Szerelmes, szép és jó versek
http://www.amegoldas.org/hu/cikkek/szep--jo-szerelmes-versek-2.html
http://www.amegoldas.org/hu/cikkek/szep--jo-szerelmes-versek-3.html
http://www.amegoldas.org/hu/cikkek/szep--jo-szerelmes-versek-4.html
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejtsd el, őrizz, éltess engem, kedvesem,
én veled leszek, te leszel a mindenem. (Goethe)
Engem úgy…
Engem úgy kell szeretni, mint a harmatcseppeket,
Szitáló csodájukban az élet megremeg.
Engem úgy kell szeretni, mint a fél szavakat,
Titkokat suttognak, kicsit félnek, de igazak.
Engem úgy kell szeretni, mint a gyermeket,
Karjaidban a biztonságra, s a nyugalomra lelek.
Engem úgy kell szeretni, mint az esőcseppeket,
Bennük megszülető szivárvány szendereg.
Engem úgy kell szeretni, mint az eget,
Hadd szálljak, akár a hatalmas fellegek.
Úgy kell szeretni, mint almában a kukacot,
A magház, a héj, a hiba mind én vagyok.
Engem úgy kell szeretni, mint a májust,
Aranyesővel hulló, záporozó virágost,
Úgy kell szeretni, hogy ne kelljen menni,
Csak kicsit esne jól egy helyben lenni.
Engem úgy kell szeretni, mint a sivatagot,
Hinni a nap majd bennem is felragyog.
S ha egyszer véget ér ez a különös út,
Ahogy a szellő: ölelj meg– engem…úgy…
- Kerner Mariann
BOLDOGSÁG
`A férfi`
Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.
Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.
`A nő`
Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.
Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.
A bűvös virág
Ha szereted viszont szeret
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat
Becézgeted, örül ám,
Szíved örül, lelked röpül,
csodálatos illatán.
Orvosság ez minden bajra
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!
Csukás István
Szabó Lőrinc
SZERETLEK
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
József Attila Óda (részlet)
Juhász Gyula: Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. - Radnóti Miklós
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
Páskándi Géza : Oly könnyen
Oly könnyen tudok már szeretni
és talán tudom is miért:
úgy vagyok, mint az évszakokkal,
meglátom mindben, ami szép.
Télben a metsző frissességet,
nyaraknak tűnő illatát,
az új tavaszban a szerelmet
s az őszben azt, hogy megadja magát:
a bölcs erőt, hogy duruzsolva
viseli el a szép halált.
Oly könnyen tudok már szeretni,
a szívem tágas, olyan ép:
én mindenkiben megkeresem,
és meg is lelem, ami szép.
BEFORDULTAM A KONYHÁRA
Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára...
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.
Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!
Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.
- Petőfi Sándor
RESZKET A BOKOR, MERT...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
- Petőfi Sándor
A SZERELEM, A SZERELEM...
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
Őrizem az apám nyáját,
De nem hallom a kolompját;
Rá-rámegy a zöld vetésre,
Hej csak későn veszem észre.
Telerakta édesanyám
Eleséggel a tarisznyám;
Elvesztettem szerencsésen,
Lesz módom a böjtölésben.
Édesapám, édesanyám,
Ne bizzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok –
Tudom is én, mit csinálok!
- Petőfi Sándor
Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett Tiszta tükörként fog visszamosolygani rád. Vörösmarty Mihály emlékkönyvbe
Őri István
Szeretnék a boldogságról írni
Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!
Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!
Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?
Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!
Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!
Filep Imre: A Rózsához
Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa,
Szívem pici biztatója,
Tavaszomnak elhozója,
Lelkem boldog altatója,
Bánatom elzavarója,
Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa!
Rózsa, Rózsa, kedvesem,
Fény ragyog a szemeden,
Beszélsz hozzám kedvesen,
Táncol szavad lelkemen,
Boldogság ül szívemen,
Rózsa, Rózsa, kedvesem!
Rózsa, Rózsa, virágszál,
A válladra madár száll,
Gyönyörű szép kismadár,
Vidám dala felém száll,
Boldogságom Te vagy már,
Gyönyörű szép Rózsaszál.
Elizabeth Barrett-Browning
Portugál szonett 43
Mennyire szeretlek? Hadd számolj csak!
Magosában, hosszában s széltében szeretlek.
A térnek, hova lelkem elér, ha száll s felkél
a lét határa az Úrhoz, ki elvesz s ad.
Szeretlek halk vágyában a köznapoknak,
mikor a nap ragyog s a gyertya ég.
Szeretlek lángra gyúló szenvedéllyel,
bánatom erejével, gyermekkorom hitével.
Elizabeth Barrett-Browning - Mondd újra
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress.
Hajdu Sára: Úgy Ölelnélek
Úgy ölelnélek, mint szirmot a levél,
Mi a zord tél után egy lágy tavaszt remél.
Melyben a szellő újra járná hívogató táncát,
S lábad elé szórná újszülött virágát.
Úgy ölelnélek, mint felhő a holdat,
Mi az éjben már tudja, mit hoz a holnap.
Én álmodva remélem, hogy itt leszel velem,
Mikor az első napsugár könnyemen megpihen.
Úgy ölelnélek, ahogy mondat a szavakat,
Mint folyó, mi magába zárja az eltévedt tavakat.
És sodródnak tovább, egymás habjait karolva,
S fölöttük madár száll, boldogan dalolva.
Úgy ölelnélek, ahogy az óra a perceket,
Ahogy a hangszer életre kelti húrján a terceket.
Úgy ölelnélek, ahogy most e sóhaj a lelkemet,
Mely magához húz, s benne eltemet.
Tóth Éva - Vita és vallomás
Gyűlölöm a birtokon belüliek biztonságát,
az érdektelenség nyugalmát,
a közös megegyezések higgadt becstelenségét,
az okosságot, amely szemet huny az árulásra.
Én féltékeny vagyok!
Nekem van mit féltenem.
Nekem nem szerető kell és nem vitára,
kirándulásra és kiállításra,
szombat estére, vagy vasárnap délutánra,
időtöltésre alkalmas barát.
Emberre van szükségem!
Az őrültségben is társra,
aki előtt vetkőzhetek akármilyen ruhára
és felvehetem legdíszesebb meztelenségemet,
aki még jobban szeret, ha csúnya vagyok és elesett.
Akire nem kell tekintettel lennem
se utcán, se négyszemközt
a csendben közénk rakódó idő múlásában
megkeseredetten.
Aki bárhová eljönne velem és bárhol megmaradna.
Akinek párna helyett fejem alatt karja, akit én altatok,
aki felébreszt engem.
Sárhelyi Erika - Napod leszek.
|
|
Magamra veszem a kelő Nap fényét, |
Grigo Zoltán:
Várlak
Az ajtóban foglak várni,
Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
Hozd el a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.
Ha itt leszel, sírok neked,
Némán hulló tiszta könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket.
Helyette arcodra simítom,
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot.
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot,
És lágy hangú melódiákat,
Hozok neked az ajkamon.
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot,
Itt alszol majd a szívemen,
Hisz a párnád is én vagyok.
Szilágyi Hajni:
Rajzolj körbe
Szeress …
de úgy szeress most,
ahogy nem szeretett még senki más.
Szeress önzőn, álmaidban és azokon túl,
ahol már az idő csak egy elhajló fénypont,
és a tér oly hatalmassá tágul a képzeletben,
hogy minden belém szeretett sóhajod
alkonnyá perzselődik a szétmálló nap körül.
Szeress csupasz szerelemmel,
ha mellém fekszik ruhátlan árnyékod,
meztelen testeddel takard be
testem hívó szavát.
Feszülj rám, tépd, szakítsd ki álmaimból
a néma hullámokat, és simítsd ajkamra
a hajnal lobbanó tüzét,
szórd hangtalan körém a hold nyugvó ezüstjét.
Fond hajamba szelíden a csillagok fényét,
fésüld bele illatát a kócos reggeleknek,
de most ints csendet a zuhanó fekete estnek,
szólj a zajra, ne zúgassa a messzi harangokat,
kiálts, üvölts a zord égre, ne kopogjon
hideg esőcseppeket nyíló ablakunkra.
Súgd a világnak, forogjon lábujjhegyen
nyitott tenyerében lélegzetünket
Isten arca felé tartva,
míg szemérmes nászunk ring, szétdúlva
eget és földet, poklot és mennyet.
Lopj fény-szirmokat a felhőkön alvó csillagokról,
öltöztesd fel bűntelenné gyónt vétkeim,
karcold az éj fekete tükrére nevem,
betűzd ki hangosan a benned rejlő titkokat,
fejtsd meg a bennem rejtező álmokat.
Válladhoz bújó sóhajomba mártsd becéző ujjad,
s rajzolj körbe mezítelenül a világnak,
engedd takarónk alá kúszni
a lágy testű tavaszba vetkőzött árnyakat,
hagyd táncolni felettünk az angyalokat.
Vedd kezedbe szívem súlytalan némaságát
és tedd a tied mellé, hadd szóljon,
verjen, kiabáljon, sírjon, mint egy hegedű,
majd üvöltsön, mint kósza szélbe kapaszkodó
vad futam egy elhagyott zongorán.
Ártatlanná szeretkezett szerelmünknek
adj helyet a lángoló csillagvilág peremén,
hasíts rést, engedd belélegeznem az életet.
Legyen oltárod az eléd térdepelő bujaságom
és menedékem ölelő két karod.
Zuhanj velem, csókjainkkal,
fürössz meg örvénylő lavinák kékségében,
kéz a kézben kapaszkodva
test a testben összefonódva
fektess le óvatosan
az idő szétnyíló álomvölgyében.
Ájulj mellém ebbe a csupasszá satírozott fénybe
szeretve ölembe, ringva ringj a hajnallal.
Puhává ágyaztam köréd csendesedő vágyam,
arcodra csókolom ezt a meghitt csendvilágot.
Aludj kedves, ne mozdulj,
csak érezd hunyt szemmel,
a finoman játszó reggel édes illatát.
Testedben álmos szíved mellett
helyet kutat magzatszívem,
megrepedt burkában visszhangzik a szó…
szeress, szeress, szeress …
úgy, ahogy nem szeretett még senki más.
Tudod mit ér…
Tudod mit ér, ha két kéz, simulva összeér?
S lágyan öleli egymást, a két csupasz tenyér?
Ha ujjak játszadoznak, simítva szüntelen,
ha lángra gyújtja szíved, az álomnak tűnt jelen.
Incselkedő kis lépés, tétova mozdulat,
csiklandozó mosolygás,-a szív ekként mulat.
A bőr, a kézen érzi, vibrál a tiszta fény,
s az összeolvadásból feléled a remény...
(Aranyosi Ervin)
Erdős Olga:
Ha...
Ha az éjszaka véget ér, de még napkelte előtt,
Ölelj át, vigyázz rám, mint soha azelőtt.
Ha hallgatsz, én is hallgatok,
nézlek, s beszívom illatod.
Ha beszélsz, iszom szavaid,
figyelem ajkad és kezed mozdulatait.
Ha hozzád bújok, veled biztonságban vagyok.
Ha szeretsz, nem kell úgy tennem, mint a nagyok;
lehetek az, aki vagyok.
Erdős Olga:
Láthatatlan kötelék
Űz hozzád, szorít,
nem ereszt.
Üvölteném, de csak
némán ejtem ki
nevedet.
Könnyek
fájdalmas szenvedélye
A ,,majd egyszer"
örök reménye.
Valami szép,
valami kék,
olyan, ami hív:
egy láthatatlan kötelék.
Csatok és kapcsok
nélkül -
lelkem lelkedbe
szédül.
Hámory Lili - Ha akarod
Mit tegyek, hogy elérjek hozzád?
Ha akarod, leszek szél, ki mindig hosszan ölel.
Leszek álom, ki veled van minden éjjel.
Leszek napfény, ki melegen simítja arcod.
Leszek néma csend, ha nem akarsz több hangot.
Leszek csillagod sötét éjszakán,
Leszek virág, színes szivárvány.
Leszek tűz, forró, lángoló.
Leszek nevetés, szíveden táncoló.
Leszek dallam, ha nyomaszt a csend.
Ha akarod, leszek szív, aki boldoggá tesz.
Komáromi János - Suttogj....
Szemem tüzében
olvad el a lelked.
Kezeim alatt
hajlik ívvé tested.
Szám szellőként
ébreszti parázsló vágyad.
Szerelmem felgyújtja
jéghideg ágyad.
Ne várj tovább a csodára.
Elhoztam Neked!
Ne gondolj most másra.
Itt vagyok Veled.
Ne félj attól,
ami lehet!
Szorítsd a testem,
élvezd a jelent!
Ne sajnáld azt,
ami volt.
Mindent eltakar
egyetlen csók.
Nem számít senki
ha karomban tartalak,
feledj el mindent,
suttogj:
"Annyira vártalak!"
,,Szeretnék hozzád hazamenni egyszer
Melletted ébredni minden áldott reggel
Szeretnék veled kilépni a fényre
S veled lenni örökké végre.
Büszkén megmutatni viruló szép águnk
Örülni a rügynek, mit fakadni látunk
Víg utcák, bús terek - hova hazatérek
A kelő nap azt súgja: ,, Örök szerelmes élet""
Kulcsár Eszter: Van valami
Van valami természetes abban,
Ahogy megérintesz.
Valami misztikus
A lelki kapcsolatunkban,
Van valami őrült szenvedély,
Mely bekebelez,
Valami leírhatatlan.
Van valami varázslat abban,
Ahogy szikrázik a levegő
Valami csodákkal teli
Minden kimondott szavadban.
Van valami hatalom,
Mely áthatol
És uralkodik rajtam.
Van valami különleges dolog,
Mi birtokolja lényem,
Valami könnyed,
Amitől lebeg létem.
Van valami zsongás
Mely feloldoz,
Valami csillogás
Mely lelkemben ragyog.
Van valami,
Amitől könnyebben lélegzem,
Amitől elolvadok,
Ha közelemben érezlek.
Valami kézzel foghatatlan
És kifejthetetlen,
Valami, amitől hiányt
Lelkemben nem érzek
Szeretnék kismadár lenni
repülni a tengereken át,
látni a hegyek ormát,
s leszállni a hófödte csúcsán.
Kis csőrömmel letépni a
havasi gyopárt,
elhozni neked a szobádba
az ablakodon át.
Együtt éreznénk,
a havasok, s a tenger illatát.
Talán többet soha nem repülnék,
mert nálad lenne az egész világ.
(Faryan)
Kislord: Mosolyogj!
Ha rám nézel és azt látod, mennyire szeretlek téged,
ne gondolkodj, mosolyogj, akkor látom szemedben a szépet
amely bensődből fakad, eléget, minden fájdalmat, rosszat,
csak a mosolyt látni, nem fog fájni, nem bosszant
a világon semmi,
tudom, melletted lenni
nem kívánság,
valóság
egy álombeli élmény,
megdobogtatja lassan verő szívemet
élni akarást, csupán zöld szemed látom
drága kicsi lány s mint egy álom
boldoggá tesz engem!
csak egy mosoly amit tőled most kérek,
hogy drága szívedhez hozzáférJek
boldoggá téve kettőnk életét!
,,Nem azért szeretlek, mert te vagy a listámon.
Nem azért szeretlek, mert nincs más a világon.
Nem azért, hogy a többinek fájjon.
Csak azért, mert veled el tudom képzelni a világom.”
,,Lehet, hogy meg nem értenek,
Mégis másképp nézhetnek.
Mások talán követnek,
Utánuk is jöhetnek.
Végtelen a szeretet,
Láthatod a szemeket.
Fénylenek, mint csillagok
Szeretettől ezt kapod.”
Zsigmondi Zsolt - Amikor...
Amikor lassan véget ér az édes éj,
amikor egymáson fekszik két tenyér,
amikor szerelmesen bámulom a szemed,
amikor a sötétben suttogom a neved,
amikor simogatom meztelen hátad,
amikor majd minden emlék fáj utánad,
amikor csókollak ott, ahol érlek,
amikor a legjobban szeretlek Téged,
amikor a boldogságtól sírnod kell,
amikor úgy érzed, már nem bírod el,
amikor majd lelkünk összeér,
amikor a hajnal visszatér,
akkor fogod majd tudni,
szerelmünk mennyit ér!:)
,,Ha leszáll az este,
Tárd ki az ablakod,
S keresd az égen a
Szerelemcsillagot!
Hogyha rátaláltál,
Mondj el egy hű imát,
És akire gondolsz,
Az is gondol reád!”
Bogdán András - Álmodj...
"Álmodj boldogot, álmodj szépet,
Álmodj igazra váló meséket,
Álmodj barátot, melletted állót,
Álmodj hű társat, el sose válót,
Álmodj magadnak igazi otthont,
Álmodj bele, kivel megosztod,
Álmodj táncot, mi magasba emel,
Álmodj táncost, ki szívednek felel,
Álmodj tüzet, lánggal égetőt,
Álmodj csókkal perzselő szeretőt,
Álmodj utakat, messzi világot,
Álmodj szívedben nyíló virágot,
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat,
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad,
Álmodj szabadot, láncot megtörve,
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve,
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet,
Álmodj igazzá váló meséket..."
,,Ne legyél szomorú, mert az nem Te vagy.
Ha bánt is az élet, ne csapd be önmagad!
Te bátor vagy, kedves, szeretetet adsz,
Ne félj! Az élettől, minden jót visszakapsz.
Az egyik nap rossz, a másik még rosszabb,
de ne felejtsd el, a holnap is jót hozhat!
Oly sokan szeretnek legyél ettől boldog.
Te akkor vagy szép, ha szemed mosolyog.”
Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni?
Mindenkinek adni, sohasem elvenni!
Szeretetet szórni az egész világra,
a szíved mélyéről, viszonzást nem várva!
Ápolni a lelkét, a rászorulónak,
Biztatni, hogy szép lesz, ha eljön a holnap.
Szeretet vizével öntözni a lelket,
érezze az ízét meg, akit szeretetnek.
Ahogy átmelegszik szívedtől a szíve,
ő is tovább adja, tovább közvetítve.
S ne hidd azt hogy elfogy, forrása végtelen,
ha kell végig kísér, az egész életen.
(Aranyosi Ervin)
,,Én felhoztam a napot, hogy arcod melegítse,
Hogy hervadó lelkedet, a fény megérintse,
És felhoztam a holdat, hogy világítson néked,
Hogy az élet sötét útján, végleg, el ne tévedj.
Neked adom a napot, hogy fénye benned éljen
Hogy melegítse lelked, finoman és szépen.
És neked adom a holdat, hogy minden éjszakán,
Elmerengj az édenkertnek mézes illatán.”
,,Szeretem mikor hozzád bújhatok,
Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem ha melletted fekhetek,
Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem mikor édesen nézel rám,
Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!♥”
,,Ragyogó szemedbe néztem,
Nem tudom miért pont beléd szerettem.
Kértem Istent, engedjen feledni,
Ez volt a válasz: Téged Kell Szeretni.”
,,Remélem ma éjjel szívemre vigyázol,
Remélem tudod Mennyire Hiányzol.
Remélem ma éjjel álomba vezetlek,
S ott elmondhatom Mennyire Szeretlek!"
Vámosi Nóra: Öledbe bújva
*
Öledbe bújva vágy vagyok,
Így rendelték az angyalok.
Öledbe bújva érezem,
simítja lelked lelkemet.
Öledbe bújva bőröm kéj,
Érintésed tiszta fény,
Napsugár, mi mennyből ér.
Ölelj, simíts, Te Égi Lény!
*
Öledbe bújva hallgatom
A hangod, pezsgő dallamod.
Öledbe bújva illatod
hűs mámorával egy vagyok.
*
Öledben hallom szív-zenéd,
Szálló szirének énekét.
Két égi hang, mi egybe gyűl’,
Vérereimben szétterül.
*
Öledbe bújva zeng zenéd,
S bennem élni kezd a fény,
Lüktetésed szívbe cseng,
Ring’va bong az égi csend.
*
Öledbe bújni kéne még!
Arcom virul, mosolyra kél…
Egy perc? Egy élet kéne még!
Ölelj, szoríts, Te Égi Lény!
http://www.csodaselet.hu/vamosi-nora-oledbe-bujva
Ha én tiszta patak volnék,
Galambom kertjében folynék,
Tán hattyúként nyári este,
Friss vizemben megfürödne.
Ha én zöldelő fa volnék,
Galambom kertjében állnék,
Föltartanám a nap hevét,
Hogy ne süsse szelid képét.
Ha illatos virág volnék,
Galambom kertjében nyílnék,
Tán víg kedvvel leszakasztna,
S keble havával itatna.
Ha én gyönge szellő volnék,
Galambomra legyezgetnék,
S míg édesden álmadozna,
Ajkam ezer csókot lopna.
Ha én fülemile volnék,
Galambom kertjébe szállnék,
Búmat talán meghallgatná,
Szívért szívét odaadná.
(Kisfaludy Károly: Ha én tiszta patak lennék)
„Hajad csillogása, szemed ragyogása,
szívemben örök boldogság forrása.
Forró szellő suhan keresztül testemen,
azt suttogja halkan, te vagy a mindenem.”
,,Te vagy nekem az élet, a fény,
Fogom kezed, hogy már sose félj,
Ez a nap a te ünneped már,
S egy ajándék, ami vele jár.
Boldogság,
Tőled bármit kapni, boldogság,
Elég egy apró tárgy, egy szó, imádlak édesem.”
Tükröm vagy, s én tükröd vagyok.
Nincs is ennél csodásabb dolog.
Lelkünk egyszerre rezdül s mozog,
Ha boldog vagy, én is vidám vagyok.
Ha valami bánt és emészti lelked,
Veled együtt cipelem a terhet.
Mit nem mondasz ki, s magadba fojtod,
Szívem megérzi, tehát súgd meg mi a gondod!
Többé már nem vagyunk egyedül az életben,
Hisz itt vagyunk egymásnak testben – lélekben.
Van kinek a megértéshez a szó is kevés,
Nálunk elég egy mozdulat egy szemrebbenés.
Együtt maradunk, egymást féltve, vigyázva,
Hisz ez az ikerlángok legnagyobb áldása.
(Fekete Renáta)
Győri László (Ifj.) - Fél év után
Emlékszel, mikor még csak egymást néztük?
Fogalmunk sem volt, hogy mi lesz velünk.
Ám egy nap összehozott a sors téged velem.
Milyen boldogok voltunk...El sem hittem.
Fél év telt el... S most is úgy szeretlek,
mikor kezed először fogtam a nagy hidegben.
Voltak persze nehéz napok és lesznek is,
de bízok abban, hogy minket ez csak erősít.
Előttünk az évek, legalábbis úgy remélem,
mert ha rajtam múlik téged el nem engedlek.
Megfogadtam egyszer, mindig szeretni foglak,
és te is tudod, nem csak üres szavak voltak.
182 nap, amit együtt töltöttünk el eddig,
4368 óra, melyben rád gondoltam mindig.
Sok nap telt el, s most együtt ünnepelünk,
egy napot, mikor fél éve tart szerelmünk.
Most jönne az ajándék mi egy rózsa lenne,
és e vers, mit neked írtam erre az eseményre.
Cserébe nem kérek semmi ajándékot tőled,
mert nekem az ajándék te vagy! TE! Szerelmem!
Angyalom
Rózsaszirmot leheltél fáradt szemeimre,
Sötét éj leple alatt bíbor-lila lepke.
Édes jelenésed aranyozza álmomat,
Csendesen lobogsz azóta a tudatom alatt.
Lényed megfejteni most még én nem tudom,
Elindulok veled, s a kezedet fogom.
Virágba burkolózik a meztelen táj,
Sétánk dallal kíséri cinegemadár.
Mindazt a fájdalmat, mit eddig elszenvedtem,
Percek töredéke alatt melletted feledtem.
Két szemedbe nézek, nekem ez a világ,
Szivárvány emlékképek izzanak, ideák.
Előző életeimben megálmodtalak,
Időkön át ragyogtál bennem, mint a nap.
Lassan kibontom hajnalízű szirmaid,
Régi bilincseimtől engem elszakít.
Önzetlen szeretettel lépkedek veled,
Vad álmokat ringatva dúdolok neked.
S egy mondat bont formát lágyan izzó ajkamon,
Mindennél jobban szeretlek: drága angyalom!
(Kerner Mariann)