A Megoldás, avagy az élet kulcsai

abhikama (abikáma): szeretet, szeretetteljes.

ácárá (ácsára): helyes magatartás.

adhjátma-szukham: spirituális boldogság.

ahimsá (ahimsza): ,,nem-ártás”, ,,nem ártani/nem bántani', az ahimszában foglalt cselekedetekbe beletartoznak a test, a szavak és a gondolatok erőszakmentessége.

amoha (?): tisztafejűség.

anubhuti: megtapasztalás.

anahata chakra (anáhata csakra): a gerincben, a szegycsont mögött a szív magasságában elhelyezkedő központ; a feltételnélküli szeretet központja.

ananda (ánanda): üdvösség, boldogság, Mennyei Boldogság, Gyönyör; a gyönyör lényegbeli princípiuma; önmagában való gyönyör, amely a transzcendentális és végtelen lét alaptermészete.

anandam (ánandam): mennyei boldogság.

anandamaya (ánandamája): [ánandával teli]; boldog.

apramáda (?): lelkiismeretesség.

arhat (?): „érdemre méltó”, A buddhizmusban olyan spirituális gyakorlót jelent, aki egy bizonyos magas szintet elért. A különböző hagyományokban és iskolákban eltérően használatos a fogalom. A théraváda buddhizmusban az arhat olyasvalakire utal, aki elérte a teljes megvilágosodást és a nirvánát. A Kaitika iskolában például az eszményített bódhiszattvához (bodhiszattvajána) képest az arhat (srávakajána) alacsonyabb szinten van, aki még nem teljesen szabadult meg a tudatlanságtól. A páli kánonban az arhat kifejezést gyakran használják a tathágata szinonimájaként.

ashram (ásram): a spirituális visszavonulás és a belső és külső munkálkodás általi belső fejlődés helye, egy spirituális filozófia Tanítójának vagy Mesterének háza vagy házai, ahol fogadja és elszállásolja azokat, akik a tanítás vagy a gyakorlás miatt hozzá jönnek.

atma anubhuti (átma anubhuti): a személyiség mélyebb szintjének megtapasztalása, amely kifinomultabb, mint a test, az elme és az érzelmek.

atmajyoti (átmadzsjóti): a lélek fénye.

atman (átman): szellem, lélek. önvaló, önmaga, a világszellemmel azonos egyéni lélek.

avatar (avatár): Isten inkarnációja.

avatar purusha: az istenség inkarnálódott lelke.

ayudh (ajudh): béke.

bhagavat (?): magasztos, dicső, tiszteletreméltó, szent, áldott, méltóságteljes, mennyei, isteni.

Bhagavad Gita (Bhagavad Gítá): ,,A Magasztos éneke”; az Úr Krisna tanításai tanítványa, Ardzsuna számára, amelyeket a nagy Mahábhárata háború alatt a Kuruksetrai csata kezdetén ad át. A Gíta a Mahábhárata eposz része, s az egyik legnagyobb feszültségű pontján hangzik el. A Bhagavad-Gítá öt fő témáról tanít: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az anyagi természetről, az élőlényekről, az örök időről, és a különféle tettekről. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban a Bibliáé. Filozófiai mélységeire pedig nem csak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte - beleértve példának okáért G. W. Hegelt, vagy Albert Einsteint.

bhakta: Isten odaadó híve, szeretett...,

bhakti: szeretetteljes odaadás (a bhadzs igető = „szeretni, imádni, tisztelni”) jelentéssel bír; odaadó szeretet; (szeretettejes) áhítat; mély belső odaadás és szeretet; az értelem, az érzelmek és az én irányítása egy magasabb, spirituális cél felé. A visistádvaita vedánta szerint a megszabadulás végső eszköze.

bhati (bháti): ragyogó.

bhoga (bhóga): külső vonzódás, amikor is az elme az érzékek tárgyain időzik.

bindu: pszichikus központ a fejtető hátsó részén; szóma csakrának is nevezik.

bodhi (bódhi): Hagyományos magyar fordítása megvilágosodás, szó szerinti jelentése "felébredés" (a "budh" igető jelentése felébredni).

bodhicitta (bódhicsitta): Buddha-tudat; a citta, a cit gyökből ered, jelentése: tudat, elme vagy tudatosság. A bódhicsitta így "felébredett/megvilágosodott tudat"-nak fordítható. A teljes megvilágosodás elérésére irányuló akarat, vágy.

bodhisattva (bódhiszattva): ”buddhává válni szándékozó”; "megvilágosodásra törő" vagy a megvilágosodott lény kifejezése; bodhi (bódhi): felébredés, megvilágosodás - sattwa (szattva): tiszta, hamisítatlan minőség; tudat; lét; „hős tudatú”; a fényesség és harmónia állapota. Az a lény, akinek az életében a bódhicsitta fejlesztése az elsődleges cél. A mahájána és a théraváda buddhizmusban a bódhiszattva (kínai: pú sà, japán: boszacu) az a személy, aki elhatározta, hogy eléri a buddhaság szintjét. Akinek a célja, hogy buddhává legyen.

A théraváda buddhizmusban egy bódhiszattva az, aki a teljes megvilágosodásra (arahantságra) törekszik, míg a mahájána buddhizmusban a bódhiszattva már elérte a megvilágosodás egy nagyon magas fokát, de nem lép be a Nirvánába, hanem másokat segít. Akik minden érző lény üdvéért világosodnak meg, és saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek. Az ilyen bodhiszattva nem távozik a nirvána állapotába, hanem halála után a Tushita-mennyben várakozik, míg minden lény el nem éri a megvilágosodás állapotát. A bódhiszattvák elérték a tökéletesség azon szintjét, hogy a nirvánába távozzanak, ám az emberek érzett végtelen könyörületesség és megértés miatt a földön maradnak, hogy segítségül legyenek az összes lénynek. Kínában a legismertebb és legnépszerűbb bódhiszattvának Avalokitesvara számít, akit Guanyin néven, női alakban tisztelnek.

Minden emberi lénynek megvan az a lehetősége, hogy ő maga is együttérző, gondoskodó bódhiszattvává váljon. Emellett a bódhiszattvák ugyan a világban élnek, de annak szennyeződéseitől már megszabadultak.

A bódhiszattva kiteljesíti a bölcsességet, az erő tökéletes erényét (bala-páramitá) gyakorolja, és a szennyeződések megszüntetésének ismeretével immár mind a hat természetfeletti erőt (abhidnyá) birtokolja, s megszerzi a mágikus formulák (dháraní) ismeretét. Minden létező lényegét ismeri, és ügyes eszközökkel, az emberek képességeihez, élethelyzeteihez igazodva tanítja azt.

Brahma: a hindu szentháromság tagja; a világegyetem teremtője.

A Trimurti ,,három forma”, Isten három (tri) arca (murti). Brahma a Teremtő. Vishnu a Fenntartó, aki óvja és megtartja a teremtett világokat, amíg lehet. Vishnunak avatárjai (földi inkarnációi) vannak, akiknek képében válsághelyzetekben megjelenik a Földön, hogy rendet teremtsen. A tíz legismertebb avatár egyike Krishna. Shiva pedig a pusztítva újrateremtő, aki a régi formák, az ego lerombolásával a mindenkori újjászületést teszi lehetővé.

Shiva (Siva): a hindu szentháromság tagja; a jógik Ura; a legfőbb valóság; az újhoz vezető rombolás.Az ősi India tudása szerint Istennek két oldala van: a férfi oldala Shiva, az Abszolút Tudat, a női oldala Shakti, az Abszolút Energia. Ne feledjük: Shiva energiától áthatott tudat, Shakti pedig tudatos energia, elválaszthatatlanul áthatják egymást. A világ a kettőjük szerelmi tánca ebben a gyönyörű kozmikus látomásban.

Vishnu (Visnu): a hindu szentháromság tagja; a világegyetem fenntartó elve. Visnu: [Védák:] a mindent átható istenség, a felemelkedés erőit megidéző Isten vagy deva; [Puránák:] az isteni Háromság [trimurti] tagja, kozmoszban a megóvó folyamatot kifejezésre juttatója, a megőrző. vishva: ,,vish szógyökér ,,átjáró”, ,,átható” [minden, a mindenség, a világegyetem, mindent átható]; a külső világegyetem Szelleme.

Saraswati (Szárászvatí): a tanulás és tudás, a tudományok és a művészetek istennője; Brahmá hitvese. Különösen az irodalom, a költészet, a zene istensége. A kézművesség pártfogója. Ő a beszéd istennője is, amin keresztül a tudást ki lehet fejteni. Imádóját intelligenciával, bölcsességgel és jó emlékezettel áldja meg. Őt tekintik a szanszkrit nyelv és írás létrehozójának a védák anyjának. A szárászvati szó jelentése: szárá-lényeg; szva--az ember énje. - Aki a lényeget adja az ember énjéhez. Más megközelítésben: szárász - ,,folyékony", vati - könnyű, áramló energia.

Parvati az Úr Siva hitvese, a jóga és a tantra gyakorlása által felébredt isteni energiát szimbolizálja. Parvati (apja Parvat ,,hegy” másnéven Himavan - (a Himaláya ura, hima-hó, alaya-lakhely) - Hegyisten lánya) ,,a hegy leánya” Siva kérésére Párvati, mint a női energiák birtokosa vállalta, hogy megmenti a világot, megküzd a férfiak számára legyőzhetetlen démonnal pl. Durga, Káli, Uma képében. A hinduizmus istennőinek túlnyomó többségét Párvatí különböző aspektusai, formái teszik ki. Fel sem lehetne sorolni mindazokat a neveket, amelyeken ismerik, illetve imádják őt, utalva sokrétű funkcójára, valamint cselekedeteire az univerzum irányításában.

Lakshmi (Laksmí): az Úr Visnu hitvese; a szépség, a gazdagság és a szerencse istennője. lakshmi jelentései: szerencse, jó jel, jólét, a győztes felesége, dicsőség.

bráhmaóa (?): feleség.

brahman (brahman / bráhman): abszolút, abszolút valóság, abszolút lény; világ lélek.

brahmanishta guru (brahmanista / bráhmanista guru): egy olyan guru, aki megállapodott a legfelsőbb önvalóban.

Brahmashrotriya (brahmasrótrija): a legfőbb valóság témakörében járatos személy.

brahmavidya (brahmavidjá): az Önvaló ismerete.

Brahmavihárá (?): A megvilágosodott tudatállapotot nevezik így is, amely azt jelenti, „az isteni tudatállapotban lenni” Brahma = isten, vihára = időzni, időzőhely (a kolostorokat is pl. vihárának hívják a páli irodalomban)

brahmin (brahmin / bráhmin): a legmagasabb osztály, a papi kaszt a hindu kasztrendszerben.

budha: bölcs, bölcs ember, tanult ember, tiszta, jó, ébredés.

buddhi: értelem. felfogás, megértés, helyes nézet, elhatározás, elgondolás, tudás, elme, észlelés, ok, józanság, megfontoltság, belátás, lelkiállapot, önmagunk ismerete.

buddha: ,,felébredett,/ megvilágosult”, ,,megvilágosodott”; belső fény; tiszta; a felébredt szellem; a „budh” = felébredni jelentésű igetőből képzett szó, melynek jelentése „felébredt”. ,,Megvalósította a tökéletes, zavarodottságtól és szennyeződésektől mentes tudatosság állapotát.” ,,aki legyőzött önmagában minden tudati elhomályosulást (zavaró érzelmet), szellemi tökéletessége következtében hatalmas erők bontakozhattak ki benne.” ,,Aki elérte a megvilágosodást, - a tökéletes, a legcsodálatosabb, a teljes szeretet és boldogság, a tiszta, a minden tudás, az örök boldogság állapotát, a fénylő, hatalmas, kifogyhatatlan csodás energia állapotot – s ezt magából sugározza is ki. Nagy kezdőbetűs alakja a történelmi Buddhára vonatkozik, kis kezdőbetűs alakjával a többi - eddigi és ezután élő megvilágosodott tudatállapotot, tudatszintet elérőket nevezzük.,,Azt nevezik így, aki a tévelygés éjszakájából ráébredt a megismerés fényére.” ,,Bu – Bő ; Da – Fény.”

Buddha: egy megvilágosodott bölcs, aki Indiában született és élt kb. 2.500 évvel ezelőtt, Szanszkrit: Sziddhártha Gautama vagy páli nyelven Sziddhattha Gótama, Szülei a Sziddhárta nevet adták a fiúnak, ami annyit jelent : aki be beteljesítette a célját. Elsősorban a mahájána buddhizmusban szokták a történelmi Buddhát Sákjamuní Buddha néven is nevezni (a ‘sákjamuní’ szanszkrit szó, jelentése: ‘sákják/szakják bölcse’). A szakja törzs vezetőjének fiaként született. A világon a Buddhát mindenhol Budának ejtik, kivéve Magyarországot. ,,Bu – Bő ; Da – Fény.”

chakra (csakra) csakrák: ,,kerék”; asztrális központok vagy idegfonatok, amelyek mindegyikét egy lótusz jelképezi. A gerincoszlop mentén elhelyezkedő csakrák – hat fő (+ a 7. fejtetőn) - a pránikus energia tárolóhelyei. Ezeken az energia központokon keresztül vesszük fel a pránát, az életenergiát, amely azután a nadikban, az energiacsatornákban áramlik szét a testünkben. Ha ez az energiaáramlás bármelyik csakránál elakad, az testi, lelki és érzelmi szinten egyaránt problémákat okozhat.

chela (csela): tanítvány.

chidakasha (csidákása): az elme becsukott szemek mögötti tere, a homlokon belül vizualizálva.

Chudala (Csudala királynő): megvilágosodott jógini; a Jóga Vasishta egyik történetének szereplője.

datri (?): oltalmazó, megtartó.

deva / Deva (déva): Isten; istenség, legfelsőbb Lény/Úr; idol (imádott személy, bálvány), herceg, király, gyermek; sport, játék; mennyei, isteni. https://amegoldas.eoldal.hu/cikkek/devak.html

dharma / Dharma (tharma?) – A dharma szó töve dhri, ebből a tőből képzett dharma jelentése: tart, fenntart, hordoz; etimológiai jelentése „tartó, hordozó”. Ezért nevezik a valóság lételemeit dharmáknak, hiszen ezek a reális valóság hordozói; A szó átvittebb értelmű jelentése a Törvény, illetve a Törvényt kifejtő Tan, a szanszkrit szavak többárnyalatú jelentéséhez híven még a következőket is jelölheti: tanítás, törvény, vallás, igazság, tan, lényeg, alapelv; ahogy a dolgok vannak; etika; kötelességek; maga a vallás (Buddha is így használta); a megvilágosodáshoz vezető út; A Buddhánál ezen felül kifejezi a valóságot, a világ rendjét, a minőséget, tulajdonságot, eszméket és elveket. A buddhista felfogás a dharma szó többes számának is külön jelentést tulajdonít: az egyedileg elkülönült jelenségek sokaságát fejezi ki, a tapasztalás tényeit, eseményeket, késztetettségüket. Világi értelmezésben: a törvények összessége; A dharma az indiai hitvilágban (hinduizmus) az az egyetemes törvény, amely minden hatás mélyén rejlik, mindent átható létezésével fenntartja a mindenség örökkévalóságát, működését, és minden létező entitást meghatároz. A világmindenséget, mint szellemi alapelv, élettel elárasztó közegként itatja át, míg az emberrel való misztikus kapcsolatában, mint az örök erkölcsi törvény, igazság kötelességként jelenik meg azáltal, hogy a valóság megismerésének folyamatában az ember igazodni kíván hozzá. Az egész hindu vallásrendszer a dharma gondolatán alapszik, általános elnevezése "szanátana dharma", azaz örök törvény vagy az örökkévalóság törvénye.

A dharma szónak nincsen olyan magyar nyelvű megfelelője, amely teljes mértékben visszaadná eredeti jelentését. A dharma az, "ami fenntartja az ember létezését". Alapjában véve egy bizonyos fajta elfoglaltságra, cselekvésre utal. Úgy tartják, hogy a dharma elvei alapján az embernek erkölcsösen, törvénytisztelő módon kell viselkednie, s így kell végeznie kötelességét is.

diksá / dikhsa / deeksha ? (diksa): ,,beavatás”, ,,felszentelés”, ,,áldás”; Egység Áldása, Egység Megtapasztalása, energia átadási forma, mely segít az elme lecsendesítésében, az egység állapotának elérésében. ,,Az isteni szeretet energia közvetlen átadása, mely arra szolgál, hogy bizonyos idő elteltével a megvilágosodás vagy egység állapotát idézze elő. Segítségével kivirágzik a szív és nő a tudatosság. Ez a folyamat átalakulást eredményez a felfogásban és az érzékelésben, mely által megszűnik az „én”, mint egy elkülönült létező illúziójának érzete, és megtörténik az egység tapasztalása mindennel. A deeksha neuro-biologiai változást idéz elő az agyban, mely folyamat befejeződésekor az érzékek felszabadulnak az elme állandó, zavaróan befolyásoló hatásától, így a dolgokat tisztán, valóságosan, torzításmentesen érzékeljük és spontán, ok nélküli szeretetet, örömöt, békét és belső csendet érzékelünk. Megszünteti az ismétlődő, negatív viselkedésmintákat, feloldja a traumákat, melyek energetikai és sejtszinten eltárolódtak, valamint elősegíti a mély érzelmi és fizikai gyógyulást. Végül pedig a folyamat elvisz minket a magasabb, felébredett tudatállapot folyamatos tapasztalásának állapotába, ahol minden személyes szenvedés megszűnik. Amikor az érzékek felszabadulnak az elme értelmezési folyamata alól, az érzékelés természetes tisztasága megjelenik -melyet spontán örömérzések, belső nyugalom kísér és az egység érzése.” ,,A deeksha egy igen erőteljes energia, mely abban segít, hogy az emberek boldogabb és sikeresebb életet élhessenek életük minden területén. Segít rendezni az emberi kapcsolatokat (szülőkkel, munkatársakkal, párkapcsolat), segít jobb anyagi körülményeket teremteni és segít abban, hogy mindenki rátaláljon saját belső forrására, saját teremtő erejére.”

dhyana (dhjána): meditáció, állandó teljes tudatosság, teljes tudás.

Gayatri mantra (Gájatrí mantra): huszonnégyszótagú Sakti mantra: ‘Óm bur buvah szvaha tat savitur varenjam bhargó dévaszja dhí mahí dhijó jónah pracsódajat’. Jelentése: Óm a Három Világot beragyogó Legfelsőbb Fény világítsa meg tudatunkat és irányítsa értelmünket az Erényesség útjára! A Gayatri Mantra a Védákban, az ember legősibb szentiratában őrzött Egyetemes Ima. (Egyetemes Ima = Ima, amit az ember spirituális és fizikai jóléte érdekében odaadással ismételhet bármelyik korban, a világ bármely részén.

guru: tanító, a tudás közvetítője, a sötétség eloszlatója; szellemileg megvilágosodott lélek, aki saját átmájának kegyelme által képes eloszlatni a sötétséget, tudatlanságot és illúziót egy tanítvány elméjéből.

gurukul: szószerinti jelentése ‘a guru háza’; a hagyományos indiai oktatási rendszer elnevezése, amikor is az oktatás a tanító, a guru házában zajlik.

Ida nadi (idá nádí): fő pránikus csatorna, amely a passzív, mentális erőt vagy manasz saktit vezeti.

ishta (ista): Isten egyéni víziója; kívánt, szeretett, áldott.

Ishta devata (ista dévata): egy egyén személyes istensége vagy a legfelsőbb lény szimbóluma.

jaina (dzsaina): A dzsaina (jaina) szó a szanszkrit jina (“győztes”) gyökből származik. A dzsaina (jaina) szó jelentése „Jina [dzsina] tanításának a követője”. Az ókorban több śramaṇa (vándoraszkéta)  csoport tanítómesterét is jinának, „győztesnek” nevezték (így Buddhát is)

jina (dzsina ? dzsiná): ,,győztes”, ,,Győztesként jellemezték a 24 Tírthankarát, akik elérték a megszabadulás (moksa) állapotát, azaz megszabadultak a születés és halál örökös körforgásából. 24 dzsainát ismernek el tanítónak, akik kapcsolataikat megszakítva az anyagi világgal elérték a tökéletes bölcsességet (kevala). Ezek olyan emberek, akik tökéletesedésük folytán elérték a kevalajñānát [kévaladnyána], vagyis a mindentudást, és az újraszületések körforgásából (saṃsāra [szamszára]) való megszabaduláshoz (mokṣa [móksa]) vezető utat tanítják követőiknek. Másik nevük tīrthaṅkara [tírthankara], „gázlókészítő”, vagyis olyan tanítómester, aki segít átkelni az újraszületések okozta szenvedés óceánján.”

jiva (dzsíva) - jivatma (dzsívátma):: egyéni lélek.

jivanmukta (dzsívánmukta): egy felszabadult lélek.

jnana – dzsnyána / gjána: igazi tudás, bölcsesség.

jyoti (dzsjóti): belső fény.

kaivalya (kaivalja): a végső megszabadulás; egyedüliség; egység.

Kali yuga (Kali juga): a szellemi sötétség jelenlegi korszaka, melynek a végén eljön az Aranykor (Satya yuga).

kam (kám): szeretet, szeretni.

Kama sutra (káma szutra): a ,,szerelem vezérfonalai”, a szerelem / a gyönyör tudománya; kám: szeretet, szerelem; káma: jelentése vágy, szerelem, érzékiség, gyönyör, kéj, a szútra pedig fonál, láncszem, elméleti gondolatsor. A szútra a keleti hagyományban a tömören megfogalmazott, lényegre törő tanítást jelenti. Olyanfajta emlékeztető, amire rápillantva rövid idő alatt nagy tudásanyag átlátható. A szútra szó eredetileg szálat vagy [vezér]fonalat jelent, viszont a többszálú, tehát számos szútrából összetevődő terjedelmesebb munkákat is szútráknak nevezték. Amikor két ember szeretetben találkozik megszövik a tudatosság fátylát. Ha az anyag erős, együtt tették ilyenné; minden szerető gondolat és tett egy újabb szálat ad hozzá. A "szál" (öltés) szó jelentése szanszkritül szútra.

karma (karma): ,, cselekedet, tett”; az ok és okozat viszonya/törvénye; cselekvés a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult dimenziókban. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma nem azonos a sorssal, az eleve elrendeléssel és az újraszületés tanával. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma.

karuná / karuna (?): ,,együttérző”, amely a szolidaritás érzésén alapul, együttérzés; a karuṇam semlegesnemű alak ugyanakkor annyit tesz, hogy cselekvés vagy űdvös mű. Ebben az értelemben tehát a karuṇā szó a caritas latin fogalmával rokonítható, amelynek jelentése: megbecsülés, mely tiszteletből folyó önzetlen szeretet, jóindulat.

kevala (?): tökéletes bölcsesség (állapota).

kevalajñāná (kévaladnyána): mindentudás (állapota).

Krishna (Krisna): ,,a legvonzóbb”, „mindenkit vonzó”, az Úr Visnu nyolcadik inkarnációja. ,,A Bhagavad-gíta, a hinduk egyik legszentebb szövege szerint maga az Istenség legfelsőbb személyisége. Ő az eredeti és a legfőbb személy, aki személyesen és energiáin keresztül egyszerre jelen van mindenhol, miközben eredeti, örök, tudással és boldogsággal teli transzcendentális formájában mindig lelki világbeli lakhelyén tartózkodik. Ő az elsődleges és eredeti élőlény, és minden egyéni lélek az Ő szerves része. Ő teljesíti a feltételekhez kötött élőlények vágyait öröktől fogva.” Radha (Rádhá): az Úr Krisna fő tanítványa és hitvese. Rádha története az indiai irodalom egyik gyöngyszeme, az i. sz. 1200 körül élt Dzsajadéva által költői formába öntött Gíta Govinda (Krishna éneke) magyar nyelven Weöres Sándor fordításában vált ismertté. (Govinda Krishna egyik neve olyasmit jelent, hogy ,,a véda (az isteni kinyilatkoztatás), a menny ismerője.” Govinda: Krishna egyik neve, mint pásztoristen. Hari: Krishna másik neve. Jaya: győztes, győzedelmes.

kumari sadhana (kumari szádhana): egy tantrikus gyakorlat, melynek alapja egy szűz, azonban nem szexuális egyesülés vagy maithuna céljából.

kundaliní: a múládhára csakrában székelő életerő vagy látens energia, gyakran kígyóerőként utalnak rá.

mahá (maha): nagy, hatalmas.

Mahabharata (Mahábhárata): híres indiai eposz, mely az elmében folyó jó és rossz erők közötti harcot szimbolizálja. A teljes címe Mahábháratajuddham. - (India szanszkrit neve: Bharat; Maha jelentése: nagy. A „Bharat” név két szótagból áll – „Bha” és „rat”. „Bha” jelentése Isten, a „rat” jelentése pedig Szeretet. Ezért Bharat az az ország, ahol az emberek szeretik Istent.) - Jelentése: „Bharata leszármazottainak nagy küzdelme” vagy „Bharata nagy nemzetségének harca”) ősi, mintegy háromezer éves, szanszkrit nyelvű hindu eposz. Mintegy 500 millió hindu számára jelenti a kultúra gyökereit. Százezer versszakával a világirodalom leghosszabb alkotása, nyolcszor hosszabb mint az Iliasz és az Odüsszeia együttvéve. Alaptörténete – egy gigantikus testvérháború – köré számtalan monda és elbeszélésfüzér társul. Legnagyobb jelentőségű betéte a Bhagavad-gíta , amelyre egyfajta szentírásként tekintenek a hívők, mivel ebben meséli el Krisna a vallás lényegét, az élet értelmét, és feltárja a világmindenség legfőbb törvényét (dharma). Szereplői esendő emberek, akik ugyanúgy ezeknek a törvényeknek vannak kitéve, mint a műben szereplő istenek, és akik megpróbálnak eleget tenni a hindu vallás előírásainak. Az erkölcsi tanításokkal átszőtt fordulatos cselekményt kezdetben énekmondók terjesztették, és a századok folyamán egyre több részlettel egészítették ki. Csak az i.e. 4. században jegyezték le szanszkrit nyelven, dévánágári írással, és ekkor kanonizálták a szövegeket is. A Mahábhárata legendás szerzője Vjásza, egy különösen nagy tekintélyű szent ember (risi), akit más néven Krisna Dvaipajánának, azaz Szigeten született Krisnának is hívtak, és talán Visnu avatárnak is tartottak. Az eposzt a monda szerint az elefántfejű istennek, Ganésának diktálta le, aki az egyik agyarát lelkesedésében letörte, hogy íróeszköznek használja. Az eposz egy kinyilatkoztatással kezdődik, amely az áldozat szükségességét hangsúlyozza annak érdekében, hogy a jólét uralkodjon ismét a földi világban. A Földistennőt démonok és a gonosz uralják. Visnu, a megtartó[3] és más istenek leereszkednek az emberi világba, és az Istennő segítségére sietnek. Visnu Krisna képében jelenik meg.

maharaja (maharadzsa / maharádzsa): ,,nagy király”, nagy uralkodó”, indiai uralkodói cím, amelyet hindú vallású uralkodók viseltek, akik egy-egy jelentősebb területet, államalakulatot kormányoztak. Női változata a mahárání. A rádzsától a rangja, területének jelentősége különbözteti meg, de nincs vele alá-fölérendeltségi viszonyban.

mahatma (mahátma): nagy lélek.

maithuna: a két ellentétes energiapólus közötti egység, közismerten szexuális egyesülésnek hívják.

maitri: ,,szeretet”, ,,szerető kedvesség", „barátságos érzület”, mégpedig a legteljesebb értelemben. Benne foglalva az egymás iránti tiszteletet, a feltétel nélküli elfogadást, a boldogság érzését is. Jelentése kifejezi még: szerető jóság, feltétel nélküli szeretet, mindent felölelő szeretet, jóakarat, barátságosság, jószándék, barátság, kedvesség, közeli hullámhossz, és a mások érdekeivel való törődés.

mamata: kötődés.

mandala: ,,kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas ”elme”)”; képszerű ábra a spirituális energia fókuszálására; Misztikus ábra és meditációs eszköz; A tantrizmusban a kozmosz és az emberi lény modellje.

manomaya kosha (manómaja kósa): gondolati vagy mentáltest.

mantra: vallásos terminus, szellemi erőt tartalmazó mondás, ,,Tartalmazza a man- szógyököt, amelynek jelentése "gondolkodni". A manjaté szó eredetileg gondol jelentésű volt, ebből alakult ki a mántrasz (szent szöveg) jelentés. A -tra toldalék etimológiájáról eltérő vélekedések vannak. Egyrészt eszköz, azaz a mantra szó szerinti jelentése "a gondolkodás eszköze". Más magyarázat szerint a -tra toldalék jelentése "oltalom". Egy harmadik magyarázat szerint a -tra toldalék a trayoti (mint a Tantra esetében) a "megszabadulás". Ezek szerint a mantra az elménktől való felszabadítás eszköze; Szubtilis hang vagy hangvibrációk kombinációja, amit a tudatosságnak a világi tudatosság korlátozásai alóli felszabadítására használnak.

manipura chakra (manipúra csakra): a gerincoszlopban, a köldök mögött elhelyezkedő csakra; az önérvényesítés, dinamizmus és dominancia központja.

(antar) mauna: (belső) csend.

maya (mája?májá): kreatív erő; az illúzió ereje, eredetileg a Védában a megértő és teremtő tudást jelentette, később másodlagos és származékos értelemben fogták fel, mint fortélyt, varázslatot és illúziót; jelenségek körébe tartozó tudat, az önáltatás képessége a brahmanban. ’káprázat’, ’varázserő’, ’női partner’.

mayavada (májaváda): az a tan, amely úgy tartja, hogy a világ mája, azaz egy illúzió.

mayavadin (májavádin): az, aki a Májavádát vallja.

Meher Baba: huszadik századi szent, aki a spirituális élet üzenetét szétvitte Indiából szerte a világba.

Mira Bai: Radzsasztánban született tizenhatodik századi női szent; az Úr Krisna nagy hívője.

moksha (móksa): ,,megszabadulás”, a születés, halál és újjászületés körforgásából történő felszabadulás; belső szabadság; megszabadulás a lét körforgásától, azonosulás a világszellemmel; egyike a négy purushartának;

muditá (mudita): együtt érző öröm, a másik ember örömével örülni; határtalan öröm.

mudrá (mudra): pecsét”, „jelzés” vagy „kézmozdulat”; szimbolikus vagy szertartásos kézmozdulat vagy kéztartás a hinduizmusban és a buddhizmusban. Egyes mudrákat ugyan egész testtel végeznek, de a legtöbb mudrá kéz- vagy ujjmozdulatot takar. A mudrá spirituális mozdulat, a hitelesség energetikai pecsétje, amelyet a dharma és a taoizmus hagyományaiban használnak az ikonográfiákban és a spirituális gyakorlatokban. A lényekben áramló élet (prána) csatornáiban pszichikai, és fizikai okokból gátak alakulhatnak ki. Ezek a csatornák az ujjakon, a tenyéren, a lábakon, a fej tetején, és a gáton kapukban végződnek. Ezeken a kapukon keresztül kapcsolódik mindenki a Kozmosz végtelen energiájához. A mudrák segítségével meggyógyíthatjuk magunkat, erőt, vagy bölcsességet nyerhetünk.A jógában a mudrákat együtt használják a pránájámával (légzéses jógagyakorlat), általában padmászana, szukhászana vagy vadzsrászana ülésben, hogy a test bizonyos részeit serkentsék a légzés és a prána áramlásaival.

muni: bölcs, aszkéta.

nauli: a has masszírozása.

nirvana (nirvána): ,,kialvás” ,ellobanás”; felszabadulás, A buddhista tanban a nirvána kialvást jelent. Ez a kialvás, a megszabadulás, megvilágosodás állapota. A buddhizmus azt tanítja, hogy a Nirvána a legmagasabb létállapot, a tiszta létezés állapota, a buddhizmus erre az állapotra a nirvāńa szót alkalmazza, melynek tulajdonképpeni jelentése: "ellobbanás". Amennyiben a szenvedés világa (samsāra) tűz, amelyet "a vágy, a gyűlölet, az elvakultság tüze gyújtott lángra" (ld. Tűzbeszéd), úgy a szenvedés megszüntetése ennek a lángnak az ellobbanása, amely csak akkor lehetséges, ha az azt tápláló szenvek kimerülnek. A nirvána nem valamiféle hely, ahol lenni lehet, hanem tudatállapot, mégpedig a szellemi szabadság és szenvedésmentesség tudatállapota. Parinirvána (a buddhizmusban a halál pillanata után bekövetkező nirvána, amely a nirvánát még életük során elérőkkel történik meg, és megszakítja a halál-újjászületés körforgást).

nirvikalpa szamadhi (nirvikalpa szamádhi): állapot, amelyben az elme megszűnik működni és csak a tiszta tudatosság létezik.

raja (radzsa): király; ragyogó; uralkodó, női megfelelője - ráni.

padma: lótusz.

para: transzcendentális.

paramahansza: szószerinti jelentése a legfőbb hattyú; egy olyan személy, aki elérte a legmagasabb megkülönböztető-képességet és bölcsességet.

paramatma (paramátma): legfelsőbb lélek.

páramitá (páramitá): "tökéletesség" "teljesség." A buddhizmusban a páramiták bizonyos erények összegyűjtését vagy tökéletessé tételét jelentik. Ezek az erények a tisztulás egy módját jelentik a tisztító karma (cselekedet) révén, amely segíti a gyakorlót az akadályoktól mentes életben, amíg el nem éri a megvilágosodást.

paropakaara (?): „jó-szándékú cselekedet”.

parinirvana (parinirvána): a buddhizmusban a halál pillanata után bekövetkező nirvána, amely a nirvánát még életük során elérőkkel történik meg, és megszakítja a halál-újjászületés körforgást.

pingala nadi (pingalá nádí): egyik fő pránikus csatorna, amely a dinamikus erőt vagy prána saktit vezeti.

pra: egy fokozószó, amelyet úgy lehet fordítani, hogy "magasabb", "nagyobb", "legfelső" vagy "legelső".

pramana (?): helyes tudás – helytelen tudás (viparyaya).

prana (prána): univerzális életerő, energia, lélegzet; 1. szubtilis energia vagy életerő; 2. az öt fő prána egyike, mely a gége és a rekeszizom közötti területet irányítja.

A prána erő, energia, vitalitás. A prána minden élet alapja, az egész univerzumot betöltő életerő energiája. Mindent, ami létezik, prána hat át.

A prána ezenkívül összekötő láncszem az anyag, a tudat és az elme között, s mint ilyen, lehetővé teszi az életet anyagi síkon. A prána szabályozza szervezetünk teljes működését, minden testi funkciót, többek között a légzést, az oxigénellátást, a táplálékfelvételt, a kiválasztást, és még sok mindent. A test ebben a folyamatban transzformátorként működik, amely felveszi a pránafolyamból a szükséges energiát, majd elosztja és kifelé sugározza azt. Ha egy embernek vagy egy helyiségnek egészséges, harmonikus a kisugárzása, azt mondjuk rá: „jó a pránája”. A betegségek ugyanakkor a pránaáramlás rendellenességének vagy feltorlódásának, blokádjának következményei. Azzal, hogy kifejlesztjük a prána ellenőrzésének képességét, testi- lelki egészségre és kiegyensúlyozottságra tehetünk szert, ezenkívül – kitartó és következetes gyakorlás esetén – tudati képességeink gyarapodását is tapasztaljuk. Az apána prána a test alsó, köldöktől talpig terjedő részén „működik”, és az összes kiválasztást, kiürítést szabályozza. A vjána prána az idegpályákon keresztül áramlik. Az egész testre, de különösen a nádikra hat. A keringési zavar, a gyenge idegzet és az ideg- összeroppanás a vjána prána elégtelenségének a következménye. Az udána prána a felszálló energia, amely a szívből a fejbe és az agyba tart, és amely együtt jár a kundalini shakti ébresztésével. A szamána egy nagyon fontos prána, mert két fő csakrát köt össze, mégpedig az anáhata és a manipura csakrát. A szamána prána osztja szét a táplálékenergiáját a testben. Amint tudjuk, a táplálék nemcsak a testre hat, hanem a pszihét és a tudatot is befolyásolja. Az öt upa-prána szintén fontos folyamatokat szabályoz a testben.

pránáyáma (pránájáma): légzésirányítás a jógában tett előrelépés érdekében; egy létállapot, amelyben túlhaladottá válik a lélegzet és a lélegző dualitása

pranamaya kosha (pránamaja kósa): bioplazmikus- vagy energiatest.

pradzsnyá (?): "bölcsesség", betekintés a valóság valós természetébe, a dzsná "tudatosságnak", "tudásnak" vagy "értésnek" fordítható, a pra egy fokozószó, amelyet úgy lehet fordítani, hogy "magasabb", "nagyobb", "legfelső" vagy "legelső"

pradzsnyápáramitá: a tökéletes bölcsesség

pranayama (pránájáma): azon technikák sorozata, amely a légzést használja a prána testben történő áramlásának ellenőrzésére; a vitális energia terének kitágítása.

pratyahara (pratjáhára: a tudat leválasztása a külső környezetről.

pravritti: teljes bevonódás a külső világba.

puja (púdzsa): imádat, istentisztelet.

purána (puráná) Puránák: ,,ősi”, ősi indiai történelmi eposzok. Szent iratok, amelyek transzcendentális végkövetkeztetéseket hirdető történetek, királyok, bölcsek történetei, a világegyetem teremtése, az emberiség története, legendák, istenek és félistenek világa, Isten inkarnációinak és híveinek a cselekedetei, a megváltás útja, bölcsességek, tanítások, és vallási előírások gyűjteménye. Amik általában Isten különböző inkarnációinak, valamint híveinek jogait és helyes cselekedeteit írják le kérdés–válasz vers formában.
18 nagy (Mahápurána), - amelyeket i.sz. 400 és 1000 között rendszereztek, de eredetük ősi időkre vezethető vissza.
Hat-hat-hat a Trimúrti (a hindu „szentháromság”) minden egyes tagjáról: Visnuról, Siváról illetve Brahmáról + néhány felosztásban a puránák közé sorolják a két fő hindu eposzt, a Mahábháratát és a Rámájanát is (itihásza-puránák), - és 18 mellékpurána (upapurána) is fenn maradt..
Minden teljes puránának az ind szótáriró Amara Szinha szerint öt részből kell állania: I. Az első teremtés története vagy kozmogónia. II. A második teremtés vagy az elpusztítás és újból megteremtése a világoknak a kronologiával együtt. III. Istenek és patriárkák genealogiája. IV. Manu uralkodásának története. V. A hold és a nap dinasztiák, valamint modern utódaik históriája.
Különböző betoldásokat tartalmaznak az egyes varnák (osztályok, kasztok) életszakaszaira vonatkozó kötelességeiről, tartalmazzák zarándoklatok és szent helyek leírását, de betéteket találunk bennük a hindu templomépítéssel kapcsolatban is.
Kétségtelenül a legismertebb és a legkifinomultabb Purána a Bhágavata Purána, amit másik nevén Srímad-Bhágavatam is emlegetnek.
A Srímad Bhágavatamban megtalálható csaknem az egész védikus irodalom kvintesszenciája. Ez a tökéletes lelki életről szóló tanításokat foglalja magában. Ez a Purána tizennyolcezer verset tartalmaz és tizenkét éneken keresztül foglalkozik az „odaadó szolgálattal”.
 

Puránák - A hindu vallás szent hagyományának, a Szmriti részei.
Az ortodox hinduk a szent iratok eme törzsét sruti-nak hívják (jelentése, „amit hallottak”), mivel az Istenek ezen kinyilatkoztatását eredetileg a risik vagy látók hallották meg, illetve mert a hívők is így hallották a brahmin papoktól a szertartás alatt.
A későbbi szövegeket Smriti-nek (jelentése „emlékezni”) hívják és általában emberi szerzőkhöz kötik őket.
Nyugati értelmezésben a sruti-t kinyilatkoztatásnak, míg a smriti-t hagyománynak tekinthetjük, habár a gyakorlatban mindkettőt szent irodalomnak tekintik.
A Védákat közel háromezer éven keresztül professzionális recitálók (panditok) adták tovább szájhagyomány útján, akik a szövegeket betűről betűre memorizálták. Valójában a Védák leírása után ez a hagyomány továbbra is fennmaradt és mind a mai napig sétáló „védák” adják át szájhagyomány útján, hisz ők az egyedüliek, akik az egyes szavak pontos kiejtését, hangzását ismerik. A hangzás fontossága azonnal figyelmezteti az olvasót az indiai vallások alapvető tulajdonságára, ami a mantrák meditációiban történő széles körű elterjedésében fejeződik ki.

Sruti szövegek ,,amit hallottak” kategóriájába tartozik a 4 véda (véda=tudás). Minden véda 4 részből áll:

–1. a szamhiták (tényleges védák, himnusz gyűjtemények)

A himnuszok és imák az istenekhez szólnak, többek között az ősi Áditjákhoz (Varunához, Mitrához és Arjamanhoz), Agnihoz, Indrához, a Mennyhez és a Földhöz, a Naphoz, a Szélhez s még számos istenhez. A himnuszok körülbelül negyedét Indra istennek szentelték.

•Rigvéda: az áldozat vagy más szertartások során recitált himnuszok az istenekhez

•Számavéda: az áldozat során énekelt himnuszok

•Jadzsurvéda: az áldozatra, a szertarásra vontakozó szövegek

•Atharvavéda: az áldozattól független, magánimák, varázslások, gyógymódok, stb.

–2. bráhmanák (a szertartásra vonatkozó kommentárok), az 1.és a 2. a rituális rész

–3. áranjakák (=erdei könyvek): a bráhmanák kommentárjai, az áldozattól távolabb eső, filozofikusabb írások

–4. upanisadok (=a mester lábához ülés): az áranjakákat magyarázó, a rítustól független több, mint 100 filozofikus könyv, a 3. és a 4. a tudás részt alkotják.

Smriti: szövegek, amelyekre „emlékeznek”

• eposzok:

-     Mahábhárata,  olvasd a Mahábháratánál.

-     Rámájana a Ráma és ajana (=„megy, halad”), azaz Ráma utazása. 24 000 versből áll, hét könyvet (kándas) tesz ki és összesen 500 éneket (sargas) tartalmaz. Az eposz Ráma történetét meséli el, aki Visnunak a hindu „megtartó” istennek a hetedik földi reinkarnációja (avatárja). Ráma feleségét Szitát elrabolta a Lanka (Sri Lanka) démonkirálya Ravana, és a hős, szövetségeseivel keresésére indul, majd egy végső összecsapás során kiszabadítja. Témájában az eposz az emberi létezés erkölcsi tanításait vizsgálja, és megvilágítja a dharma fogalmát. A történet erősen szimbolikus-allegorikus, egészében egy spirituális utazás.

• puránák: az istenek történeteit, királylistákat, valós és mítikus történeteket egyaránt tartalmazó verses szövegek: Bhágavata purána, Visnu purána, Matszja purána, Szkanda purána

• szútrák: tanköltemény: jógaszútrák stb.

• sásztrák: tankönyvek: törvénygyűjtemények (pl. Manu, Nárada stb.), orvosi tankönyvek (ájurvéda: Csaraka, Szusruta), építészeti, művészeti tankönyvek.

purusha (purusa): tiszta tudatosság, az egyéni lélek vagy a Legfelsőbb Úr; rokon értelmű az átmannal; tiszta Lélek, az önvaló egy speciális formája, (tudat, lélek, egyéniség, ember, férfi). A világ dualitását a purusa (lélek, maszkulin jellegű) és prakriti (természet, feminin jellegű) párosa alkotja, melyben a purusából rengeteg van, de mind "egyszínű", a prakritiből pedig csak egy van, de végtelenül sokszínű. A purusa cselekvésképtelen, de tapasztalásra képes, míg a prakriti képes cselekvésre, viszont vak. Kettejük összekapcsolódásából keletkezett a világ és annak dolgai, lényei. A lélek megszabadulásához a prakrititől való elfordulás vezet, ami csakis a szánkhja filozófia szerinti meditációs gyakorlatokkal érhető el.

rájá/rajah (rádzsa),,király, uralkodó”. Női formája a ráni.

Rama (Ráma): "a legnagyobb öröm."; hősies és erényes király; Visnu hetedik avatárja; a dharma megtestesülése. Ráma (Vishnu) szerelme, párja, felesége (Sita - tiszta, fény, cukor, összekötve) Szítá (Laksmi) ,,A virágkertben kezdődik, Ráma egy ifjú, csinos férfi, akit Szíta meglát és szerelmesek lesznek egymásba. Ez az első alkalom, hogy isten megtapasztalja az emberi szerelmet. Ez a legelső emberi inkarnációja Visnunak Rámaként és Lakshminak Szítaként. Tehát Szíta meglátta Rámát a testvérével sétálgatni a kertben, éppen puját akart végezni egy másik istennőnek. Meglátta Rámát, aki egy nagyon finom, vonzó fiatalember, mert ha isten embernek születik meg, akkor mindenből a legjobbnak kell lennie, a legjobban néz ki, a legcsinosabb, legfinomabb. Olvassuk el a Rámajánát, Ráma történetét nagyon gyönyörű… Meglátták egymást a virágokon keresztül és egy másodpercre a pillantásuk egybeesett és beleszerettek egymásba. Az első emberi szerelmet tapasztalták meg. Szíta elmegy a templomba és imádkozik: „Istenem, kérlek, a párom ez a fiatalember legyen, akit a virágoskertben láttam”. Ráma is érdeklődik a testvérétől, Lakshmantól, hogy tudja-e, ki az a fiatal hölgy. Lakshman megmondja, hogy Szíta egy hercegnő, Janaka király lánya, Mitra hercegnője.” ,,Ráma élete az emberiség gonosz erői elleni harcát jelképezi, az igazság örök felsőbbrendűségét. Ráma jósága és nemessége, Szítá gyöngédsége és hűsége évszázadok óta példaként szolgál India és a világ népei előtt. A magyar népmesék fantasztikus világához hasonlóan, a mélyrenyúló azonosságok miatt, Szítá és Ráma története rendívül vonzó , elsősorban a fiatalság számára.”

Ramakrishna (Rámakrisna): tizenkilencedik századi megvilágosodott guru, aki minden vallás egyetemességét hirdette.

Ramayana (Rámájana): olvasd a Puránáknál.

rani (rání): hercegnő, királynő. Férfi megfelelője: radja (rádzsa).

rishi / rsi (risi): az igazság látója; szent bölcs, szent ember, megvalósított bölcs, az ősi védikus értelemben egy látnok volt, egyúttal ihletett költő, „a védikus himnuszok szerzője”. A risi az ősi védikus értelemben egy látnok volt, egyúttal ihletett költő. Az eredeti risik meglátták, vagy előhívták a Védák örök verseit. A Védák nem tekinthetők olyan műnek, amit bárki írt, vagy alkotott, ezért a risik voltak azok a csatornák, amelyeken keresztül a Védák megnyilatkoztak. A Védák utáni hagyományok szerint a risi egy olyan „látó”, aki előtt egy magasabb tudatállapotban feltárulnak a védák eredeti igazság.

sadguru (szadguru): belső guru.

sadhana (szádhana): belső megtapasztalások és az önmegvalósítás elérése érdekében rendszeresen végzett spirituális gyakorlás. elkötelezett gyakorlás, amely lelki megvilágosodáshoz vezet.

sadhaka (szádhaka): spirituális törekvő. spirituális útkereső; egy bizonyos életformát élő ember, aki megvalósítja élete értelmének célját.

sadhu (szádhu / szádu): jó ember, szent ember, a hinduizmusban vallásos aszkéta vagy szent ember, aki legfőbb célja a megszabadulás (móksa, nirvána), Isten keresése és a szellemi megvilágosodás elérése. Ez a lemondások (szanjásza), a meditáció és a jóga útján érhető el. A szádhu felhagy világi törekvéseivel és lelki célokat tűz ki maga elé. Lemond erről a világról, a következő világ reményében.

A szádhuk túlnyomó többsége jógi, de nem minden jógi szádhu. Számukat mintegy 4-5 millió főre becsülik Indiában. Általában Baba néven ismertek (jelentése: apa, nagyapa, nagybácsi)

samádhi (szamádhi): a meditáció legmagasabb foka.

samjak-smṛti (?): A „megfelelő tudatosság” vagy „helyes tudatosság”.
samjak sambódhi (?): a teljes megvilágosodást, a legmagasabb rendű bölcsesség.

saṃsāra, (szanszára vagy szamszára) „vándorlás”, átvitt értelemben „létforgatag”, a születés és a halál körforgása, a lélekvándorlás indiai formája. Az ember múltja által kialakult asszociáció, benyomás, rögzített képzet, szokásos reakció. Az élőlények tetteinek következményeként jön létre (→karma). A körforgásból ki lehet lépni, ez a megszabadulás (→móksa, →nirvána, →kaivalja, amelyet a hívő a szanszára legyőzésével érhet el, vagy úgy, hogy felismeri, hogy a létezés illúzió (májá). 

sankalpa (szankalpa): szándék, elhatározás, cél.

sannyasa (szannjásza): lemondás; felajánlás; a szó eredete: a szam jelentése ‘egyenletes’, és a njásza jelentése ‘megőrzés’.

sannyasin (szannjászin): egy lemondott személy.

sahasrara chakra (szahaszrára csakra): a szupertudatosság lakhelye; az ‘ezerszirmú lótusz’ szahaszrara/szahaszradala (padma):; a legmagasabb csakra vagy pszichikus központ, amely a pszichikus és spirituális birodalom közötti küszöböt jelképezi, a fejtető szintjén található.

sam (?): ,,együtt”, ,,össze.”

samskrit (szanszkrit / szamszkrit): saṃskr̥ta, ami azt jelenti, hogy ’összerakott, megformált’: a sam jelentése ’együtt’, a kr̥ pedig a ’csinál, alkot’ ige töve.

samadhi (szamádhi): megvilágosodási élmény,

samana (szamána): az öt fő prána egyike, mely a szív és a köldök közötti területen helyezkedik el.

samjak-smṛti (?): A „megfelelő tudatosság” vagy „helyes tudatosság”.
samjak szambódhi: (?): a teljes megvilágosodást, a legmagasabb rendű bölcsesség.

sámkhyja (szánkhja/számkjja: ,,összeszámlálás, számbavétel”. Az elnevezés a szám szó származéka, arra utal, hogy a rendszer szívesen alkalmaz felsorolásokat. De lehet szam + hja ige, aminek jelentése: végigmond, teljesen kifejt. Számba veszi a tapasztalati és a tapasztalaton túli világ összetevőit, számot vet az ember sorsával e világon, mint a transzcendenciába vezető úton; bölcselet; a hat ortodox hindu iskola egyike; az odaadó szolgálat útja; az anyag és szellem analitikus megkülönböztetése.

samskara (szamszkára): tudatalatti emlékek; a múlt mentális lenyomatai, amelyek elindítják az impulzusokat és gondolatmeneteket.

sará (szárá): lényeg.

sarvártha-siddha (szárvárta-sziddha): ,,aki minden célját elérte”.

sat (szat): lét, létezés; lényeg; a valóban létező dolog; a helyes, a legmagasabb vagy legjobb vagy valódi végleges.

Sati (?): az igazság, tisztaság női megtestesülése.

satyaloka (szatjaloka): a lét (legmagasabb) igazságának a világa.

satsang (szatszang): az igazság társaságában lenni. Tulajdonképpen a mesterrel, az istenivel való találkozást jelenti; spirituális érdeklődésű emberek összegyűlése, ahol az igazság elveit és ideáljait fejtegetik; a bölcsekkel való érintkezés.

sattoguna (szattóguna): ugyanaz, mint a ‘szattva’.

sattwa / sattva (szattva): tiszta, hamisítatlan minőség; a fényesség és harmónia állapota, a fény és a kiegyensúlyozottság és a béke minősége; a higgadtság ereje [a jóság és a harmónia és a boldogság és a fény minőségeként jelenik meg].

satya (szatja) igazság (amely magába foglalja az őszinteséget és a becsületességet is), igazságosság.

seva (széva): önzetlen szolgálat.

shakti (sakti): az áramló energia, ősi kozmikus energia, kreatív erő, a belső energia női jellege, Energia; Erő; Akarat; Képesség; Tudat-Erő; Lélek-Erő; az Úr önmagában létező, önmagából eredő és önmagától ható Ereje, amely a prakriti, a Természet működéseiben nyilvánul meg, a sakták vagy másképp a saktizmus követői a hinduizmus egy irányzata, akik a Legfelsőbb Lényt imádják, amelyet Adisakti (Parasakti) istennő testesít meg.

Az ősi India tudása szerint Istennek két oldala van: a férfi oldala Shiva, az Abszolút Tudat, a női oldala Shakti, az Abszolút Energia. Ne feledjük: Shiva energiától áthatott tudat, Shakti pedig tudatos energia, elválaszthatatlanul áthatják egymást. A világ a kettőjük szerelmi tánca ebben a gyönyörű kozmikus látomásban.

shaktipat (saktipat): az energia közvetlen átvitele a guruból a tanítványba.

shambala / Shambala: „az isteni boldogság forrása“, vagy még pontosabban: „az, ami a boldogság forrásához való hozzáférést“ lehetővé teszi.

Szerepe okán Shambalát „bolygónk spirituális centruma“-ként is emlegetik. Az a titokzatos, szubtilis világ, amelyet a buddhizmus Shambalának nevez. Képzelj el egy nagy kiterjedésű földet, enyhe klímával, fennséges hegyvonulatokkal, titokzatos erdőkkel, termékeny földekkel, kristálytiszta vízű folyókkal és vad vízesésekkel megáldva. Egy tökéletesen megszervezett országot, csodálatos templomokkal és szép városokkal, amelyekben olyan emberek élnek, akiket hasonló spirituális törekvések hajtanak és bensőségesen szeretik Istent. Olyan király áll az élükön, aki egyszerre államfő, vezető és spirituális mester. Ez Shambala, amely ugyanakkor jóval több is mindezeknél, legmerészebb elképzeléseinket is felülmúlja. Shambalát csak akkor fogjuk megérteni, ha megismerjük. Réges régtől fogva sok ember kísérelte meg és törekedett rá, hogy elérje ezt az emelkedett birodalmat, ahol a tiszta spiritualitás folytonosan jelen van. Bolygónk nagy beavatottjai természetesen tudtak e világ létezéséről, amely bolygónk sorsát inspirálta és közvetlenül befolyásolta. Sőt, a bölcsek Föld fölött uralkodó országának mítosza minden nép tradíciójában megtalálható. ….Amint már utaltunk rá, Tibet több évszázadon át volt a területe Shambala földi kivetülésének, ezért tartalmaz a tibeti hagyomány oly sok legendát a bölcsek eme misztikus királyságáról. E legendák olyan emberekről szóló történeteket is magukba foglalnak, akik eljutottak Shambalába. Ez a fő oka annak, hogy a nyugati érdeklődők inkább arra a véleményre hajlanak, hogy Shambala a fizikai szinten található, valahol Mongólia, Tibet, vagy a Himalája hegyeinek eldugott, még fel nem kutatott részén. http://www.integral-joga.hu/shambala/

Shankaracharya (Sankarácsárja): egy ötezer évvel ezelőtt élt megvilágosodott bölcs, a Dasnámi szannjásza rend alapítója.

shanti (sánti): béke, belső béke; nyugalom, megnyugvás, spirituális nyugalom-béke,

shaucha (saucsa): ,,tisztaság”, tisztaság a gondolkodásban, a beszédben, a testben és a testen, testen kívül.

shivalingam (sivalingam): a szahaszrára csakra fizikai jelképe, a szupertudatosságot szimbolizálja.

siddha (sziddhá): ,,tökéletessé lett”, kész, teljes, tökéletes; a tökéletes lélek, a tökéletes ember.

siddharta (sziddhárta): ,,aki elérte célját”.

siddhasana (sziddhászana): beteljesedett póz férfiaknak.

siddha yoni asana (sziddha jóni ászana): beteljesedett póz nőknek.

siddhi (sziddhi): ,,tökéletesség”, ,,elérés”,,,beteljesülés”; különleges spirituális erő; paranormális, természetfeletti erő és képességek, amely természetesen fejlődik ki meditáció útján.

śīla (síla): Erényként, helyes magaviseletként, moralitásként szokás jellemezni. A síla egy belső, tudatos és szándékos etikai viselkedésforma az egyén saját elkötelezettségének mértékében, ahogyan a megvilágosodás útján halad előre. A szanszkrit és páli szíla szó egy etikai iránymutatás az egyén belső világával és emberi kapcsolataival kapcsolatban. Tehát nem moralitást jelent, amely távol áll a történelmi Buddha által az i.e. 588-ban tanított fogalmától. Valójában, a buddhista magyarázó szövegek a sílát más szavakkal szokták leírni: "harmónia" vagy "koordináció". A síla az is jelenti, hogy az egyén teljes szívvel elkötelezi magát az üdvös cselekedeteknek. A gyakorló számára a síla két kétféleképpen is lényeges: helyes "kivitelezés" (Karitta), és helyes "elkerülés" (varitta). A síla előírások tiszteletbe tartását "hatalmas ajándékként" (mahadana) tartják számon, mert az bizalmat, tiszteletet és biztonságot teremt az egyén környezetébe.

sita (szitá): tiszta, fény.

Sivanada, Swami (zvámi Sivánanda): a huszadik században Risikeshben élt megvilágosodott guru; Szvámi Szatjánanda guruja.

soham (szóham): „Ő vagyok én”; öntudalanul ismételt imádság, melyet a belégzés során folytat minden egyes élőlény egész életén keresztül.

soma (szóma): az ősi India risijei által a spirituális ébredés és spirituális halhatatlanság elérése céljával használt növény. ,,A szóma-növény pontos meghatározása elveszett a modern világ számára. Az ősi szövegek szent növényként írják le, melyet Indra küldött a Földre. Levét ízletesként és erőt adóként jellemezték, és aki ivott belőle, az Isteneknél találta magát.”

(más nyelven a soma (szóma) – test, testi, testtel összefűggő; "szoma": ez az örömtest = örömből, igazságból és tudásból való test. A pszichoszomatikus jelző olyan fogalmakra, folyamatokra vonatkozik, amelyek a lelki és a testi folyamatok összefüggéséből jönnek létre. A pszichoszomatikus szó két részből tevődik össze. Első a pszicho-, ami az elmére utal. Második a szomatikus, tehát testi jellegű, a biológiai értelemben vett testre utal. Mindezekből logikusan következik: ha pszichoszomatikus betegségekről beszélünk, az nem más, mint amit az elme okoz a test élettani folyamataival. Lehet ilyen például az idegesség okozta hasmenés, a szorongás okozta vizelési inger stb.  A pszichoszomatika kifejezés a lélek és test egységére utal, azaz eltételezi/elfogadja, hogy a test elválaszthatatlan a lélektől.)

somaradja (szómaradzsa): „a szóma királya”, kender.

smṛti (?): tudatosság. A „megfelelő tudatosság” vagy „helyes tudatosság” (szamjak-smṛti).

Sri (srí): egy személy neve elé téve az illető felé irányuló tiszteletet fejezik ki.

sri (sri): dícsőség, gazdagság, ragyogás - pompás, ragyogó, sugárzó - szépítő, díszítő, dicső.

sukha (sukhá): öröm, élvezet, boldogság.

sukham (sukhám): örömmel, kellemesen, szívesen.

sukhāvatī / Sukhávati (szukhávati): ‘az üdvösség/a teljes öröm/boldogság/élvezet (birodalma)’.

sutra (szútra): formula; a tudás rövidített formája. A szútra a keleti hagyományban a tömören megfogalmazott, lényegre törő tanítást jelenti. Olyanfajta emlékeztető, amire rápillantva rövid idő alatt nagy tudásanyag átlátható. A szútra szó eredetileg szálat vagy [vezér]fonalat jelent, viszont a többszálú, tehát számos szútrából összetevődő terjedelmesebb munkákat is szútráknak nevezték.

sva (?): saját.

swadhisthana chakra (szvádhisthána csakra): az ivarszervek mögött található központ; a nyelven és a nemi szerveken keresztül szerzett örömökhöz kapcsolódik.

swami (szvámi): mester, szerzetes, aki a saját alacsonyabb énje és szokásai feletti tökéletes uralmat célozza meg, aki lemondott a világi dolgokról és teljes mértékben a legmagasabb spritiuális megvalósítás közvetlen megtapaszalásának szenteli magát.

swamiji (szvámidzsí): ugyanaz, mint a ‘szvámi’, a ‘dzsí’ a tiszteletet jelzi a szó végén.

swasti (szvászti): jólét, boldogulás, siker, szerencse.

swastika (szvásztika): szerencsés dolog/jel.

swastikasana (szvásztikászana): szerencsét hozó póz.

tathágata / Tathágata (?): a tökéletes; az, aki addig eljutott; aki azon az úton járt (mint a többi Buddha); aki megjárta azt az utat; A kifejezést szinonimaként is használják az Arhat szó helyett, amely azt jelenti, hogy valaki az életében elérte a megvilágosodást és bizonyos értelemben már nem is ember. Egy buddha vagy egy arhat az, aki "úgy ismeri és látja a valóságot, ahogy az van". Egy tathágata, egy magasabb szintű élőlény (uttama-puriszo). A Falun (a csínél magasabb életenergia) kung kínai meditációs hagyományban a Tathágata egy létsík, vagy birodalom legmagasabb elérhető szintje. ,,Ő, aki a tudás ösvényén keresztül jutott a dolgok valódi lényegéhez.” ,,Ő, aki elnyerte az igazságot.” ,,Ő, aki észlelte az igazságot.” ,,Ő, aki kinyilatkozza az igazságot.”  A tathá jelentése eként, amely a úgy értelmezhető a buddhizmus szerint, hogy a valóság, ahogy van (jathá-bhúta).gata-ágata ("jött, érkezett"). A bölcsesség túlpartjára érkezett - „ekként/a valóság tudójaként jött/érkezett” (tathá-ágata).

tantra: ,,kiterjedni", egy ősi tudomány, amely magában foglal számtalan gyakorlatot az elme kiterjesztése és az energia felszabadítása céljával.A tan kifejezés tevékenységre utal, a –tra szótoldalék azt jelenti, hogy „emelni vagy emelkedetté tenni”, ami így a tantra kifejezésben azt jelenti, hogy: „tevékenység, ami emelkedetté tesz bennünket”.

tantric disciple (tantrikus tanítvány): egy aspiráns, aki felajánlja magát a gurunak, hogy megtanulja a tantra gyakorlatait.

tantric guru (tantrikus guru): egy olyan guru, aki jártas a tantra elméletében és gyakorlatában.

tantric yogini (tantrikus jógini): női jógi, aki beavatást ad fejlett lelkeknek a tantra gyakorlataiba.

trataka (trátaka): koncentrált nézés.

vairagya (vairágja): szenvtelenség, kötetlenség a belső érzelmeket illetően.

vati (váti): könnyű, könnyen áramló energia.

Veda (Véda) Védák: ,,tudás”, a bölcsek és látók számára feltárult legrégebbi irodalmi alkotás Indiában, kifejezi az egész világegyetem ismeretét.

Négy nagy könyvre oszlanak, melyek a következők: a */Rig Véda, Jadzsur Véda, Száma Véda, és Atharva Véda./*

Dr. A. V. Krishna Murty, a Bangalore-i Indiai Tudományos Intézet repüléstan professzora szerint valószínűsíthető, hogy az ősi szanszkrit szövegek hiteles/megtörtént eseményeket örökítenek meg. A professzor a következőt mondja:

*„Igaz, hogy az ősi indiai Védák és más szövegek az repüléstanról, űrhajókról, repülő szerkezetekről, és még űrhajósokról is mesélnek. A szanszkrit nyelvű szövegek meggyőztek engem arról, hogy az ókori Indiában ismerték a gépek építésének titkát, s hogy azokat más planétákról származó űrhajókról mintázták.”*

Az ókori indiai kultúra szerint nem csupán lehetőség kínálkozott más világokba tett utazásokra, hanem ez egy nagyon is reális dolognak számított. Ez magába foglalhatta a más csillagrendszerekbe tett utazást, a magasabb dimenziókba vagy akár a távolabbi csillagrendszerek magasabb dimenzióiba tett utakat is.

A hindu mitológia azt állítja, hogy az ősi időkben égi lények érkeztek a Földre. Ők az emberek között éltek és sokfajta repülő szerkezeteket alkalmazva közlekedtek.

*Magukról az emberekről pedig úgy tartják, hogy a Déváknak – a Ragyogóknak – nevezett fajnak a leszármazottjai.* A Ragyogók a világ minden táján fellelhetők.

https://amegoldas.eoldal.hu/cikkek/devak.html
http://boldognapot.hu/blog/a-lebilincselo-vedikus-irodalom-megismertet-az-osi-foldonkivuliek-latogatasaival-es-identitasaval/

videhamukta: a végső felszabadulást elért bölcs.

vijnanamaya kosha (vigjánamaja kósa): lelki  vagy magasabb mentáltest.

vikalpa: az elme ingadozása; képzelődés, kételkedés.

vikshepa (viksépa): az elme szétszórtsága.

vírja (?): kitartó törekvés, igyekezet, „energia”, „szorgalom”, „törekvés” vagy „erőfeszítés”. Megfogalmazható olyan hozzáállásként, amelyben szívesen foglalkozik az egyén üdvös cselekedetekkel, amely által végül jól és erényesen cselekszik.

viveka (vivéka): helyes megértés, magasabb szintű megkülönböztetés, közvetett tudás vagy intuíció.

Vivekananda (Vivékananda): az egyik legnagyobb India szülte szannjászin, aki világszerte hirdette a spirituális igazságot a huszadik század elején.

vyana (vjána): az öt fő prána egyike, mely áthatja az egész testet, szabályozva és irányítva mindenfajta mozgást, és összehangolva a többi pránát.

Ujjayi pranayama (uddzsájí pránájáma): pszichikus légzés.

upanishad (upanisadok / upanisádok): Az upanisad jelentése: melléülés, a tanítvány leülése a mester mellé; a legklasszikusabb irodalmi alkotás, amely mélyreható párbeszédeket és vitákat tartalmaz a guru és tanítvány között az abszolút természetére és a hozzávezető ösvényre vonatkozóan.

yantra (jantra): ,,eszköz”; geometriai alakzatokból álló diagram; az istenség különböző aspektusait szimbolizálja; hasonlatosan a mandalákhoz, a gyógyítás, a siker, a jószerencse, a bőség, gazdagság, egészség, pozitív energia, az energia hozói. Képek, melyek jelképeznek valamit, amelyek mellett mantrákat lehet, sőt érdemes mormolni, amik fölött meditálni kell. De már az is sokat számít, ha egyszerűen kiaggatjuk a szobánk falára. A yan szavacska azt jelenti, hogy „valami, amit emberileg állítottunk elő”. a –tra szótoldalék azt jelenti, hogy „emelni vagy emelkedetté tenni”. Szóval a yantra azt jelenti, jobb híján, hogy „egy gépezet, ami emelkedetté teszi a használót”. Mi a különbség egy mandala és egy yantra között? AZ, hogy egy mandala lehet, szimplán egy geometriai ábra, míg a yantrákban mindig szerepel legalább egy mantra is.

yoga (jóga): A jóga szó a szankszkrit „judzs” gyökből származik, ami annyit jelent, mint összekötni, egyesíteni, megkötni és igába fogni, a figyelmünket valamire irányítani és összpontosítani, valamint használni és alkalmazni. Szellemi elmélyülés, elmélyedés, szellemi koncentráció. A szó további jelentése: egyesülés, illetve mély és bensőséges kapcsolat. Mely alatt a test, a lélek és a szellem harmonikus egységét érthetjük ,,egység az elme, a test és a lélek között”; a tantrából származó jól-kipróbált és tudományos rendszer, mely lehetővé teszi a fejlődést minden területre kiterjedően. "A jóga nemcsak testgyakorlat, hanem világszemlélet is.”

“Az ászanák nem pusztán testgyakorlatok. A test és az elme szoros kapcsolatban vannak egymással, ezért a különféle testhelyzetek arra valók, hogy a prána, az életenergia akadálymentesen, könnyedén áramolhasson. Természetesen vannak egyéb jótékony hatások is, mint például a ragyogó fizikai egészség, a megnövekedett izomhossz, izomerő és a tartási hibák kijavítása. Mindenféle mellékes jó hatásai is vannak, de az ászanák célja mégis, az hogy ezt az energiát a legalacsonyabbtól a legmagasabb szintig emeljék.” (Szvámí Visnu-dévánanda) Azokat, akik a jóga útját járják, jógiknak (a jóga gyakorlója, a szent iratok tanításainak követője, a jóga gyakorlója, aki elérte az egységet a Legfelsőbb Úrral, vagy aki erre törekszik. Női változata a jógini), joginoknak és jóginiknak nevezik.

Fő források: http://www.satyananda.hu/ujsag/szanszkrit_szoszedet.pdf
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szanszkrit_sz%C3%B3jegyz%C3%A9k

apszara: [egy égi leányka] a Paradicsom isteni Hetairáinak egyike.

bháva: valamivé válás, alakulás.

cuddha (csuddha): tiszta.

dána: adás.

deva:isteni lény, király.

dhéti: állhatatottság, bátorság.

dhíra: állhatatos.

Goloka: a Szeretet, szépség és ánanda spirituális ragyogással teli világa; az örök Szépség és Üdvösség vaisnava mennyországa.

gati: út, járás, menet.

kamra: szép, szerető, szeretnivaló szerelmesnek lenni, sóvárgó, kívánatos.

kárana: ok; oksági.

majju: bájos, szeretnivaló, kellemes, édes, szép.

mána: tisztelet, becsület.

manojja: szép, bájos, szerenivaló, kellemes, hercegnő,

manomaja purusa: a mentális Személy, a mentális lény.

milana: kapcsolat, egyesülés.

mitra: barátság.

mukti: megszabadulás; a lélek szabadsága.

nádi: folyó.

pravása: út, utazás.

parádha: a (világ-lét) felső fele; a magasabb félteke.

Paramésvara: legfelsőbb Úr.

para prakriti: a legfelső Természet; az Isteni igazi természete; az önmagától létező lény végtelen, időtlen tudatos képessége, amelyből megnyilvánult minden létezés a kozmoszban.

parátpara, parátparam: a legmagasabbnál is magasabb; a legfelsőbb; „a Legfelsőbb legfelsőbbje.

prádzsna: a mély alvásban [szusupti] elhelyezkedő Én, a dolgok ura és teremtője; a Bölcsesség és Tudás Ura.

prīti: öröm, élvezet, boldogság, jóság, kedvesség, jóakarat, barátság(osan), minden kellemes érzés.

prītipūrvakam: szeretettel, kedvesen, szíves jóindulattal.

priyatamá: Drágám, tvam rám priyatamA Te vagy az én drága, feleség, szívem.

mama priyatamá: Szívem.

putra: fiúgyermek.

raśastatā: kiválóság, kiváló /jó minőség.

ratna: drágakő, gyöngy.

ritam: a Helyesség; az Igazság; az Igazság-Tudat.

ritena ritam apihitam: igazság által elrejtett igazság. [Rig V. 5.62.1]

sásztra: bármilyen rendszerezett tanítás vagy tudomány; az erkölcsi és társadalmi kódex; a helyes tudás, helyes munka, helyes élet tudománya és művészete; [a jógában] a felismerést irányító igazságok, alapelvek, erők és folyamatok ismerete.

sādhubhāva: jóság, kedvesség, jó természet, jó minőség.

saujanya / sujanatā: jóakarat, jóság, kedvesség.

sisja: [tanítvány, növendék].

sumna: kedves, kedvez, öröm, boldogság, béke, odaadás, jóakarat, kegyes, kegyelem.

sumnayā: kedvesen, jóindulattal, jámboran.

sundara: jó, szeretnivaló, szép, szépség, nemes, kellemes, bájos.

supriya: nagyon kedves / kellemes, Drágám, édesem.

szaccsidánanda: a Lét (szat), Tudat (csit) és Gyönyör (ánanda) hármassága; az Isteni Lény.

szadhak: az aki eléri vagy próbálja elérni a megvalósítást;

szukhahászja: vidámság.

szusupti: mély alvás; az Alvás-Állapot, a szupramentális síknak megfelelő tudat, amely túl van a tapasztalatunkon, mert kauzális testünk vagy a gnózis-burok nem alakult ki bennünk, annak képességei nem aktívak, és ezért ezzel a síkkal az álom nélküli alvás állapotában vagyunk kapcsolatban.

szvajamprakása: legfelsőbb lét, amely a legteljesebben tudatában van önmagának; közvetlen vagy lényegbeli tudás.

taidzsasza: „a Fényes”; az Én, amely támogatja az Álom-Állapotot [szvapna] vagy a finom tudatot.

tapasz: „a tudat erejének összpontosítása”; akaraterő; az energikusság bármilyen formája, aszkézis; korlátozott mentális akarat és erő.

upakára: jó bánásmód.

upanisad: belső tudás, a titkos tanítás, amely belép a végső igazságba, és megtelepszik ott (hindu szent iratok egyik fajtája, amelyet a Védanta filozófia forrásának tekintenek).

vaisnava dharma: a saivizmus, saktizmus mellett a hinduizmus három fő ágának egyike. Elsődleges és legfőbb istennek Visnut, vagy annak egy megtestesülési formáját, avatáráját ismeri el. A vaisnava filozófia felfogása szerint csak egy Isten van, aki a létező világnak és a benne lakó élőlényeknek a végső forrása, teremtője. Isten egy, de sok neve és sok formája van. A világ különböző vallásaiban különféle neveken utalnak rá. A keresztények nevezhetik őt Jehovának, a muzulmánok Allahnak, a hinduk Visnunak vagy Krisnának. Visnu híveinek nagy része Krisnát tekinti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki minden ok legvégső oka. Azt mondják, hogy az élőlények eredeti helyzetükben Isten szolgái, de erről a kapcsolatról az anyagi világhoz fűződő ragaszkodásuk miatt megfeledkeztek. A nyugati indológiának a vaisnavizmusról alkotott felfogása kissé felületesen minden imádott isteni formát Visnu inkarnációjának tart.

Vaikuntha: Visnu mennyországa.

vibhúti: vannak emberek, akik nyilvánvalóan emberfelettiek, nagy lelkek, akik csak használják az emberi testet. A Természet, az isteni erők megnyilvánulásai, amelyet egy szellem felügyel. Felette állnak az erkölcsnek, és általában nincsen lelkiismeretük, a saját természetüknek megfelelően cselekszenek.

vicsarabuddhi: a reflektív, visszatükröző értelem.

visva: [minden, a mindenség, a világegyetem]; a külső világegyetem Szelleme.

Vrindávan: [hely a földön (Mathura közelében), ahol Krisna táncolt a gópikkal]; az örök Szépség és Üdvösség vaisnava mennyországa.

Fő forrás: http://aurobindo.hu/szanszkrit-kifejezesek/
 

abhinyá: 6 természetfeletti erő, rendkívüli tudás, rendkívüli ismeret.

Abhidnyá Buddha: a Felsőbbrendű Tudások Ismeretének Legfőbb Mestere, a történelmi Buddhát megelőző buddhák egyike.

abjápáda: nem-haragvás, a rosszakarat hiánya (kuszala­múlá), a tudat békéje.

ádhiátma praszáda: a belső lény világossága, a szellem belső szerve

ádhibhauthikam: közvetlen környezeti zavaró erők

ádhibhúta: létforma az anyagi világban

abhinandaná: élvezés

accsharija: csodálatos

ádésaná prátihárja: a kifejezés csodája

ádhi: különleges, legfelső

ádhi pradnyá: bölcsesség, öngyakorlat, a legmagasabb meg-különböztető tudatosság gya­­kor­lata

ádhibhúta karma: minden más lényre, embertársainkra stb. vonatkozó cselek­mények

ádhidaiva: szellemi, isteni világ, az Ísvara, az isteni termé­szetfeletti és érzékfeletti aspektusa

ádhiátma praszáda: a belső lény világossága, a szellem belső szerve

ádhidaiva karma: a magasabb erőkre (dévákra) vonatkozó cselek­mé­nyek

ádhikára: érdem, alkalmassági fokozat

ádhimátratama: legkiválóbb, legjobb, legmagasabb

ádhjátma szampraszáda: belső nyugalom

ádhjatmikam: belső zavaró erők

adosza: gyűlöletmentesség, barátság

advaja: minden-egy

advésa: gyűlölettől való mentesség, nem-gyűlölet

ádzsná indríja: a tökéletes tudás képessége

ádzsnátávi: a tökéletes tudás birtoklásának képessége

agjacsakra: erőközpont

agnistóma: a mennybe vivő szertartás

aham: én

ahétupratjaja: okok és feltételek nélküli

áju: élet

áju szankhára: életerő, amely a testi élet oka

ájur véda: az élet tudománya, ősi indiai orvoslás, a betegségeket az ener­gia­áramlás zavarai okozzák.
http://be.convdocs.org/docs/index-96063.html?page=2


Ma, Mata, Matr / Matri / Mathar ? ? Mamata: anya, mama; latinul és görögül Mater, írül Mathair, angolul Mather, németül Mutter.

Avuka (Apuka lenne? :) ), Tata, Vaptr, Pitr / Pithar?: apa, latinul Pater, angolul Father, németül Vater.

Svasr / Sves ?/ Svasar ?: lány testvér, németül Schwester, svéd Syster, angolul Sister,

Bhrátr / Brhátar?: fiú testvér, gót Brothar, ír Brathair, szláv Brat, svéd Bror, angolul Brother, németül Brüder

Bharat (Barát lenne? :) ): India szanszkrit neve, ;, „Bharat” név két szótagból áll – „Bha” és „rat”. „Bha” jelentése Isten, a „rat” jelentése pedig Szeretet. Ezért Bharat az az ország, ahol az emberek szeretik Istent.


Plussz egyéb:

Amma – az indiai malayalam nyelven, s más nyelveken – anya, mama.

Baba - némely indiai, török, kínai, albán, perzsa és egyéb nyelven - apa, papa

némely indiai és más nyelveken - szent-bölcs ember, ,,egyfajta  tiszteletteljes kifejezés, bölcsnek vagy szentnek tartott embereket szólítunk meg így."

            némely nyelveken - nagymama, bölcs asszony, bába,

            némely nyelven - baba, mint kicsi gyermek,

                                        kedves-szép-szeretet lányka/Kedves.

            Törökül: Noel Baba – Mikulás, vaftiz baba – keresztapa, Noel – Karácsony, Gül - Rózsa,

Kata: sál; üdvözlési rítus része. khata (katak, khadag hada, tibeti üdvözlő sál) egy hagyományos ünnepi sál, melynek használata gyakori a tibeti, a bhutáni és a mongol kultúrában. A tisztaságot és az együttérzést jelképezi. Átalában selyemből készül. Tibetben általában fehér színű de gyakori a sárga is. A 8 szerencsejeles khata Bhutánban terjedt el, szimbolizálva a jó szerencsét és a gazdagságot. A különböző színek a különböző elemeket jelentik. Ha a buddhisták tanítóikkal találkoznak,  vagy beavatást kapnak, a tiszteletük és köszönetük jeleként felajánlásképp nyújtják át e sálat. Ugyancsak ezt használják esküvők, temetések, születés, érkező és induló a vendégek köszöntése alkalmával.

Láma: tanító, a tudás közvetítője, Fontos vallási tanító, nem feltétlenül szerzetes. Vallási vezető.

Rinpócse: "Becses, rendkívüli ember". Magas rangú lámának adott tiszteletbeli cím. A név mögé illesztve használják.

A teremtés körében az egyetlen létező entitást Brahmának nevezik (a brhat: nagy szóból; jelentése: a Nagy, aki másokat is olyan naggyá tesz, mint önmaga).

Brahmát két princípium alkotja:

• Purusa – a „tanúsító princípium”, aki jelen van, lát mindent és
• Prakrti – a „működtető princípium, aki a dolgokat létrehozza. Prakriti három guna (kötőerő) segítségével különbségeket hoz létre a világban. A három guna neve: sattvaguna (érző, ézékeny), a rajaguna (mozgékony, változó) és a tamaguna (statikus).

Bár Brahmát két dolog – Purusa és Prakrti – alkotja, ő maga egyetlen egység, két része olyan, mint a papír két oldala: sohasem lehet elválasztani őket egymástól.

Brahma kétféle állapotban létezhet:

• megnyilvánulatlanul (Nirguna Brahma, a gunák nélküli Brahma) és
• megnyilvánult állapotban (Saguna Brahma).

Brahma megnyilvánulatlan állapotában a három kötőerő egyensúlyi erőháromszöget alkot. Itt Purusát Parama Purusának (Legfelső Tudat) nevezik.

Amikor Purusában feltámad a vágy, hogy kifejezze önmagát „engedélyt ad” Prakrtinak arra, hogy a sattvaguna kitörjön az erőháromszögből. A kötőerő egy kötélhez hasonlóan elkezdi megkötözni, módosítani a tudatot, végtelenségében korlátozza. Ezáltal létrejön az első kozmikus elmeszint a mahat – az én létezem – érzése. Majd rajaguna válik dominánssá és létrejön a második kozmikus elmeszint az aham – én cselekszem – érzete. Majd tamaguna aktiválódik és aham egy része „eldurvul”, a harmadik kozmikus elmeszintté válik, amely a citta – az én megteremtődtem, kész vagyok – érzése.

Így a Végtelen Tudatban megteremtődött a Kozmikus Elme három rétege: a mahat, az aham és a citta együttese. http://www.anandamarga.hu/spiritualis1_1a.htm


Purusa név jelentése: tiszta Lélek, az önvaló egy speciális formája, (tudat, lélek, egyéniség, ember, férfi). A világ dualitását a purusa (lélek, maszkulin jellegű) és prakriti (természet, feminin jellegű) párosa alkotja, melyben a purusából rengeteg van, de mind "egyszínű", a prakritiből pedig csak egy van, de végtelenül sokszínű. A purusa cselekvésképtelen, de tapasztalásra képes, míg a prakriti képes cselekvésre, viszont vak. Kettejük összekapcsolódásából keletkezett a világ és annak dolgai, lényei. A lélek megszabadulásához a prakrititől való elfordulás vezet, ami csakis a szánkhja filozófia szerinti meditációs gyakorlatokkal érhető el.



Shambala: „az isteni boldogság forrása“, vagy még pontosabban: „az, ami a boldogság forrásához való hozzáférést“ lehetővé teszi.

Szerepe okán Shambalát „bolygónk spirituális centruma“-ként is emlegetik. Az a titokzatos, szubtilis világ, amelyet a buddhizmus Shambalának nevez. Képzelj el egy nagy kiterjedésű földet, enyhe klímával, fennséges hegyvonulatokkal, titokzatos erdőkkel, termékeny földekkel, kristálytiszta vízű folyókkal és vad vízesésekkel megáldva. Egy tökéletesen megszervezett országot, csodálatos templomokkal és szép városokkal, amelyekben olyan emberek élnek, akiket hasonló spirituális törekvések hajtanak és bensőségesen szeretik Istent. Olyan király áll az élükön, aki egyszerre államfő, vezető és spirituális mester. Ez Shambala, amely ugyanakkor jóval több is mindezeknél, legmerészebb elképzeléseinket is felülmúlja. Shambalát csak akkor fogjuk megérteni, ha megismerjük. Réges régtől fogva sok ember kísérelte meg és törekedett rá, hogy elérje ezt az emelkedett birodalmat, ahol a tiszta spiritualitás folytonosan jelen van.

Bolygónk nagy beavatottjai természetesen tudtak e világ létezéséről, amely bolygónk sorsát inspirálta és közvetlenül befolyásolta. Sőt, a bölcsek Föld fölött uralkodó országának mítosza minden nép tradíciójában megtalálható. ….Amint már utaltunk rá, Tibet több évszázadon át volt a területe Shambala földi kivetülésének, ezért tartalmaz a tibeti hagyomány oly sok legendát a bölcsek eme misztikus királyságáról. E legendák olyan emberekről szóló történeteket is magukba foglalnak, akik eljutottak Shambalába. Ez a fő oka annak, hogy a nyugati érdeklődők inkább arra a véleményre hajlanak, hogy Shambala a fizikai szinten található, valahol Mongólia, Tibet, vagy a Himalája hegyeinek eldugott, még fel nem kutatott részén.
Forrás: http://www.integral-joga.hu/shambala/



A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák ősidők óta emlegetnek egy bizonyos Shambalát, ám ezt a helyet hiába is keresnénk a térképen, nem találnánk.

A modern tudósok véleménye megoszlik arról, valóban létezett-e az a földi paradicsom, amelyet a hagyományok emlegetnek. Egyesek a fantázia szüleményének tartják, mások viszont valamelyik közép-ázsiai történelmi királysággal azonosítják. Mindazt, amit a helyéről tudunk, egy tibeti legenda foglalja össze, amely Shambalát az "északi nyugalom helyé" -nek nevezi, ami arra utal, hogy a mitikus birodalom valahol Tibettől északra található. Ezt támasztják alá az indiai hagyományok is, miszerint a Himalájától északra van egy Kalapa nevű hely, ahol tökéletes emberek élnek.

A hagyomány szerint Shambala lakói maguk gyógyították minden betegségüket, olvasni tudtak mások gondolataiban, megjósolták a jövőt, és akár 100 évig is éltek. Királyuk meglepően fejlett technikákat ismert a legenda szerint. Igen messzire ellátott, sőt egy égre nyíló ablakon át más bolygók lakóinak életét is tanulmányozta. Kőlovait a szél energiája hajtotta.


Tibeti jövendőmondók szerint Shambalának 32 királya lesz, s mindegyikük 100 esztendeig uralkodik. Az első az i. e. VI. században, Buddha életében volt hatalmon, az utolsó, pedig hatalmas seregével majd győzelmet arat a gonosz erői felett, és meghozza az aranykort az egész földkerekségnek. A legenda szerint akkor oldódik majd meg Shambala rejtélye is.

Egyéb legendák arról mesélnek, hogy Shambala a levegőben található, lebegő város, amit nem tart semmi, mégis ott van. Meditációs állapotban már sokan megjárták Shambalát, akik arra érdemesnek mutatkoztak, és ez által meghívást kaptak oda szellemi vezetőiktől.

Érdekes, hogy Shambala legendájában is a jó és a rossz harcáról van szó. A Dimenzióváltás sem más, mint egy magasabb rezgésszintre való belépés, felemelkedés. Ha összehasonlítjuk a két dolgot, akkor levonhatjuk a következtetést, miszerint mindkét legenda lényege az, hogy elérkezik majd az idő, amikor a jó győzedelmeskedik a gonosz felett és beléphetünk egy másik, emelkedettebb világba.

Tulajdonképpen mindegy, hogy Shambalának vagy 5. dimenziónak hívjuk, ugyanarról a jelenségről van szó, és ezoterikus körökben egyre többet beszélnek róla, mintha már nem lenne sok idő a változásig...

Forrás: http://ezomisztika.hu/shambala

,,A Tibetiek Atlantisza Shangri-La, ismertebb nevén Shambala, a hallhatatlan város csupán egy mítosz, vagy valóban ott rejtőzik a Himalája hófedte hegycsúcsai felett. A Tibeti legenda szerint az idők kezdete óta létezik egy Mítikus Királyság, egy Szent város,

(fővárosa Kalapa), melynek lakói az evolúció magasabb fokán állnak, ahová az emberek közül csak olyanok léphetnek be, akik a megfelelő lelki fejlettségi szintet elérik, már megvilágosodtak, illetve akiket „Shambala szólít”. A város állítólag a Mount Everest magas hegyei között helyezkedik el, s a bejáratot Angyalok, illetve ahogy a tibetiek nevezik a Dakinik védik. A hagyomány szerint, amikor a földön eluralkodik a gonoszság, kapzsiság, háborúk, betegségek lesznek, mikor minden elveszni látszik, Shambala királya megjelenik majd hatalmas serege élén, legyőzi a gonosz erőket, és elhozza az aranykort az egész földkerekségnek. Így legyen! (vilagok)

A szimbolikusan világunk szívközéppontjában található Sambhaláról azt jósolják, hogy a közeljövőben újra visszatér, s újra megjelenik majd valóságunk jelenlegi dimenziójában."

....

Shambala, Maitreya
http://amegoldas.estranky.cz/hu/cikkek/shambala--maitreya.html