszközbeszerzésről; képviselői jelen voltak a vizsgákon, döntöttek a tanító és a szülők közötti vitás kérdésekben.

Az Eötvös-törvény a népoktatási alapintézmények egységes rendszerét teremtette meg. Ezek körébe tartoztak az elemi és felsőbb népiskolák, polgári iskolák és a népiskolai tanítóképzők. Megszabta az oktatási intézményekben tanítandó tárgyakat, az intézményrendszer működésének tárgyi és személyi feltételeit, rendelkezett a tanítók képesítésének követelményeiről.

A népoktatási törvény nyomán korszerűsödött a magyar elemi iskoláztatás, de a fejlődés hosszú folyamat eredménye volt.

A törvény ellenére is a tanköteleseknek csak a fele járt iskolába. A helyzetet nehezítette többek között a meglévő népiskolák nagy részének hihetetlenül elhanyagolt állapota.

Eötvös József kultuszminiszterként rendkívül sokat tett a népiskolák taneszközellátásának korszerűsítéséért.

1868-ban tankönyvbizottságot hozott létre, melynek célja a népiskolai olvasó- és tankönyvek, valamint a segédkönyvek színvonalának fejlesztése volt. sok új tankönyvre volt szükség. Eötvös és a tankönyvbizottság a tankönyvírás terén szabad versenyt teremtett: ismert szakembereket kértek fel tankönyvírásra, de mellettük bárki szabadon pályázhatott kéziratával. Színvonalas népiskolai tankönyvek születtek ennek köszönhetően.

Forrás: Pukánszky-Németh: Neveléstörténet

http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/09.02.html#fjzt8

Eötvös Loránd (1848-1919) (Eötvös József fia)

1867-ben került sor, amikor a kiegyezés után apja újból elvállalta az 1848-as első felelős magyar kormányban már betöltött vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát. Ekkor Loránd beiratkozott a heidelbergi egyetemre, ahol akkoriban a természettudományok három világhírűvé vált tudósa, Kirchhoff, Helmholtz és Bunsen egy időben tanított. Eötvös Kirchhoff mind kísérleti, mind elméleti előadásait buzgón látogatta, Helmholtznál a hangtan és fénytan fiziológiai aspektusait tanulmányozta, Bunsen laboratóriumában pedig kémiai analíziseket végzett.

1870-ben summa cum laude doktorált. Ez a legmagasabb fokozat, melyről apjának a következőket írta: „…E fokozatot nemigen osztogatják. Ebben a félévben kívülem még csak egy jelöltnek adatott, s kultuszminiszteri örömöd telhetik abban, hogy az is magyar volt… neve König Gyula, győri születésű matematikus.”

1899-1905 között ő volt az Akadémia elnöke.

Elméleti úton felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést, ami az Eötvös-féle törvényként lett ismeretes.

A gravitáció felé az 1880-as években fordult az érdeklődése. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját.

Miniszterként

1894 júniusában kinevezik vallás- és közoktatásügyi miniszternek.

Minisztersége alatt, amely mindössze hét hónapig tartott, négyszáz új népiskolát hozott létre és mindvégig szívén viselte a tanítók sorsát, ami abban nyilvánult meg, hogy nagy mértékben emelte a tanítók jutalmazására szánt összeget.

A nemzetiségi kérdésről a következőképpen nyilatkozott: „Ezt nem lehet rendeletekkel megoldani, ehhez tapintat, megértés, a más fájdalmába való beleérzés szükséges.” Ez a beszéd igen jó hatással volt a nemzetiségekre.

A tanárképzés megjavítása végett megalapította a párizsiÉcole Normale Supérieure mintájára 1895-ben Báró Eötvös József Collégiumot, melyben a szegény sorsú, tehetséges fiatalok ingyenes elhelyezést kaptak. A kollégiumban a tanárjelöltek kiváló szaktanárok vezetésével magas színvonalú tudományos képzésben részesültek. A kollégiumból fél évszázados fennállása alatt olyan nemzetközi téren is elismert egyének kerültek ki, mint Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Zemplén Géza, Szegő Gábor, Bay Zoltán és Kosáry Domokos, hogy csak néhányat említsünk.

·  Megkapta a francia kormány által adományozott Legion d'Honneur (Becsület Rend)-et

·  Krenner József egy Macedóniában talált tallium-, arzén- és kéntartalmú ásványt Eötvös Loránd tiszteletére loránditnak nevezett el

·  A Tanácsköztársaság saját halottjának tekintette, és a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravataloztatta fel

·  Párizsban a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Szövetsége, mely Mme Curie-vel és Albert Einsteinnel az élén alakult meg, szintén megemlékezett az elhunyt Eötvös Lorándról és Einstein ezekkel a szavakkal jelentette be a hírt: "A fizika egyik fejedelme halt meg!".

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_Lor%C3%A1nd

Pukánszky – Németh: Neveléstörténet http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/