++ 100 dolog, mely boldoggá, még boldogabbá tesz 10

2023.02.01

Paul Pahil – Pozitív pszichológia - Boldogság

Az indiai származású brit pozitív pszichológus 2004-óta él Magyarországon,

és elhivatottan tevékenykedik azért, hogy megtanítson minket a boldogabb életre.

Idén szeptemberben már negyedjére szervezi meg a Budapesti Boldogság Hét elnevezésű ingyenes rendezvényt.

ENERGIA

Az indiai „chardi kala” azt jelenti, megemelem az energiaszintem, azaz felvértezem magam erővel, hogy legyőzzem a félelmeket és a fájdalmat. Figyelek arra, hogy lendülettel kezdjem a napjaimat.

Megosztom tapasztalataimat a körülöttem lévőkkel, és ezáltal igyekszem fellelkesíteni őket is.

Mindig előre elképzelem az előttem álló fontos eseményeket – ennek hatására a napom nemcsak jól alakul, hanem a tudatos jelenlétem is fokozódik.

ÉRTÉKEK

Amikor néha előfordul, hogy feszült, ideges vagy mérges vagyok, átgondolom és megerősítem magamban, hogy melyek a számomra fontos értékek.

Például mindennap, mielőtt találkozom a klienseimmel vagy a kollégáimmal, emlékeztetem magam a számomra legfontosabb normákra: a szenvedélyre, a kihívásra és a küldetésre.

Azáltal, hogy felismerem és megerősítem a belső értékeimet, csökkenteni tudom a stresszre adott reakció mértékét. (Paul Pahil)

Forrás és a teljes cikk: http://noklapja.nlcafe.hu/psziche/2017/07/24/10-eletbolcsesseg-paul-pahiltol/

Paul Pahil pozitív pszichológus a flow-elmélet atyjától, Csíkszentmihályi Mihálytól tanult. Tíz éve él Magyarországon,

és még mindig meg van győződve,

hogy képesek vagyunk arra,

hogy elhagyjuk a panaszkultúrát és végre boldogok legyünk.

Mert valaki gyengeségeit felismerni nagyon könnyű,

míg ahhoz, hogy észre vedd

és értékelni tudd valakinek az erősségeit, a jelenben kell lenned, figyelned és kérdezned kell

– jóval élvezetesebb folyamat ez, viszont jóval időigényesebb is.

És képzelheti: a tanároknak, szülőknek, vezetőknek nincs ideje erre – legalábbis ezt hiszik.

A gond ezzel az, hogy

ha valakinek a gyengeségeire koncentrálunk, 25%-kal rosszabbul teljesít,

míg ha az erősségeire, akkor jobban, mégpedig 35%-kal!

Nem kell atomfizikusnak lenni, hogy felmérjük, melyik a jobb.

Mindemellett soha senki nem lesz kimagasló semmiben,

ha nem használja az erősségeit,

A szüleim Pandzsábból származnak, ez India északi része.

Ők a Chardi Kala hagyományai szerint neveltek fel, ami megemelt energiaszintet jelent.

Azt is jelenti, hogy amikor nehézségek érnek, akkor emelkedsz, felülemelkedsz a félelmeiden és a fájdalmadon,

hogy várakozással tekintesz a napod elébe,

és ha vége van, megünnepled az elmúlt napot,

a nap során pedig kedvességgel fordulsz az emberek felé, és segíted a nehézségekkel küzdőket.

Miközben a legtöbb ember egészen rendben van,

miért koncentráljunk tehát a gyengeségeikre az erősségeik helyett?

Ha arra figyelsz, mi a rossz,

attól nem fogsz virágozni.

Mit ért virágzás alatt?

A virágzás állapota az, amikor gyakran élünk át pozitív érzelmeket, és ritkán negatívakat.

Ez akkor történik, amikor az emberek rendelkeznek azzal az „érzelmi üzemanyaggal”, ami ahhoz kell, hogy

értelemmel és céllal bíró tevékenységekben vegyenek részt,
hogy bevonódjanak, amikor olyan környezetben vannak, ahol értékelik őket,
és alkalmuk van konstruktív módon fejleszteni az önbizalmukat.

Virágozni annyit tesz, hogy a legjobb formánkban lenni, amikor pedig az egyén virágzik, azzal a társadalom is nyer,

mert kevesebb az öngyilkosság,
kevesebben betegek,
többen egészségesek,
kreatívak,
ellenállóak,
az emberek kilenc évvel tovább élnek,
erősebb a kardiovaszkuláris rendszerük,
több barátjuk van,
több pénzük,
kapcsolatuk

– és ezek bizonyítékokon alapuló, kutatásokkal alátámasztott tények.

A virágzás öt elemből áll:

pozitív érzelmek,
bevonódás,
támogató kapcsolatok,
értelem,
és vágy a teljesítményre.

Hogy állnak ezen a fronton a magyarok? Virágoznak?

A legtöbb magyar, úgy tűnik, túlságosan a teljesítményre koncentrál az elemek közül, és a legtöbb magyar vezető támogatja ezt a hozzáállást.

A magyar dolgozók nyolcvanöt százaléka nincs tisztában a saját erősségeivel!

Miközben a gyengeségeiket nagyon is ismerik,

hetvenöt százalékuk pedig saját bevallása szerint a munkaidő nagy részét olyan tevékenységgel tölti, amely kimeríti.

Sokkal nagyobb egyensúlyra lenne szükség, csapatmunkával és együttműködéssel, mert jelenleg a magyar dolgozók meg sem közelítik a teljes potenciáljukat.

Az egész régióban alacsony a virágzás szintje, és

az összes magyar dolgozó ember között mindössze tíz százalék van, aki virágzást él meg.

A nem virágzók többször élnek át undort, szomorúságot, gyűlöletet, bűntudatot, félelmet és megvetést, mint virágzó társaik, akik ugyanakkor, érdekes módon magasabb stressz-szintről számolnak be – ám, köszönhetően magasabb vitalitásuknak, ellenállásuknak és hatékonyságuknak, hamar túlteszik magukat a stresszen.

Az értelmes cél pedig boldogabbá tesz azáltal, hogy karakteresebbé tesz,

segít kevesebbet szorongani, hamarabb felépülni a betegségekből, így hát miért is hagynánk ezeket figyelmen kívül?

Azt állítja – a Chardi Kala és a pozitív pszichológia alapján is –, hogy nyitottnak lenni az emberek szenvedésére, a segítségnyújtásra olyasmi, amire elengedhetetlenül szükségünk van az életünkben. Miközben Magyarországon a politikai propaganda azt mondja, ne törődjünk mások szenvedésével, ahhoz nekünk nincs közünk. Hogyan védekezhetünk a gyűlölet ilyen formáival szemben?

Először is, a legfontosabb, hogy némi perspektívával tekintsünk rá. Amikor Magyarországra jöttem, és például az asztalon hagytam a mobilom, az emberek azt mondták nekem, hogy tegyem el onnan, mert „ez itt Magyarország”, én meg nem értettem, miről beszélnek. Az elmúlt tíz évben, amióta itt élek, soha semmit nem loptak el tőlem. Mert nem erre koncentrálok. Amikor embereket látok, nem arra gondolok, hogy lopni fognak tőlem vagy megtámadnak majd – ilyen dolgok persze megtörténnek, de megtörténnek akárhol.

A gond az, hogy amikor negatív érzelmeink vannak, akkor az állati agy, a hüllő agy nagyon aktív lesz, és képzelheti, hogyan kezdjük látni magunk körül a világot. Fenyegetést, potenciális veszélyt látunk mindenütt, miközben, amikor az agyunk nem állatként működik, akkor nyugodtak vagyunk, biztonságban érezzük magunkat és a jelenben vagyunk – egészen más világ ez.

A biokémiánk határozza meg, hogyan látjuk a világot, a propagandát, vagy a gyűlölet bátorítását.

Emiatt azt gondolhatjuk, az emberek rosszak, a világ rossz,

miközben én inkább azt nézem, hogy tudnám ezt a világot egy picivel jobbá tenni.

Mindannyiunknak vannak eszközök a kezében, és ez adja meg a lelki állóképességünket.

A házban, ahol élek, lakik egy idős asszony, Marika néni, nyolcvan felett jár már és mégis, minden nap felsepri az udvart, összeszedi a lehullott faleveleket, kicsinosítja az udvart. Egyedül él, de nagyon jó kapcsolatot ápol a többi emberrel, és nagyon aktív.

Ez egy olyan példa, amit követhetünk.

Fel kell ismernünk, hogy a létezésünk egyetlen célja az, hogy másokat szolgáljunk, ahogy csak módunk van rá.

Így ahelyett, hogy azt gondolnám, nem lehetek boldog a világot uraló szenvedés mellett, megpróbálhatom megváltoztatni a nézőpontomat, és feltehetem a kérdést, mi az a legkisebb dolog, amivel a legnagyobb változást tudom elérni.

Azt is észrevettem, hogy a magyarok, akikkel találkozom,

nem kezelik túl jól az érzelmeiket,

szigorúak magukhoz és másoknak is nehezen bocsátanak meg,
túlságosan a múltba révednek, vagy hamis reményeket kergetnek.
A környezetet negatív légkör uralja, és a legtöbben félnek hibázni.
A legtöbb magyar alulértékeli saját magát,

mivel túl sok negatív visszajelzést kapnak

és közel sem elég pozitívot mind a vezetőik, mind a szüleik, mind a párjuk, mind a tanáraik részéről.

Az oktatási rendszer messze túl deficitalapú, ami negatívan befolyásolja a diákok önbizalmát és jóllétét.
A diákok túl sok időt töltenek a gyengeségeik erősítésével, ami rontja a teljesítményüket, önhatékonyságukat és rombolja a lelki állóképességüket.

Mit lehet tenni mindezzel?

Lehetséges egyáltalán megváltoztatni a mi sokat emlegetett panaszkultúránkat?

Hiszek benne, hogy igen.

Ezért kezdtem el 2012-ben úgynevezett „feel good” bulikat rendezni – ide meghívtam az összes magyar ismerősöm, és őket is bátorítottam, hogy hívjanak el minden olyan embert, akivel szívesen töltenének el egy estét, embereket mutattam be egymásnak, és így tovább –,

majd később a Budapesti Boldogság Hetet.

Ismert tény, hogy:

a társas érintkezés és az összekapcsolódás érzése alapvető hatással van az egyén jóllétére,
míg az individualizmust és anyagi fogyasztást hangsúlyozó értékrendszerek negatívan hatnak a jóllétre.

Ezért hoztuk létre és szervezzük már négy éve a Budapesti Boldogság Hetet előadásokkal, workshopokkal, mindezt ingyen,

hogy demonstráljuk, hogy az együttműködés nagyon is lehetséges.

Azt akarjuk elérni, hogy egyre több és több egyén és közösség

használja azt a belső erőt, amivel rendelkezik.

Így újfajta éberséget hozhatunk létre, amit megtaníthatunk az embereknek egy élvezetesebb, non-lineáris módon – és a visszajelzések azt mutatják, hogy a magyarok nyitottak a holisztikus jóllétre.

Rengeteg bizonyíték támasztja alá, hogy az emberek,

akik pénzzel, idővel, munkával támogatnak másokat, azok elégedettebbek az életükkel.

A pozitív pszichológia kutatói felfedezték, hogy azok az egyének,

akik úgy érzik, célja és értelme van az életüknek,

kevesebb fájdalmat és szorongást élnek át,

mint azok, akik nem látnak ilyen célt vagy értelmet, illetve ritkábban lesznek depressziósak vagy szerhasználók.

Az előnyök pedig nem csak a testi egészségről szólnak: ez a fajta „küldetéstudat” energiát ad az embereknek, erősíti a kreativitásukat, az intellektuális bevonódást és a kíváncsiságot.

Nekem a boldogság többféle igazságot jelent, amelyek minden ellentmondásukkal együtt is összeférnek egymással.

Természetesen tudom, hogy

a boldogságunk ötven százalékban a genetikán múlik, ám a genetikát nagyon nagyban befolyásolja a környezet, mindkét irányban.

Például engem a szüleim, amint említettem, a Chardi Kala szerint neveltek és ők maguk is gyakorolták azt, nyitottak voltak az emberek felé,

így az én boldogságfelfogásom nagyban támaszkodik arra, amit gyerekkoromban láttam.

A valóságban az élet minősége nem függ közvetlenül attól,

hogy mink van vagy

mit gondolnak rólunk mások.

Ha van valaminek egyáltalán szerepe ebben,

akkor annak, hogy mi hogyan érezzük magunkat

és mit gondolunk arról,

ami történik velünk.

Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni.

Paul, egy valóságos boldogságbomba,

olyan pozitív energiamező öleli körül,

hogy aki a közelébe kerül, annak valahogy önkénytelenül is mosolyognia, vagy minimum sírnia kell az örömtől.

F.K: Paul, ahogy beléptél az ajtón, szinte bőrömön éreztem a pozitív érzetet. Hogy csinálod? Honnan jön ez az erő, miből táplálkozol?

P.P: Először is, a jelenben élek és odafigyeltem rád.

Kapcsolódtam a lelkedhez, az elmédhez és a szívedhez és te ennek megfelelően reagáltál.

Ez annak köszönhető, hogy indai szüleim nevelésem során egy bizonyos értékrendet adtak nekem,

emellett pedig 30 éven keresztül ‘zen meditációt’ is gyakoroltam.

Itt Budapesten eleinte ingyen dolgoztam és felajánlottam a segítségemet olyan embereknek, akiknek segítségre volt szükségük, akik szomorúak voltak vagy kétségbe esettek.

Számomra fontosabb volt, hogy fejlődjek, a fejlődést pedig nem lehet pénzben mérni,

hanem a munkád értékében és hasznosságában.

F.K: Mit éreztél akkor amikor Magyarországra érkeztél? Hogy kezdtél itt alapokat teremteni?

P.P: Megalapítottam a cégem: Hungry 4 Learning (Tanulásra Éhes) Kft-t, majd ideköltözésem után 4 hónappal már később nagy cégek vezetőivel és igazgatóival kezdtem el dolgozni. Azután úgy döntöttem, hogy lefordíttatom az összes anyagomat magyar nyelvre.

Rájöttem, hogy a pozitivitás a legtöbb ember számára olyan, mint “új nyelvet tanulni”.

Mindenki tud tanulni, de időbe telik kifejleszteni a pozitivitás igazi „gondolkodásmódját”.

Elkezdtem újságcikkeket írni, amelyek aztán magyar fordításban jelentek meg, és sokat beszélgettem azokkal az emberekkel, akiket érdekelt ez a téma.

Létrehoztam egy kis helyi csapatot, ami szépen növekszik és amelyet folyamatosan fejlesztek.

Készítettünk egy weboldalt, azért, hogy a magyarok is hozzáférhessenek további információkhoz a saját anyanyelvükön.

Az “eleteroweb.eu’ nevet választottuk weboldalunknak, mivel az életerő, a magasabb vitalitás a pozitív pszichológia egyik eredménye.

Elkezdtünk workshopokat tartani a helyi emberek számára, valamint csapatokkal és azokkal együtt dolgozni, akiket érdekel a téma.

Például megkértek idén, hogy menjek el Brazíliába és Ausztráliába.

Egyre több megrendelés érkezik hozzánk Magyarországi és külföldi cégektől is.

Elkezdtünk “Feel Good Party-kat” szervezni,

azért hogy az emberek tudjanak találkozni egymással és kapcsolatot építeni egymással

ahelyett, hogy szomorúnak és elszigeteltnek érezzék magukat.

F.K: Hogyan telepedtél le, és hogy ment idehaza a beilleszkedés?

P.P: Hamar rájöttem arra,

hogy az emberekből hiányzik az egymásba vetett bizalom,
nem támogatják egymást eléggé,
és hiányzik a társadalomban lévő összetartás.

Tudtam, hogy az embereknek időbe telik bizalmat kiépíteni felém,

mivel nem bíznak magukban és a magyar társaikban sem.

Úgy döntöttem, hogy csak élvezem az emberek társaságát és idővel úgyis meg fognak nyílni.

A fő erősségeim

a szociális intelligencia,
a vezetői képesség
és az, hogy a dolgokat több szemszögből látom,
valamint a kapcsolatok elmélyítése
és annak megértése, hogy mi viszi az embereket előbbre.

Tudtam, hogyha használom ezeket az erősségeket, hiteles, teljes és ellenálló leszek,

ezenkívül fejlődik a személyiségem is,

illetve elérem a céljaimat.

F.K: Paul, egyfajta “pozitív pszichológiát” képviselsz és közvetítesz mások számára is. Mi is ez tulajdonképpen, mesélnél nekünk erről?

P.P: A Csíkszentmihályi Mihály és Martin Seligman által alapított “Pozitív Pszichológia” tudománya egy fejlettebb tudomány mint a többi megközelítés.

Például, más megközelítések inkább deficit megközelítést alkalmaznak,

és inkább arra fókuszálnak, hogy mi a baj.

Sajnos ez a folyamat túl sokáig tart és legtöbbször eredménytelen.

A pozitív pszichológia arra koncentrál,

hogy megvizsgálja a pozitív érzelmek és állapotok jótékony hatását.

Időről időre megmutatják, hogy

a nagyobb pozitivitás idővel számos tartós belső erőforrást fejleszt ki

(kognitív flexibilitást,
érzelmi ellenállóképességet,
jobb szociális kapcsolatokat
és egészséget,
valamint kreativitást).

A kutatások azt mutatják, hogy az emberek jobban élvezik az életüket és így akár kilenc évvel is tovább élhetnek.

F.K: Mit tanácsolsz, azaz üzensz nekünk magyaroknak, hogy vészeljük át a nehéz pillanatokat, kritikus időszakokat? Hogyan lássuk félig telinek azt a bizonyos poharat?

P.P: Gondolhatod úgy, hogy az életed nehéz, hogy rossz életre születtél.

Hasonlóképpen gondolhatod azt is, hogy jók a kilátásaid

és megláthatod a fejlődés lehetőségeit.

Választanod kell, és az elméd fogja kialakítani azt,

hogy hogyan alakuljanak az események, és nem fordítva.

Az legyen középpontban,

hogy miként fejleszd az elméd és a készségeidet,

hogy mutass törődést mások irányába,

alakíts ki társas kapcsolatokat, tekints magadra és az életedre új szemszögből.

Továbbá fontos, hogy érdeklődőbb legyél és legyen benned remény, inspiráció és érezd magad egynek világgal.

Azt is lényeges, hogy átjárjon a hála érzése és jobban tudd értékelni azokat a dolgokat amelyek jelen vannak az életedben.

A legfontosabb dolog az, hogy rájöjjél arra, hogy szükséged van a változásra,

hogy létrehozd te magad azt a változást, amit látni szeretnél.

Ahelyett, hogy panaszkodnál a rossz dolgok miatt, hozd létre és tápláld a hajlandóságot a változtatás szükségessége iránt.

Például, én brit karate bajnok akartam lenni és végül ez hozzásegített ahhoz, hogy gyerekeknek és felnőtteknek segítsek abban, hogy ők is bajnokok legyenek. Az első, célt adott nekem, a második pedig életcélt és értelmet adott az életemnek.

Olyan tevékenységeket kell űznünk,

amelyek értelmet és célt adnak az életünknek,

amelyek érdekelnek bennünket, amelyek által használjuk az intelligenciáinkat és tehetségünket,

mert ezáltal tudjuk kifejleszteni a “pozitivitás gondolkodásmódját”.

F.K: Amikor valaki útnak indul, általában majdnem mindig hoz magával valamit otthonról.

PaulP.P: Amikor megszülettem, a szüleim a Szeretetharcos nevet adták nekem

és ők pont ilyen szeretettel neveltek minket és biztattak arra bennünket, hogy érezzük az intuícióinkat, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyeket belülről érzünk, ahelyett, hogy robotok legyünk.

Amikor fiatal voltam, sok ember fordult meg a szüleim házában, akik nálunk ettek, ittak és jól érezték magukat.

Ez a hangulat volt az én alapom.

Az ilyen élményekből tanultam és fejlesztettem ki olyan erényeket mint a bátorság, dinamikusság, nyitottság, törődés, proaktivitás: én tegyem meg a kezdő lépést.

Ezek a jellemvonások azok, amelyeket a családom mutatott nekem és ezeket próbálom használni a mindennapi életem során is.

F.K: Te mit hoztál magaddal útravalóul a szülői házból? Mi az a legfontosabb otthoni “szellemi táplálék”, ami nélkül nem lennél az az ember, aki vagy?

Paul3P.P: A szüleim észak Indiából jöttek és szikhek. A szikhek egy kisebbség Indiában,

akik pozitív mentális állapotban élnek, a teremtő felé mutatott tiszteletként.

Ezt úgy hívják, hogy “Chardi Kala”.

A Chardi Kala egy mindennapi realitás, ami optimizmusra és örömmel teli mentális állapotra vonatkozik.

Ilyen állapotban nagyon kevés félelem és irigység létezik.

Ez a hozzáállás segít abban, hogy szembenézzünk a nehézségekkel, a lehető legkevesebb negatívummal.

Ez magában foglalja azt is, hogy fogjunk össze és segítsünk azoknak akiknek erre szükségük van. A szikhek a templomukban, az úgynevezett gurdwárában tartanak istentiszteletet, amit teljesen önkéntes alapon működtetnek. A helyiek ételt és hozzávalókat hoznak a gurdwárába, amit egész évben, minden nap háromszor elkészítenek a közösség számára. A szikhizmus egyik alapelve, hogy szolgáld a helyi közösséget. Egyébként, az ételből bárki ehet, akinek szüksége van rá, függetlenül vallási hovatartozásától.

F.K: Paul, végül de nem utolsósorban mit üzensz nekünk magyaroknak, az olvasóknak? Egyfajta mottóra lennénk kíváncsiak.

P.P: ”Több pozitivitással jobban áramlik az élet” – Így élek és dolgozom a legjobban.

Próbáld ki minden nap 35 napon keresztül és meg fogod tapasztalni és érezni te is.

A pozitív pszichológia tudományos alapon igyekszik megközelíteni a boldogságot

és igyekszik megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy

mi a boldogság és hogyan lehet elérni.

Paullal történt találkozásom során valami egészen másfajta örömpszichológiát tapasztaltam,

amikor magához ölelt, olyan érzés fogott el, mintha egy angyal karjaiban lettem volna.

A szívemben éreztem a boldogságot.

– Indiában sok ember csupa mosoly, akkor is, ha szinte semmije sincs. Önt mire tanították?

– A szüleim pozitív hozzáállásra neveltek, amit a szikhek úgy hívnak, hogy „chardi kala”.

Mindennapi szokásokkal tartják fenn az optimizmus és az öröm állapotát. Korán kelnek, és kifejezik a Teremtő iránt érzett hálájukat, minden nap meditálnak, mindenkit szívből jövő mosollyal üdvözölnek, együtt készítik és fogyasztják el az ételeket, és adnak belőle a rászorulóknak is.

Ebben a létállapotban alig van helye a félelmeknek, az irigységnek, viszont segíti őket abban, hogy a lehető legkevesebb lelki sérüléssel jussanak túl a nehézségeken.

– Miért érzi úgy, hogy Magyarországon van a helye?

– Szeretném megtanítani a magyaroknak, hogyan élhetnek olyan életet, ami nekik a legjobb.

Ehhez azt kell megérteni, hogy a saját jól-létünk csakis tőlünk függ.

A sorsunkat a pozitív választásainkkal alakítjuk.

Amikor arról panaszkodunk, hogy boldogtalan a párkapcsolatunk, és ennek ellenére benne maradunk, az egy negatív választás, amit a félelem irányít. Félünk tőle, hogy egyedül maradunk.

Akkor tudunk úgy élni, ahogy nekünk a legjobb, ha tisztában vagyunk vele, hogy továbbléphetünk,

és élvezhetjük az életet úgy is, ha éppen akkor nincs mellettünk partner.

– Mi híresek vagyunk arról, hogy folyton panaszkodunk, és mindennek meglátjuk a rossz oldalát. Aki más kultúrából jön, hogy lát minket? Mi lehet az oka a boldogtalanságunknak?

– Sajnos egy Európa boldogságszintjét vizsgáló kutatás szerint a magyarok 92%-a nem „virul”.

Aki „virul”, az gyakran él meg pozitív érzelmeket, és jól működik a mindennapokban.

Azaz önálló, ért valamihez, világos céljai és minőségi kapcsolatai vannak.

Úgy tűnik, a magyarok nagy része külső tényezőkre figyel, mint például a történelmük, a jelenlegi politikai kérdések és az anyagi dolgok.

Nagyon sokan arra fókuszálnak, ami hiányzik. Amikor beszélgettem velük, gyakran mondták, hogy „nincs tengerünk”, „mi valaha egy nagy ország voltunk”, „birodalmunk volt”, „nem keresünk eleget”, „másoknak könnyebb”, „nekem sokkal nehezebb”.

Ez a gondolkodásmód még nehezebbé teszi, hogy elégedettek és nyugodtak legyenek.

– Ezzel azt mondja, hogy lehetünk boldogok akkor is, ha az életünk egy problémahalmaz? Elviselhetetlen a főnök, a párkapcsolatunk épphogy döcög, és a gyerekek is próbára teszik az idegeinket. Lehet így elégedettnek lenni?

– Mindenkinek vannak gondjai,

a kérdés csak az, hogyan látjuk és hogyan kezeljük őket.

Az kell, hogy elsajátítsunk egy másfajta,

azaz értékelő hozzáállást.

Minden helyzetben meg kell találni a pozitív kivételeket. Például gondoljuk végig, mikor nem elviselhetetlen a főnökünk.

Ha feltárjuk ezeket a helyzeteket, azzal már részben meg is oldottuk őket, hiszen máris megjelenik bennünk egy pozitív érzelem, a remény. Ez már elég lehet ahhoz, hogy meglássuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel javíthatunk a viszonyon.

Szemléletmód-váltás szükséges:

hogy a probléma helyett a megoldásra fókuszáljunk.

– Tehát csak annyi a baj, hogy rossz helyen keressük a jót, az örömtelit?

– Egy kutatás szerint a boldogság 50%-ban a genetikától függ. A jó hír az, hogy a további 50% a mi kezünkben van.

Ebből 40% a tudatos pozitív cselekedeteknek tudható be, 10% pedig az életkörülményeinknek (például az anyagi helyzetünknek).

Sajnos a legtöbb ember erre a 10%-ra koncentrál, pedig a boldogságnak ez csak egy apró szelete.

– Milyen tudatos pozitív cselekedetekkel tehetjük magunkat boldogabbá?

– Egy módja, ha megtaláljuk az életfeladatunkat.

Ilyenkor úgy érezzük, hogy a valódi énünk cselekszik.

A munka, amit végzünk, könnyűnek tűnik, és elveszítjük az egónk irányítását.

Mély elégedettséget érzünk, és bármeddig tudnánk végezni az adott tevékenységet, mivel az feltölt minket.

Mindezt másokkal is meg akarjuk osztani, egy részét akár ingyen is. Én például a Budapesti Boldogság Hetet saját költségemre szerveztem 2014-ben és 2015-ben.

– Ez alapvetően rólunk szól: de mi a helyzet a kapcsolatainkkal? Közeledik a karácsony, amikor egyre több figyelmet fordítunk a hozzánk közel álló emberekre is. Hogyan őrizzük meg ezt az odafigyelést az év többi időszakában?

Először is törekedjünk jobban önmagunk szeretetére,
és időnként szánjunk időt az elcsendesedésre.

A virágzó kapcsolatokban 5:1 a pozitív és a negatív kölcsönhatások aránya.

Ez azt jelenti, hogy minden negatív kölcsönhatást ötször több pozitív kölcsönhatással kell ellensúlyoznunk.

Ha egy párkapcsolatban kritizálják egymást,

folyamatosan negatív visszajelzéseket adnak a másiknak,

nem támogatják a párjukat, nem fejezik ki az iránta érzett szeretetüket és megbecsülésüket, vagy érdektelenek a partnerükkel szemben, a kapcsolat kibillen az egyensúlyából.

Az én személyes tapasztalatom, hogy a legtöbb párnál 2:1 a pozitív és a negatív megnyilvánulások aránya.

– Tehát mondhatjuk azt, hogy a boldogság egy szokás? Egy napi cselekvés?

– A boldogság életmódváltást követel. Rendszeresen, kis adagokban kell belevinnünk a jó dolgokat az életünkbe.

A kis dózisú pozitív érzelmek idővel nyitottá tesznek minket, és megváltoztatják a világlátásunkat.

Ha minden nap csinálunk valami olyasmit,

ami előhozza belőlünk a hála, az inspiráció, az öröm és a szeretet érzését,

az békésebbé, örömtelibbét teszi az életünket. Ne akarjuk a boldogságot, hanem fogadjuk nyitottan, barátságosan, kíváncsian, nagyrabecsüléssel a jelen pillanatot. Ez az újfajta szemléletmód idővel boldogságot hoz az életünkbe.

Források: http://ridikulmagazin.hu/cikk-a-boldogsag-eletmodvaltast-kovetel.htm

http://24.hu/kultura/2017/11/02/a-magyarok-kivaloan-tudnak-kritizalni-de-ennek-nem-kell-igy-maradnia/

http://feelingmagazin.hu/boldogsagbomba-avagy-beszelgetes-paul-pahil-nemzetkozi-optimalitas-coach-al/

Paul Pahil – Pozitív pszichológia - Boldogság

Az indiai származású brit pozitív pszichológus 2004-óta él Magyarországon,

és elhivatottan tevékenykedik azért, hogy megtanítson minket a boldogabb életre.

Idén szeptemberben már negyedjére szervezi meg a Budapesti Boldogság Hét elnevezésű ingyenes rendezvényt.

ENERGIA

Megosztom tapasztalataimat a körülöttem lévőkkel, és ezáltal igyekszem fellelkesíteni őket is.

Mindig előre elképzelem az előttem álló fontos eseményeket – ennek hatására a napom nemcsak jól alakul, hanem a tudatos jelenlétem is fokozódik.

ÉRTÉKEK

Amikor néha előfordul, hogy feszült, ideges vagy mérges vagyok, átgondolom és megerősítem magamban, hogy melyek a számomra fontos értékek.

Például mindennap, mielőtt találkozom a klienseimmel vagy a kollégáimmal, emlékeztetem magam a számomra legfontosabb normákra: a szenvedélyre, a kihívásra és a küldetésre.

Azáltal, hogy felismerem és megerősítem a belső értékeimet, csökkenteni tudom a stresszre adott reakció mértékét. (Paul Pahil)

Forrás és a teljes cikk: http://noklapja.nlcafe.hu/psziche/2017/07/24/10-eletbolcsesseg-paul-pahiltol/

A magyarok kiválóan tudnak kritizálni, de ennek nem kell így maradnia

Bodnár Judit Lola hypevadász. 2017. 11. 02. 19:05

Paul Pahil pozitív pszichológus a flow-elmélet atyjától, Csíkszentmihályi Mihálytól tanult. Tíz éve él Magyarországon,

és még mindig meg van győződve,

hogy képesek vagyunk arra,

hogy elhagyjuk a panaszkultúrát és végre boldogok legyünk.

Több helyütt úgy nemzetközi optimalitás coach-nak nevezik. Mit jelent ez?

Először sportpszichológiát tanultam, majd szervezetpszichológiát, aztán huszonkét éves korom körül elkezdtem szervezetpszichológusként dolgozni a British Airwaysnél. A feladatom az volt a csapatban, hogy a pilóták és a légiutas-kísérők képzését megtervezzem és fejlesszem. Hét évig foglalkoztam ezzel, legalább harmincféle kultúrából származó emberekkel, jó alapot adott, hogy egy profi cégnél dolgozhattam, amely elfogadja a kultúrák különbözőségét. Aztán a brit belügyminisztériumnál lettem a képzések és fejlesztések vezetője.

Ekkor támadt az ötletem, hogy létrehozzak egy új motivációs rendszert különböző kultúrákból származó embereknek. Egy évvel később jött létre ez a rendszer, az optimalitás coaching, ami gyakorlatilag a pozitív pszichológia tudományát vegyíti a sportpszichológiával.

Budapestre 2007-ben költöztem, mert úgy éreztem, hogy valami többre vágyok, mint a munka: mivel mindig jó állásaim voltak, másfajta életet szerettem volna, függetlenséget. Azóta, az elmúlt tíz évben több mint harminc magyar vállalattal, nyolc különféle iparág háromezerötszáz alkalmazottjával dolgoztam,

így amikor állítok valamit a magyar emberekről, vagy arról, hogy érzik magukat a magyar vezetők,

mik a magyarok legpozitívabb, legnegatívabb érzései, azt mind adatokkal, bizonyítékokkal tudom alátámasztani.

Azt gondolom, ez a fajta adat ismeretlen az emberek számára, és szeretném, hogy tudjanak ezekről.

Mitől függ az optimalitás?

Egész sor faktoron múlik.

Személyes szinten magában foglalja az egyén hajlandóságát a változásra.

Mert ha nem akarsz változni, mindegy, mennyire vagyok jó, nem tudok veled dolgozni.

Aztán meg kell értenünk, ki ez az ember, ki az „autentikus én”.

Majd szükségünk van egy célra,

aminek köze van az autentikus énhez, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy

rá kell jöjjünk, ki ez az ember valójában,

és kivé akar válni – ez nem feltétlenül az, amit először állít.

Ez után létre kell hoznunk a támogatás hálóját, mert az ellenállóképesség, a lelki állóképesség kulcsfontosságú.

A lelki állóképesség alatt az összes belső és külső forrást értem, amivel egy ember rendelkezik:

az energiája, az intelligenciája, a szív- és érrendszere, de a környezete is, mind olyan forrás, ami segít megküzdenie az élet kihívásaival.

A jó lelki állóképességű emberek, ha valami rossz dolog történik velük, ugyanúgy mélyre tudnak zuhanni, megtapasztalják a szomorúságot, a depressziót, a negatív érzelmeket, de képesek hamar újra visszatérni ebből. Akiknek viszont nincs meg ez a fajta állóképessége, az lent marad.

A következő dolog a growth mindset, azaz fejlődő szemlélet: a képesség, hogy amikor valami negatív történik, azt át tudd keretezni és azt mondani, „jó, hogy ez így történt, mert most megtanulhatok valami újat”. A fejlődő szemlélet elfogadja, sőt üdvözli a kihívásokat.

A következő dolog, hogy azt akarjuk elérni, hogy az emberek rendszeresen használják az erősségeiket.

Nem csak esténként, vagy hétvégente, hanem minden egyes nap.

Mert ha az erősségeidet használod, akkor jobban teljesítesz, és gyorsabb is vagy.

Így képes leszel a sikereidre építeni, ami szintén kulcstényező az optimalitáshoz, csakúgy, mint a jelenben lét.

Magyarországon nem erősségalapú rendszer működik, ezt adatokkal tudom alátámasztani.

Miért van ez így?

Mert valaki gyengeségeit felismerni nagyon könnyű, míg ahhoz, hogy észre vedd és értékelni tudd valakinek az erősségeit, a jelenben kell lenned, figyelned és kérdezned kell – jóval élvezetesebb folyamat ez, viszont jóval időigényesebb is.

És képzelheti: a tanároknak, szülőknek, vezetőknek nincs ideje erre – legalábbis ezt hiszik.

A gond ezzel az, hogy

ha valakinek a gyengeségeire koncentrálunk, 25%-kal rosszabbul teljesít,

míg ha az erősségeire, akkor jobban, mégpedig 35%-kal!

Nem kell atomfizikusnak lenni, hogy felmérjük, melyik a jobb.

Mindemellett soha senki nem lesz kimagasló semmiben,

ha nem használja az erősségeit, a legjobb, amit elérhet, az átlagosság, ezt hívjuk a középszerűség átkának. Ez persze nem jelenti azt, hogy ignorálni kell a gyengeségekeinket, csak, hogy valamiféle egyensúlyra kell törekednünk.

A flow

A flow, vagyis áramlat-élmény azt az állapotot jelöli, amikor az egyén teljesen belefeledkezik abba, amit csinál, feloldódik a tevékenységben. Ilyenkor az időérzék megszűnik, az ember örömöt érez, feladja a kontrollt, azaz nem érdekli, hogy az, amit csinál, hogy sikerül, jár-e majd jutalommal, dicsérettel, esetleg büntetéssel, egyszerűen csak folytatni akarja azt, amit csinál. Ez akkor történik, amikor az egyén képességei és a tevékenységben rejlő kihívás egyensúlyban van egymással, azaz egyik faktor értéke sem magasabb vagy alacsonyabb a másikénál. A cél egyértelmű, a tudat fókuszált, az éntudat érzése megszűnik, az egyén azonnal visszajelzést kap a tevékenységről – magyarán folyamatában látja a tevékenység eredményét, sikerélményt él át. Flow-t bármilyen tevékenység során átélhetünk, kapáláskor, sportolás, tánc festés közben, a munkahelyen. A fogalmat a magyar származású, Amerikában élő és dolgozó pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály definiálta, és kiterjedt kutatással térképezte fel a jelenség működését, azóta a pszichológiában és egyéb tudományterületeken is ismert és hivatkozott fogalom. „A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson” – fogalmazott Csíkszentmihályi. Bővebben a fogalomról a Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája című könyvében és annak folytatásaiban olvashat.

Miért kezdett el pont ezzel a témával foglalkozni?

Kilencéves voltam, amikor gyakorolni kezdtem a karate japán művészetét. A tréning nagyon nehéz volt, és rájöttem, hogy csak akkor fog jól menni, ha a „kezdők észjárását” használom. Ez annyit tesz, hogy bármit csinálok, úgy nézek az adott helyzetre, mintha teljesen új lenne, azt keresve, hogyan tudnám jobban csinálni. Nekem ez a légzés volt. Erre kezdtem koncentrálni, így idővel a szívem erősebb lett, nyugodtabb tudtam maradni, ami fontos, mert ezzel értékes másodperceket nyerek, amit a döntéshozásra használhatok, hogy elhajoljak, hogy ne sérüljek meg.

Tizenkét-tizenhárom órát edzettem hetente, elég intenzíven, és ekkor kerültem flow-ba: amikor edzettem, elveszítettem magam, az egómat, és egy új világba léptem be, ahol kiegyensúlyozottnak éreztem magam, harmóniában voltam, csodás volt.

Ez rengeteget segített a tanulmányaimban is, és ahogy a karate lett az új szerelmem, London, majd Anglia bajnoka lettem.

Ez annyira inspiráló volt, hogy tizennégy éves koromra felnőtteket kezdtem edzeni, és rájöttem, hogy van tehetségem ezen a területen. Hogy tovább javítsam a teljesítményem, sportpszichológiát és általános pszichológiát kezdtem tanulni. Ez adta meg az alapot a szervezetpszichológiai tanulmányaimhoz, a flow-élményeim miatt pedig érdeklődni kezdtem a pozitív pszichológia iránt.

Hogyan fért össze ez a nyugati pszichológia indiai gyökereivel?

A szüleim Pandzsábból származnak, ez India északi része.

Ők a Chardi Kala hagyományai szerint neveltek fel, ami megemelt energiaszintet jelent.

Azt is jelenti, hogy amikor nehézségek érnek, akkor emelkedsz, felülemelkedsz a félelmeiden és a fájdalmadon,

hogy várakozással tekintesz a napod elébe,

és ha vége van, megünnepled az elmúlt napot,

a nap során pedig kedvességgel fordulsz az emberek felé, és segíted a nehézségekkel küzdőket.

Engem tehát így neveltek – az angolszász Angliában.

Meg aztán, ha a Chardi Kaláról hallasz, akkor rájössz, hogy nem annyira különbözik a pozitív pszichológiától.

Mondhatjuk, hogy a pozitív pszichológia nyugati,

bár Seligman, Csíkszentmihályi és Peterson professzor

megvizsgálta

az összes vallás szent könyveit és az összes létező pszichológiai irányzatot,

és szintetizálta azokat,

emellett pedig összekapcsolta a pozitív pszichológiát a görög civilizációval, Arisztotelésszel, Platónnal és Szókratésszel.

Tehát mondhatjuk, hogy nyugati pszichológia, de nem valami új. Eredetileg, az első világháború előtt a pszichológia a kiválóságról szólt, de aztán a két világháború miatt elkezdtünk arra figyelni, mi ma baj az emberekkel.

Miközben a legtöbb ember egészen rendben van,

miért koncentráljunk tehát a gyengeségeikre az erősségeik helyett?

Ha arra figyelsz, mi a rossz,

attól nem fogsz virágozni.

Mit ért virágzás alatt?

A virágzás állapota az, amikor gyakran élünk át pozitív érzelmeket, és ritkán negatívakat.

Ez akkor történik, amikor az emberek rendelkeznek azzal az „érzelmi üzemanyaggal”, ami ahhoz kell, hogy

értelemmel és céllal bíró tevékenységekben vegyenek részt,
hogy bevonódjanak, amikor olyan környezetben vannak, ahol értékelik őket,
és alkalmuk van konstruktív módon fejleszteni az önbizalmukat.

Virágozni annyit tesz, hogy a legjobb formánkban lenni, amikor pedig az egyén virágzik, azzal a társadalom is nyer,

mert kevesebb az öngyilkosság,
kevesebben betegek,
többen egészségesek,
kreatívak,
ellenállóak,
az emberek kilenc évvel tovább élnek,
erősebb a kardiovaszkuláris rendszerük,
több barátjuk van,
több pénzük,
kapcsolatuk

– és ezek bizonyítékokon alapuló, kutatásokkal alátámasztott tények.

A virágzás öt elemből áll:

pozitív érzelmek,
bevonódás,
támogató kapcsolatok,
értelem,
és vágy a teljesítményre.

Hogy állnak ezen a fronton a magyarok? Virágoznak?

A legtöbb magyar, úgy tűnik, túlságosan a teljesítményre koncentrál az elemek közül, és a legtöbb magyar vezető támogatja ezt a hozzáállást.

A magyar dolgozók nyolcvanöt százaléka nincs tisztában a saját erősségeivel!

Miközben a gyengeségeiket nagyon is ismerik,

hetvenöt százalékuk pedig saját bevallása szerint a munkaidő nagy részét olyan tevékenységgel tölti, amely kimeríti.

Sokkal nagyobb egyensúlyra lenne szükség, csapatmunkával és együttműködéssel, mert jelenleg a magyar dolgozók meg sem közelítik a teljes potenciáljukat.

Az egész régióban alacsony a virágzás szintje, és

az összes magyar dolgozó ember között mindössze tíz százalék van, aki virágzást él meg.

Most kezdjük el azt kutatni, ahelyett, hogy mi a baj az emberekkel, hogy milyen előnyei vannak, ha kíváncsiak vagyunk,

ha használjuk az erősségeinket és a szeretetet a mindennapi életünkben – fedezzük fel ennek a tudományát!

A pozitív pszichológia azt kérdezi, miért azt keressük, mi teszi beteggé az embereket? Miért nem azt, mitől lesznek egészségesek?

Ugyanakkor, ha jól sejtem, a pozitív pszichológiát nem szabad összekeverni a pozitív gondolkodással.

Így van. A legtöbb ember hajlamos összekeverni ezt a kettőt.

Holott ez a két dolog nagyon különböző, mert,

szemben a pozitív gondolkodással, a pozitív pszichológia nem állítja azt, hogy hagyjuk figyelmen kívül a negatívumokat.

Mi úgy gondoljuk, a negatív érzelmek is fontosak, így nem ignorálhatjuk azokat, mert ez is része a létezésünknek, és főleg, meg kutatásokból tudjuk, hogy a nehézségek megélése értelmet és célt ad nekünk,

az értelmes cél pedig boldogabbá tesz azáltal, hogy karakteresebbé tesz,

segít kevesebbet szorongani, hamarabb felépülni a betegségekből, így hát miért is hagynánk ezeket figyelmen kívül?

A biokémiánk határozza meg, hogyan látjuk a világot, a propagandát, vagy a gyűlölet bátorítását.

Emiatt azt gondolhatjuk, az emberek rosszak, a világ rossz,

miközben én inkább azt nézem, hogy tudnám ezt a világot egy picivel jobbá tenni.

Mindannyiunknak vannak eszközök a kezében, és ez adja meg a lelki állóképességünket.

Ez egy olyan példa, amit követhetünk.

Fel kell ismernünk, hogy a létezésünk egyetlen célja az, hogy másokat szolgáljunk, ahogy csak módunk van rá.

Marika nénitől eltekintve – hogyan látja a magyarokat?

Úgy vélem, a magyarok, akikkel találkoztam, nagyon jók hibamegállapításban,

problémára fókuszálásban, és nagyon gyorsan képesek kritizálni.

A legtöbbjük nem elégedett az életével

és úgy érzi, nem ura az élete történéseinek.

Nagyon keményen dolgoznak és versengenek.
A legtöbbjüknek introvertáltabb személyisége van, és nem túl fontos nekik, hogy sok barátjuk legyen.
Azt is észrevettem, hogy a magyarok, akikkel találkozom,

nem kezelik túl jól az érzelmeiket,

szigorúak magukhoz és másoknak is nehezen bocsátanak meg,
túlságosan a múltba révednek, vagy hamis reményeket kergetnek.
A környezetet negatív légkör uralja, és a legtöbben félnek hibázni.
A legtöbb magyar alulértékeli saját magát,

mivel túl sok negatív visszajelzést kapnak

és közel sem elég pozitívot mind a vezetőik, mind a szüleik, mind a párjuk, mind a tanáraik részéről.

Az oktatási rendszer messze túl deficitalapú, ami negatívan befolyásolja a diákok önbizalmát és jóllétét.
A diákok túl sok időt töltenek a gyengeségeik erősítésével, ami rontja a teljesítményüket, önhatékonyságukat és rombolja a lelki állóképességüket.

A legfrissebb, 2017-es World Happiness Report is megerősíti mindezt, Magyarország a száznegyedik helyen áll, míg a csehek a harmincegyedik, a szlovákok a negyvenötödik, a lengyelek pedig a hatvanadik helyen állnak.

Mit lehet tenni mindezzel?

Lehetséges egyáltalán megváltoztatni a mi sokat emlegetett panaszkultúránkat?

Hiszek benne, hogy igen.

majd később a Budapesti Boldogság Hetet.

Ismert tény, hogy:

a társas érintkezés és az összekapcsolódás érzése alapvető hatással van az egyén jóllétére,
míg az individualizmust és anyagi fogyasztást hangsúlyozó értékrendszerek negatívan hatnak a jóllétre.

Ezért hoztuk létre és szervezzük már négy éve a Budapesti Boldogság Hetet előadásokkal, workshopokkal, mindezt ingyen,

hogy demonstráljuk, hogy az együttműködés nagyon is lehetséges.

Azt akarjuk elérni, hogy egyre több és több egyén és közösség

használja azt a belső erőt, amivel rendelkezik.

Ha már a boldogságnál tartunk: mivel tudom, hogy legalább ezerféle definíciója ismert a boldogságnak, így nem kérek öntől még egyet – de önnek személyesen mi a boldogság?

Fontos különbséget tenni a kétféle boldogság között, amit a pozitív pszichológia meghatároz: ezek a hedonikus és az eudaimonikus boldogság.

1.Az a fajta élvezet, amit egy jó film vagy egy finom étel jelent, a hedonikus, rövidtávú boldogság pillanatai, amikor jól érezzük magunkat.

2.Ezzel szemben az olyan tevékenységek, mint például a gyereknevelés vagy a karrier építése talán kevesebb azonnali élvezetet kínálnak, ám hosszú távon ezek adják meg a teljesség érzését. Ez az eudaimonikus boldogság, ami a legjobb védelmet kínálja a betegségekkel és a stresszel szemben is.

A pozitív pszichológia egyik atyja, Csíkszentmihályi Mihály – aki a mentorom volt – és én magam is úgy gondolom, hogy

a valódi boldogsághoz elengedhetetlen,

hogy legyenek olyan dolgok az életünkben, amelyeket a saját értékükért teszünk, és nem jutalomért.

Rengeteg bizonyíték támasztja alá, hogy az emberek,

akik pénzzel, idővel, munkával támogatnak másokat, azok elégedettebbek az életükkel.

A pozitív pszichológia kutatói felfedezték, hogy azok az egyének,

akik úgy érzik, célja és értelme van az életüknek,

kevesebb fájdalmat és szorongást élnek át,

mint azok, akik nem látnak ilyen célt vagy értelmet, illetve ritkábban lesznek depressziósak vagy szerhasználók.

Nekem a boldogság többféle igazságot jelent, amelyek minden ellentmondásukkal együtt is összeférnek egymással.

Természetesen tudom, hogy a boldogságunk ötven százalékban a genetikán múlik, ám a genetikát nagyon nagyban befolyásolja a környezet, mindkét irányban.

Például engem a szüleim, amint említettem, a Chardi Kala szerint neveltek és ők maguk is gyakorolták azt, nyitottak voltak az emberek felé,

így az én boldogságfelfogásom nagyban támaszkodik arra, amit gyerekkoromban láttam.

Számomra a boldogság a részvételről szól, a kísérletezésről, a tanulásról, sokkal inkább, mint a győzelemről.

Van egy „boldogságtemplomom”,

melynek egyik oszlopa természetesen a lelki állóképesség,
egy másik pedig az életem értelme: hogy miért vagyok itt, miért teszem azt, amit teszek, hogyan bánok az emberekkel.
Egy harmadik oszlop az erény,
az utolsó pedig a jóllét, ami nélkül nem lehetek boldog.

Forrás: http://24.hu/kultura/2017/11/02/a-magyarok-kivaloan-tudnak-kritizalni-de-ennek-nem-kell-igy-maradnia/

Boldogságbomba, avagy beszélgetés Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach-al.

Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach, az Életerő csoport alapítója és vezetője, nagyon messziről érkezett hozzánk, azzal a céllal, hogy megtanít bennünket mosolyogni, és élvezni a jelen pillanatot.

A valóságban az élet minősége nem függ közvetlenül attól,

hogy mink van vagy

mit gondolnak rólunk mások.

Ha van valaminek egyáltalán szerepe ebben,

akkor annak, hogy mi hogyan érezzük magunkat

és mit gondolunk arról,

ami történik velünk.

Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni.

Paul, egy valóságos boldogságbomba,

olyan pozitív energiamező öleli körül,

hogy aki a közelébe kerül, annak valahogy önkénytelenül is mosolyognia, vagy minimum sírnia kell az örömtől.

F.K: Paul, ahogy beléptél az ajtón, szinte bőrömön éreztem a pozitív érzetet. Hogy csinálod? Honnan jön ez az erő, miből táplálkozol?

P.P: Először is, a jelenben élek és odafigyeltem rád.

Kapcsolódtam a lelkedhez, az elmédhez és a szívedhez és te ennek megfelelően reagáltál.

Ez annak köszönhető, hogy indai szüleim nevelésem során egy bizonyos értékrendet adtak nekem,

emellett pedig 30 éven keresztül ‘zen meditációt’ is gyakoroltam.

F.K: Paul, te nagyon messziről érkeztél, egyenesen Indiából. Míg Magyarországra érkeztél, hosszú utat jártál be, biztosan rengeteg élményt tudsz magadénak. Mesélj nekünk erről az útról. Mit jelent neked maga az út?

P.P: Amikor megérkeztem Londonból, a magyar emberek azt kérdezték tőlem, hogy miért hagytam ott Londont és jöttem el Budapestre. Teljesen megdöbbentek és azt mondták nekem, hogy az álmom kevesebb mint 6 hónapon belül véget fog érni. Azt mondták, hogy jobb, ha hazamegyek, mert ha nem, akkor később igen rossz állapotban fogok visszatérni.

Ez pozitív hír volt számomra,

ugyanis alátámasztotta azt,

hogy ők hogyan érzik magukat: egyszerűen félnek és féltettek engem is.

Megértettem, hogy törődnek velem és úgy gondolják, nagy hibát követek el. Megköszöntem nekik hogy aggódnak értem.

Megértettem, hogy nagyon nehéznek érzik az életet, és egyszerűen arról van szó, hogy átruházzák rám saját aggodalmukat, energiájukat.

Angliában volt egy nagy házam, egy sportautóm, egy jó állásom, körülöttem volt a nagy családom, csakúgy, mint sok barát a gyermekkoromból és felnőttkoromból. Meg akartam tudni, hogy milyen érzés egy kicsi, egyszobás lakásban élni, autó nélkül, állás nélkül, család és barátok nélkül. Meg akartam tapasztalni ezt az érzést, ezért az életemet Budapesten kezdtem el élni.

Kihívást és nagyobb elégedettséget kerestem az életben, mivel az élettapasztalatom megtanított arra, hogy ezt nem lehet anyagi jellegű törekvésekből megszerezni.

Itt Budapesten eleinte ingyen dolgoztam és felajánlottam a segítségemet olyan embereknek, akiknek segítségre volt szükségük, akik szomorúak voltak vagy kétségbe esettek.

A munkámért az első ügyfelemtől 1000 forintot kértem.

Az ügyfeleim megdöbbentek, hogy miért kérek ilyen kevés pénzt? Számomra fontos volt a pénz, de sokkal inkább az vezérelt, hogy valami különlegeset nyújtsak.

Három hónappal később 1000 forinttal többet kértem minden új ügyfelemtől.

Számomra fontosabb volt, hogy fejlődjek, a fejlődést pedig nem lehet pénzben mérni, hanem a munkád értékében és hasznosságában.

F.K: Mit éreztél akkor amikor Magyarországra érkeztél? Hogy kezdtél itt alapokat teremteni?

P.P: Megalapítottam a cégem: Hungry 4 Learning (Tanulásra Éhes) Kft-t, majd ideköltözésem után 4 hónappal már később nagy cégek vezetőivel és igazgatóival kezdtem el dolgozni. Azután úgy döntöttem, hogy lefordíttatom az összes anyagomat magyar nyelvre.