A Megoldás, avagy az élet kulcsai

http://www.amegoldas.org/hu/cikkek/szerelem--szeretet--jo-kapcsolatert/szerelem--szeretet-3.html

És akkor megláttam őt... Különös érzés áradt szét a testemben. Mintha egész életemben csakis rá vártam volna. Ott állt, mosolygott és közben ellopta a szívemet.

 

Tűz a tűzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám, ha megtehetném, még az álmodat is én hoznám.

 

Bár megfogadtam párszor, mégis fogadalmat teszek, hogy ameddig van olyan, hogy holnap, én ott leszek melletted. Ott leszek melletted, és őrzőm majd a lángot; a lángot, amely egy szép őszi napon teljesen magával rántott.

 

Ha választani kéne a hallás és a látás között, akkor a látást választanám, mert nem hallani akarom a hazug szavaiddal, hogy szeretsz, hanem látni, s érezni.

 

A férfiaknak és a nőknek más álmaik vannak. És ha az álmokat összeadod, kijön belőle egy élet.

 

Ha veled aludhatnék, ígérem neked adnám a nagyobbik fél takarómat.

 

Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen.

 

Megtanított valamire, valamire ami nélkül nem jöttem volna rá. Arra, hogy hogyan kell élni és nem csak létezni.

 

És ó, azoknak a szemeknek a barnasága, amitől az ember kapható lesz minden marhaságra.

 

Annyira hiányzol, hogy mindenhol Téged kereslek, nem tudom máshogy mondani, egyszerűen: Szeretlek!

 

Sok embert szerethetsz a világon, de mindennél jobban csakis egyet.

 

Szív: Te figyelj, hogy csinálod,h mindig rendben vannak a dolgaid?

Ész: Egyszerűen csak reálisan gondolkodom.

Szív: És azt hogy kell?

Ész: Eltakarom a rózsaszín kis felhőket és a dolgok negatív oldalát is nézem.

Szív: És így boldog vagy?

Ész: ... nem mindig, de tudod engem erre tanítottak. Mindig erősnek kell lennem.

Szív: Ez nekem sohase menne. Irigyellek amiért ilyen vagy!

Ész: Hidd el, én sokkal jobban irigyellek téged…

 

Nem tudom, hogy mikor férkőztél be a szívembe, de azt érzem, hogy jó mélyre ástad magad.

 

Legközelebb azok állnak hozzánk, akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét.

 

Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.

 

Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd ne szeressek. Emlékszem, hogy féltem szeretni téged mielőtt megismertelek. Hogy sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket.

 

Ha egy férfi meg akarja szerezni egy nő szívét, előbb használnia kell a sajátját.

 

Mi a szerelem? A matematikában: probléma. A történelemben: háború. A kémiában: egy reakció. A művészetben: egy szív. Bennem a szerelem pedig.. te vagy!

 

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most most csak érezni tudom.

 

Vannak aki még mindig vállalják, az esetleges horrorba fulladó első randevú kockázatát, csak mert, megvan benne a lehetőség, egy varázslatos jóét csókra a kapuban. Egy pillanatra kizökken a világ, amint két ember egymás fölé hajol, egy lehetséges közös jövő reményében."

 

Érzem az illatod, érzem a tested, van hogy mellettem vagy, mégis kereslek. Nem tudom, mit akarok, azt sem, hogy mi van, csak átölelnélek és csókolnálak halkan...

 

Már túl késő volt, hiszen mikor a hangjára gondoltam, vagy az igéző szemeire, egyszerűen semmi mást nem akartam jobban, mint vele lenni.

 

Miért más az első szerelem? Én azt hiszem, tudom. Az első szerelem tisztább, mint bármi más. Mint a mesékben. Elhisszük kedvesünk minden szavát, hisszük, hogy boldogok leszünk. Hisz még sosem csalódtunk előtte igaz szerelmünkben. Akit előtte tiszta szívből szerettünk, még nem csalt meg, nem csapott be, nem okozott mély fájdalmat. Hisz esély se lett volna erre. Mert akkor az első szerelem, nem az első lenne. S oly tiszta, félelem nélküli érzés ez, talán ez teszi oly csodálatossá. De az első csalódás mind ezt megöli. A csalódás elveszi tőlünk ezt az érzést.

 

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá.

 

Ha néhanapján összezördültök, az nem azt jelenti hogy nem szeretitek egymást, hanem azt, hogy fontosak vagytok egymás számára! Hiszen az ember nem idegesíti magát olyasmin, ami nem érdekli...

 

Néha azt hisszük, hogy majd jön valaki, valamikor, aki magával hoz egy másik világot. Aztán idővel rájövünk, hogy Ő is ezen a Földön él - és épp ez a lényeg! Hogy eljön valaki, aki ugyanitt él, és mégis elhoz magával egy másik világot - a közös, külön kis világunkat. Emiatt az egy ember miatt látjuk máshogy a dolgokat, miatta éljük meg másképp a mindennapokat..

 

Becsuktam a szemem, megszédült a fejem, amit mondtál elhittem neked.

 

Dőlj hátra lassan. Engedj közel. Ne kérdezz a holnapról. Nem érdekel.

 

Akármilyen erős érzések is vannak a szívedben, ha nem osztod meg őket a másikkal, akkor teljesen értelmetlenek.

 

Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.

 

Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.

 

Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van.

 

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.

 

Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé. Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével

 

Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád.

 

Évek múlnak el, bennem mégis létezel, emléked nem törli semmi el.

 

Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.

 

Ha mindenképp meg kell mondanom, hogy miért szerettem, csak azt tudom mondani, hogy azért, mert ő volt ő, és én voltam én.

 

Érezni, hogy szemeid már szemeimben élnek és néznek. S érezni azt, ha szép, Veled szép és csak Veled teljes az élet.

 

Idővel meg fogod érteni majd azt is, hogy aki képes hibáiddal, gyengeségeiddel együtt szeretni téged anélkül, hogy meg akarna változtatni, meghozhat neked minden boldogságot, amire vágysz.

 

Még ha a csillagokat is hoznád le értem,elmehetnél a fenébe mert már nem értékelem....

 

Nem nyálazom, nem könyörgöm, csupán a tényeket közlöm. Szeretlek, imádlak, kívánlak. Mondd, hibáztatsz?

Első nagy szerelem. Felnősz mellette, mindent érte teszel. Ő az első mindenben. Aztán minden álmod kártyavárként omlik össze. Az ő álmaiban már nem te szerepelsz. Itt az idő, hogy most végre Te magad légy az első a saját életedben. Megbocsájtasz és próbálsz felejteni. Majd szépen lassan egy újabb csónakot engedsz a közeledbe, ami melletted halad egy irányba. Addig, amíg jó...

 

Megint ott vagy minden szóban, mozdulatban, dalban, képben, a fejemben... a szívemben is. Hová lett az az érzés, amit irántad éreztem? Talán még mindig megvan, csak egyszerűen annyi gyűlöletet, kétségbeesést és csalódottságot pakoltam rá, hogy lehetetlenség lenne előszedni. Nem is előszedni akarom tulajdonképpen. Kitörölni, semmissé tenni, egy sose volt emlékké koptatni, hogy örökre eltűnj az életemből. Nem lehet, mert te voltál az, aki megváltoztatott.

 

Minden egyes napunk csak egyszeri csoda. Használd ki minden percét.

 

Volt néhány boldog órám melletted, melyek elkísérnek egy életre.

 

Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik. (Goethe)

 

Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül.

 

Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.

 

A mesék annyira kimentek volna a divatból, hogy a hercegnőknek már mindent maguknak kell csinálniuk? Nevezz régimódinak, de néha a tündérmese végződéséhez az kell, hogy a herceg megemelje a seggét, és felnyergelje a paripáját.

 

Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést, hogy minden percben rád gondolok. Fura érzés, de tetszik.

 

A nők nem szeretik sem a bólogató kiskutyákat, sem az ordítozó majmokat. A nők azt szeretik, ha csendben lépked mellettük a Tigris.

 

Egy ölelés, csend, s tudod, hogy a szavak nem számítanak ilyenkor semmit sem...

 

Volt néhány boldog órám melletted, melyek elkísérnek egy életre.

 

Abban a pillanatban, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad

 

Lehet, hogy te elég bátor és elég erős vagy hozzá, hogy nélkülem élj, ha úgy gondolod, hogy így a legjobb. De én sose bírnék ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Csak így tudok élni.

 

Nem tudom nektek feltűnt-e, de például a frissen szakított embereknél van egy visszatérő viselkedésmód: féktelenül buliznak, mosolyognak és bizonygatják, hogy minden szuper. Ez a hozzáállás szöges ellentéte a mélységes önsajnálatnak, hiszen ha egy-egy trauma után belecsapunk az életbe nem is marad időnk gondolkozni és vergődni. De hiszen épp ez a cél: teljesen mindegy mi történik, csak ne kelljen szembe nézni a kudarccal. Jogosan kezdünk kételkedni a kimondott szavak hitelességében - 'Én jól vagyok, komolyan!'

 

Nem, nem nincs itt semmi magyarázat, semmi okoskodás, semmi mentség. Nincs itt semmi, csak puszta merő szeretet. Nem tudta ő, miért, mi oka van rá. Csak szeretett. Nem tudta, szabad-e? Istenek, emberek engedik-e? Öröm vagy bánat lesz-e belőle? Csak szeretett.

 

Ölemben alszol, csukva a szemed,nem számít semmi, csak kezemben a kezed. Te nem látod, de szemeim őrzik álmod, te nem sejted, de nekem TE jelented a világot!

 

Tudod, én akkor is szeretlek, amikor alszol - amikor nem gondolsz rám...

 

Olyan erőszakosak vagyunk, nem? Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni.

 

Sosem ismertem olyat, aki meg tudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg rád nem találtam!

 

Szeretem a szemed, olyan édesen mesél, szeretem a szíved, az életemmel felér.

 

És igen, jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak.

 

Nem a lényeg a lényeg, hanem lényeg lényegének a lényege, ami lényeges, de lényeg lényegének a lényege, lényegében nem lényeg, mert a lényeg az, hogy imádlak, szeretlek!

 

Mondhatnám hogy tökéletesek vagyunk... de ez sem lenne igaz csupán tökéletesnek látjuk egymást és tudod miért tesszük ezt? Mert szeretjük egymást.

Amikor az én magánszívem és a te magánszíved rádöbben, hogy együtt!... Amikor rájövünk, hogy benned is, bennem is van egy fájdalmasan különálló, de mégis összetartozó, széttéphetetlenül közös Élet, és ettől ver a szívünk - ez a szeretet

 

Nem bánom, csináld úgy, hogy vonyítsak a díványon!

 

Az álom szép addig, míg el nem repül.

Úgy lennék most veled, mindegy mibe kerül.

Hiányzol neki, bár nincs egyedül,

Te szívemmel játszottál, szívtelenül.

Én nem vagyok senki, csak egy srác, aki remél.

Esélyt sem adtál, héé ez így nem ér,

ha csak egy dolog lenne, ami veled felér,

nélküled minden, fekete és fehér...

 

Amikor egy férfi udvarol valakinek, képes szívélyesen és gálánsan, apró figyelmességeket halmozva, egyszóval elbűvölően viselkedni. De amikor egy férfi csakugyan szerelmes, nem képes egyébre, csak úgy bámulni, mint egy borjú.

 

Kölcsönkértem a kabátod, hogy közelebb legyek a bőrödhöz.

 

Te és én még találkozunk. Mikor a legkevésbé számítunk rá. Egy nap, egy távoli helyen. Rá fogok ismerni az arcodra.

 

A halál után jön az örök élet, ahol majd te vársz, és én átölellek téged.

 

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

 

Megcsókoltam. Ott, az utca közepén, amikor az egész világ ott volt körülöttünk. Mindenkinek van olyan pillanata, ami örökké tart, s ha választhatnék, az enyém ez lenne.

 

Mindenki szívéhez vezet egy kacskaringós utacska.

 

Boldog akarsz lenni? Akkor három dolgot tegyél: légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor, ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz.

 

Biztos lehetsz abban, hogy szerelmes vagy, ha mindegy, hogy mennyit veszekedtek, valahogy mindig kibékültök. Mindegy, hogy mennyire idegesít fel, akkor is csak szeretni tudod, és akárhogyan is próbálkozol, nem tudsz nélküle élni.

 

Ha fájnia kell, akkor most fájjon - mondtam. Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.

 

Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.

 

Elkapta a pillantásomat és visszamosolygott.. de vajon tudja hogy a szívemet is megkapta ezzel?

 

Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán.

 

Aki Téged hallott, az többé már nem hall meg mást . Aki Téged ismer, az benned látja a folytatást...

 

Néha az egyetlen dolog az életemben, amiben biztos vagyok, a szerelem, amit veled osztok meg.

 

Mióta belenéztem a szemedbe, szüntelenül te jársz az eszembe. Szemed ragyogását nem tudom feledni, mert megtanítottál igazán szeretni.

 

Nem akarok nagyzolni, de el kell, hogy mondjam, én vagyok a leggazdagabb hölgy a világon! És, hogy miért? Mert a világ legdrágább fiúja az enyém!

 

Szeretnék egy társat... aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akivel erről nem kell beszélni... aki erről nem akar beszélni... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, és akivel szemben én is toleráns lehetek... aki egészen más, mint én, de mégis nagyon hasonló... aki magával ragad, és aki képessé tesz arra, hogy magammal ragadjam... szeretnék egy társat... valakit, aki létezik...

 

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.

 

Szeretlek édes, szeretlek téged, szeretni foglak amíg csak élek. Kezem reszket, szívem nehéz, szeretlek téged ennyi az egész...

 

Onnan tudod meg, ha megtaláltad a herceged, hogy nem csak az arcodon ragyog mosoly, de a szívedben is.

 

Ha az egyetlen hely, ahol láthatnálak az álmom volna, örökké aludnék.

 

Összetartozunk, és nem válunk el soha, mint az író és a tolla, mint a Coca meg a Cola.

 

Mikor lehunyom a szemem (nem számít hogy hol vagyok vagy épp mit csinálok) mindig téged látlak. Vajon hogyan tudnám megoldani, hogy ezentúl csukott szemekkel éljek?

 

Megtanítottál élni, és azt is megtanítottad, hogy szerethet igazán az ember. Megmutattad a célomat, és valódi álmaimat. Mindezt tudtomon kívül. Meg kell hagyni, értesz a szívemhez.

 

Minden alkalommal, amikor hiányzol, egy csillag lehull az égről, szóval, ha egyszer felnézel az égre, és az túl sötét, s nincs egy csillag sem, az mind a te hibád, túlságosan hiányzol.

 

Néha az egyetlen dolog az életemben, amiben biztos vagyok, a szerelem, amit veled osztok meg.

 

Hadd ne mondjam, hogy Szeretlek. Annak ellenére, hogy tudod, hogy így van… Gondolok rád, belélegezlek, ízlelgetlek, érezlek, álmodom rólad. Hogy te teszed teljessé minden napom, hogy még sosem volt ilyen szép az életem.

 

Amikor rád gondolok, mindig az érintésedre vágyom… Mikor veled vagyok, azt kívánom, bárcsak ne repülnének el olyan gyorsan a percek. Egy percet sem bírok ki nélküled.

 

Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék.

 

Valamikor én is álmodoztam egy palotáról.. Azt hiszem, mi lányok mind így vagyunk ezzel. Aztán beköltözünk egy alig kétszobás lakásba, ahol nincsenek inasok, se takarítók vagy szakácsnő, de ez a hely mégis szívünk minden vágyát kielégíti. Talán azért, mert ott él a királyfink.

 

Szeretlek az egész szívemmel, testemmel, lelkemmel. Kiegészítesz. Miattad érdemes élnem. Hogy ismerhetlek, s szerethetlek, a leggyönyörűbb álom

 

Ki azt mondja: imád, sose hidd el szavát. Ki azt mondja szeret, talán igaz lehet. De az, ki rád néz, hallgat, nem beszél, és nem szavalgat annak add egész szívedet, mert az forrón és hűen szeret!

 

Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.

 

Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. Az igazi szeretet örökké tart.

 

Mindenki azt mondja, hogy adjam fel, ami hozzád köt, de ők nem úgy látnak téged, ahogy én teszem. Te törted össze a szívem, miattad esett szét az egész világom. Miattad sírok, mégis még mindig szeretlek, nem tudom pontosan miért…

 

Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap.

 

Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott, és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. A bőröm halványan izzani kezdett, mintha lenyeltem volna a holdat, és most bőröm alatt világítana. Testemen minden szőrszál égnek mered, a lélegzetem elakadt, és mindegy egyetlen pillantástól

 

Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágyak kellenek hozzá.

 

Volt, aki tetszett, volt, aki nem. Volt aki helyes volt, volt, aki nem. De neked mondtam volna először, hogy Veled leélném az egész életem.

 

Akkor engedheted, hogy közel kerüljön hozzád valaki, ha hallottad azt a szájából, hogy: „SZERETLEK".

 

A bánat jól elvan magában, örömeinket viszont csak akkor élvezhetjük ki utolsó cseppjükig, ha van kivel megosztanunk őket.

 

Lehet, hogy nem láthatlak annyiszor, ahányszor szeretnélek. Lehet, hogy nem tarthatlak egész éjjel a karjaim közt, de a szívem mélyén biztosan tudom, hogy te vagy az egyetlen, akit szeretek, és soha nem foglak elengedni.

 

Ha bújnék, csak hozzád, ha nevetnék, csak veled, ha mosolyognék, csak neked, ha sírnék, csak miattad, ha halnék, csak érted...

 

...lefizettek, hogy randizzak egy tündérrel... de elcsesztem... beleszerettem...

 

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.

 

Nem minden szerelmi történetből lesz nagy regény, de egy novella is lehet épp oly izgalmas.

 

Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tűnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.

 

Az életem olyan, mint egy kirakós játék, ami most lett igazán teljes, mert megtaláltam az utolsó hiányzó darabkát: Téged...

 

A mostban kell boldognak lenni, most kell őrültnek lenni, most kell szeretni, most kell sírni, most kell ölelni.. Az eredendő boldogság jelen van életetek minden létpillanatában, függetlenül attól, hogy milyen nehézségek várnak rátok a jövőben, hogy bal lábbal keltetek-e fel vagy sem. A problémahegyek mindenki felett tornyosulnak, de mindez csak jövő. A jelenben ott a boldogság, és csak rajtad áll, hogy kérsz-e belőle.

 

Az ember akkor a legmagányosabb, amikor sokan vannak körülötte, de nincs ott az az egy, aki benne van minden csöndben.

 

Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged.

 

Te vagy az első, kit így szerettem és tudom, hogy többet nem lesz ilyen érzelmem...

 

Nem az együttlét múló percei kötnek össze egymással lelkeket, hanem az együtt töltött idők felejthetetlen emlékei!

 

Semmi sem lehet ezen a földön olyan szép, mint Te meg én.

 

Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok.

 

Csókolózni olyan, mint sós vizet inni: iszol, és a szomjad csak nő.

 

525 600 perc. Te hogyan mérsz egy évet? Napokban? Órákban? Csókokban?

 

És az élet: örökre elveszve a mosolyodban.

 

Furcsa, hogy ha a szerelmes embernek ha összetörik a szívét, annak ellenére még azokkal a pici darabokkal is tudja őt szeretni.

 

Nagyon kell a szája az enyémen, nagyon kell, hogy sütkérezzem a csodálatos, meleg szerelemragyogásban, hogy érezzem, ahogy minden szögletet, minden rést kitölt a lelkemben.

 

A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?

 

Te voltál a kedvenc tévedésem.

Mert fél életen át rád vártam,

Mert ha kértem, velem voltál.

Mert lemondasz, ha úgy jobb nekem.

Mert megteszed, hogy örülhessek.

Mert nélküled életem nem élhetem.

Mert erőt adsz és keresed kedvem,

Mert ugyanazt fotózod séta közben,

Mert arra, amit mondok, odafigyelsz,

Mert vigasztalsz és átölelsz,

és naponta mondod, hogy szeretsz…

hát tudod… ezért Te.

 

Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.

 

Tapsoltam, amikor a józan ész elvesztette a csatát, és nem maradt más választásom, mint, hogy megadjam magam és elfogadjam, hogy szerelmes vagyok.

 

Soha nem gondolok arra, hogy jó lett volna, ha fiatalnak ismerlek meg, ha akkor jön el a pillanat. Nem érzem, hogy vesztes lennék, mert nélküled éltem az életem. Olyan vagy számomra, (és azt hiszem, én is olyan vagyok) mintha azóta léteznél, mióta megismertelek, mert nincs emlékem a múltadról. Mikor megszerettelek, már magadban hordoztad az ifjúságod és az öregséged, nincs korod, csak minden, ami Te vagy benned van. Elkészültél. A nélkülem töltött napok voltak az építkezésed napjai, nekem építkeztél, hogy azzá légy, aki vagy. Mint az összerakós játék, ami mozaikonként válik késszé, az se öreg, és nem fiatal, hanem egész.

 

Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, hogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, "....Ő az."

 

Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.

 

Szeretlek mert te vagy az életem. Szeretlek mert te csak jót adsz nekem. Szeretlek mert téged csak szeretni lehet. Köszönöm hogy vagy nekem

 

Te lennél az utolsó ember a Földön, akinek a szívét össze tudnám törni...

 

Találd meg azt a férfit, aki összeszedegeti az összetört szíved minden darabját, újra összeilleszti őket, de egy darabot megtart magának, s a hiányzó részt, az övével pótolja ki.

 

Szeretlek S-sel, szeretlek Z-vel, Szeretlek a Szeretlek összes betűjével...

 

Ha szeretnél, nem fájna semmi sem többé!

 

Hiányzol minden percben, amikor nem vagy velem, ilyenkor is érzem, hogy mi az a szerelem...

 

Tudom azt, hogy nélküled nem tudom élni az életem, szavakba önthetetlen az érzés, amit kihozol belőlem. Küzdeni fogok majd mindenki ellen, aki kettőnk közé mer állni, mert Benned van az, ami kell nekem, mert szárnyak nélkül nem tudok szállni.

 

Én is mosolygok már, én is nevetek ezen, hogy mit is művel velünk ez a buta szerelem.

 

Nem a kinézete, a ruhái, vagy a menő autói miatt szeretsz valakit, hanem azért, mert a lelkében olyan dal van, amit csak te vagy képes meghallani.

 

Melletted valaki másnak érzem magam. valaki olyannak, aki jobban hasonlít rám.

 

Nem fogok elpazarolni egyetlen pillanatot sem... ölelni fogom, nem engedem el.

 

Az ember kibír 4 napot élelem nélkül, 3 napot víz nélkül, 2 percet levegő nélkül ... én egy másodpercet se nélküled...

 

Képek vannak bennem, amiket Te alkottál velem. Ujjaid köré ékelődött remegő kezem. Akarom még, el nem engedem.

 

Köszönöm, hogy okot adtál arra, hogy felfedezzem a szerelem igazi jelentését. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez az érzés uralja majd az életem. Annyira örülök, hogy beléptél az életembe. Sosem voltam még boldogabb. Örökre te leszel az édesem. Szeretlek.

 

Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani...

 

Én csak veled akarok lenni! Mindig...Mindenhol...Az már mindegy igazából, hogy itthon a meleg ágyban, az utcán szakadó esőben vagy éppen egy híd alatt, étel, ital nélkül, a leghidegebben. Tudod, mindegy, hogy hol, hogyan...csak veled ... örökre.

 

De olyan boldogság is létezik, mely leírhatatlan. Jobb, ha senki sem próbálja meg visszaadni, mi mehet végbe egy fiatal nőben, ha olyasvalaki biztosítja vonzalmáról, akit eddig elérthetetlennek tartott.

 

Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról... csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.

 

Megtanítottál szeretni, látni, érezni. Én most már csak téged látlak, téged érezlek és csak téged szeretlek.

 

Megállapította magában, hogy az őrületbe kergeti ez a nő, de ő már képtelen meglenni enélkül a szenvedés nélkül!

 

Mindig arra gondolj, a 'nagyon szeretlek' kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz, hogy 'én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz'.

 

Azt akarom, hogy örökké velem légy. Sajnálom, nem tehetek róla. Szerelmes vagyok beléd.

 

Ha lehetne egy kívánságom, azt kérném, hogy minden nap arra ébredjek fel, hogy érzem a nyakamon a leheleted, az arcomon az ajkaid melegét, a bőrömön az ujjaid érintését…azt szeretném, hogy érezzem a szívverésed az enyém mellett, tudva, hogy mindezt csak melletted élhetem át.

 

Közelebb jössz, s én érzem, ahogy lélegzel. Olyan mintha a szavak megszűnnének, mikor velem vagy, mert ahogy megérintjük egymást, azt nem lehet elutasítani, s engem csak az éltet, ahogy mozogsz.

 

Egymásra talált a fiú s a lány, a fiú szépet ígért, s hitte a lány. Remélte, így marad, és szerette nagyon, s engedett a fiúnak mindent, szabadon. Így voltak ők ketten, együtt boldogok.

 

Mintha az egész életem idevezetett volna, ide hozzád. Szeretlek. Annyira szeretlek.

 

Nem első látásra szerettem bele, mint utólag mondani szokták. Nem, ebben nem hiszek. Az ember egy ideig megjátssza, hogy zavarban van, hogy szerelmes, hogy varázslat rabja lett, mígnem észrevétlenül belesodródik, és nem tud többé már szabadulni a szerepétől, sőt nem is akar, mert igazán szerelmes lett.

 

Tudd meg: ha nem vagy is itt, én mégis veled alszom. Mert szeretlek, cáfolatlanul és visszafordíthatatlanul.

 

- Honnan tudja, hogy épp szerelmet érez?

 - Tudja, aki szerelmes, nem teszi fel ezt a kérdést.

 

Csak egy lány vagyok... aki itt áll egy fiú előtt... és arra kéri, szeresse őt. (Sztárom a párom)

 

Azt akartam, hogy tudd, hogy szeretem, ahogy nevetsz.

 

Meghalnak a csillagok is egyszer, csak a mi szerelmünk él tovább. Ezt éreztük tegnap mind a ketten, csók közben is ezt súgta a szád.

 

És hogyha kemény a harc és elsápad minden arc, akkor se félek, tudom, ott vagy mellettem!

 

Egyszer az életben történt valami velem. A legédesebb dolog, ami csak történhetett volna. A fantáziálásom, az álmom vált valóra. Ez volt az a nap, mikor találkoztunk.

 

Szerelem, mintha felhő lenne...szerelem, mintha egy álom lenne... a szerelem egy szó, és minden közötte...a szerelem egy kívánság valóra válása...mert megtaláltam a szerelmet, mikor téged megtaláltalak.

 

Látom a szemeden, hogy ide bújnál hozzám, lépj bátran közelebb neked nem kell sorszám...

 

Attól fél, hogy elhagyom őt. Persze honnan tudhatná, hogy elképzelni sem tudom az életemet nélküle?

 

Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.

 

Hiszem, hogy két ember a szívükön keresztül van összekötve. mindegy, hogy mivel foglalkozunk, hogy kik vagyunk vagy hol élünk. Ha két ember egymásnak van teremtve, akkor nincsenek határok vagy korlátok.

 

Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged!

 

Éljenek a pasik akik elnyertek, a lúzerek akik elveszítettek, a mázlisták akik még várnak Rám!

 

Pillangók a gyomorban, ha csak rám néz, ha hozzám ér, ha megcsókol, ha átölel.

 

Tudtad, hogy vannak szebb arcok, nemesebb arcok, tisztább arcok - de éppen ez az egy arc hat rá, és uralkodik rajta. Ez az egy arc az egész világon. És ő maga ruházta fel ezzel a hatalommal.

 

Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam.

 

Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.

 

Te őrültségnek hívod, én szerelemnek.

 

A szerelem képes arra, hogy egyszer megérintsen és egy egész életre megmaradjon.

 

Felfutottam a lépcsőn, becsuktam az ajtót, beleugrottam az ágyamba, lekapcsoltam a lámpám és mindezt csak azért, mert végre adtál egy jóéjtpuszit.

 

Hadd legyek ma este az, aki akarok, neved suttogom, s feléd hajolok, jó barátnak hiszel, de ez nekem nem elég, hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd.

 

Csak azért nem mondom, hogy te vagy életem szerelme, mert azt remélem, hogy sokkal hosszabb ideig foglak szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme.

 

Be akarom bizonyítani neked, hogy sokkal több van közöttünk. Része vagy a személyiségemnek. Te vagy a fény az alagút végén. Miattad érdemes élnem és meg kell tennem mindent, hogy magam mellett tartsalak.

 

Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen, hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül.

 

Ne hidd azt, hogy boldog vagyok tőled messze távol. Ne hidd azt, hogy mást szeretek rajtad kívül máshol. Ne hidd azt, hogy szívemet nem szorítja semmi. Nem kell nekem a világon rajtad kívül senki.

 

"Csak ölelj át és úgy marad varázslatos a világ, amíg imádsz, amíg imádlak.."

 

"A szerelem olyan dolog ami nyomaszt és fáraszt, de ha megérted, tiéd a kulcs ami megadja a választ."

 

"Egy perc volt, de már akkor tudtam a mindenem leszel."

 

"Mindent éreztem és átéreztem, amit valaha is életül képzeltem, és ugyanennek az ellenkezőjét is; egyetlen ölelésünkben szerettem és gyűlöltem, szelíden és vadul; lelkem megáradt, testem elernyedt, gyönyörű őrület ringatott, röpített, s lágyan ejtett el, akár egy pihét."

 

"A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak."

 

A tudat, hogy valaki törődik velem, olyan volt, mint egy téli didergés után egy finom, meleg takaró.

 

Megcsókol, olyképpen, mintha először. Derekamat ölelő keze a fenekemre csúszik. Magához szorít, a levegőbe emel.

 

Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

 

Összeolvad a csend és a zaj, mert a csókodtól megszűnik majd minden baj.

 

Az őrület határáig szerettem. Ezt hívják elmebajnak. Ezt, ami nekem az egyetlen érezhető módja szeretni.

 

Beléptél a tökéletes életembe és rá kelet jönnöm, hogy az csak illúzió. Hisz te teszed tökéletesé az életem.

 

Minden eddigi életemet azzal töltöttem, hogy téged kerestelek. Nem olyat, mint te vagy, hanem téged, mert lelkeinknek találkoznia kellett.

 

Néha a legváratlanabb dolgok csöppennek az életünkbe. Aztán rájövünk, hogy nem tudunk élni nélkülük. Ilyen vagy te is.

 

Egy fiú és egy lány. Hosszú ideig csak barátok voltak. De a lány már az első pillanattól kezdve többet érzett. Legjobb barátok lettek. A fiú nem is sejtette, hogy a lány többről álmodik. Közben a fiú szerelmes lett másba, egy másik barna lányba, aki viszonozta érzéseit. A lány minden álma romokban hevert, de ebből senki nem sejthetett semmit, mert nem derülhetett ki, hogy ő többet érez. Teltek a hónapok és egy napon a fiút elhagyta az a másik lány. A fiú teljesen összetört. A lány végig mellette volt, bármikor számíthatott rá. Egyre közelebb kerültek egymáshoz. Kis idő elteltével a fiú bevallotta, hogy többet érez. A lány olyan boldog volt, mint még soha életében.

 

Ha a dolgok nem úgy alakulnak... amikor szomorúság tölti el a szíved...

amikor könnyek gyűlnek a szemedbe... mindig emlékezz három dologra:

1. Melletted voltam...

2. Melletted vagyok...

3. És melletted is leszek...

 

Meg van írva, hogy az élet nehézségeit és fájdalmát csupán egyetlen szó enyhíti. Ez a szeretet. Én hiszek benne. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt nehéz, hogy soha nem lesz az. Csak azt, hogy melletted megtaláltam a békét és a bátorságot. Bátorrá tettél és szeretni foglak, míg világ a világ. Erre megesküszöm.

 

Nem azóta élek, mióta megszülettem, hanem mióta itt élsz a szívemben! Azóta tudom mi az élet!

 

Az ilyen magamfajta ember, ha megszeret valakit, abba az egész lelkét pillanatok alatt beleadja, beleépíti.

 

A tündérmesék néha igenis valóra válnak.. hisz a boldogság ott van egy ölelésben, egy mosolyban, egy ízben, egy illatban, egy szóban..

 

Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem...

 

Egyszer láttalak életemben, de mintha mindig ismertelek volna, amióta élek. Úgy érzem, mintha a szívemhez nőttél volna.

 

Látod? Erről beszélek. Érzések. Megmagyarázhatatlanok, mégis vannak.

 

Mikor hiányzik. Mikor ebben a pillanatban is rá gondolsz. Mikor ő is vár rád, s te is rá. Ám az este álmod hozzárepített. Édes karjai közé " befészkelted" magad, mert őrangyalod megadta ezt neked. Másnap mosollyal ébredtél, mert szíved nagyot dobbant. Mindenre emlékszel, és mintha nem is álom lett volna. Egy vágy, mely kivételesen így történt meg veletek. Olyan volt akár a valóság. Egy boldogabb nap. Egy reményteljesebb. Mielőtt felkelnél még egyszer becsukod szemed, valamit érzel. Mintha ő is ebben a pillanatban ébredne. Mintha azt mondaná szeretlek . S tudod ez az egy éjjel, vagy akár ez az elmúlt néhány másodperc feltöltött, s napod szebb lesz, mint amit el tudnál képzelni. Ha mardos is a hiánya. Ha most nincsen veled. Ha nem csókolhat meg. De tudod szeret, s ez több, amit ebben a percben adhat neked bárki. S lelketek össze van kötve. Egy apró kis híddal. Egy apró kis átjáróval, s érzed, hogy veled van, hiszen Neki nem kell kulcs a lelkedhez. Ő már benned is él.

 

A szerelem a hajtóereje az összes emberi cselekedetnek.

 

Nem látlak olyan gyakran mint szeretném. Nem tarthatlak egész éjszaka a karjaimba. De a szívem mélyén tudom, hogy szeretlek és nem akarlak elengedni.

 

Szükségem van rád! A szívedre, hogy rád ragyogjon. A szavadra, hogy megnyugtasson. A csókodra, hogy tűzbe hozzon. A kezedre, hogy simogasson.

 

Nem sejtettem még, amikor először beszélgettünk, hogy egy nap még azt mondom neked: az életemnél is jobban szeretlek. Nem is sejtettem még, amikor először öleltelek, hogy egy nap ekkora szükségem lesz rád.

 

A szív nem teljes anélkül az egy nélkül, aki még a vihart is átvészeli veled együtt.

 

Aki azt mondja, hogy a napsütés hoz boldogságot, még sosem csókolózott esőben.

 

Ki kellett volna nyitnod a szemed és meglátni, hogy bolondultam érted.

 

 -Szeretlek!

-Mi..Mi..Mit mondtál?

-Sze-ret-lek!

-De te nem szerethetsz engem.

-És mért nem?

-Mert te bármilyen lányt megkaphatsz, szépet és jót.

-De nekem, te vagy a legszebb, és te vagy a legjobb.

 

Oly aprók a kezek, amelyek örökre elrabolják a szívünket.

 

Olyan mintha minden eltűnne. Nincs múlt, nincs jövő, csak a pillanat.

 

Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi köt egy emberhez. Csak azt érezzük, jobb vele, mint nélküle.

 

Mikor lehunyom a szemem (nem számít hogy hol vagyok vagy épp mit csinálok) mindig téged látlak. Vajon hogyan tudnám megoldani, hogy ezentúl csukott szemekkel éljek?

 

Dobbanó szívek ritmusán reszkető vágy, ha átszalad, rájönni édes kábulatban: Én mindig téged vártalak!

 

Valami..valami ott legbelül mindig majd kiugrik mikor meglátlak.

 

Oly hirtelen jött és édesen. S ellopta szívem teljesen...

 

Ha az ember szerelmes nem törődik a szerelme hibáival, úgy látja mintha ő lenne a legtökéletesebb ember a földön.

 

Egy nap majd besétál valaki igazán különleges az életedbe, és akkor majd rádöbbensz, hogy miért nem működött soha a dolog mással.

 

A legjobb barátaid azok, akik megértenek akkor is, ha nem mondasz semmit, akik egy órát is várnak mikor te annyit mondtál: 'várj egy percet' és azok, akik melletted maradnak, mikor azt mondod: hagyjatok egyedül.

Figyeljetek létezem! Fogja már valaki a két kezem.

 

Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell, az én szívemért...

 

Fenn a fán és a fáról leesve, négykézláb diót keresve, almalopás és menekülés közben, lihegve, röhögve, kéz a kézben, jó veled. Színházban, templomban, moziban, boltban, az utcákon és a kék alagútban, taxiban, biciklin, mezítláb porban izzadva, fázva, jóban-rosszban, jó veled. Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled. A folyóparton, térdig a vízben, a víz alatt vagy a víz fölött éppen, a híd alatt mikor szegények leszünk. A pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk. Jó veled. Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled. Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy. A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy. Munka előtt és munka helyett, mikor reggel az ágyban kávéhoz tejet öntesz, gömbölyödve és félig kinyúlva, évek óta és évek múlva. Jó veled. Csőbe húzva, esőben, hóban, sírva vigadva, nyakig a bajban, álmodozva úgy lassan szépen, akkor is ha nem szeretsz éppen. Jó veled

 

Egy ilyen szép szerelem csak, egyszer adódik az életben. Ha elfordulsz, megtagadsz, akkor is az egyetlen maradsz. Nem kérek túl sokat csak, perceket és az édes mosolyodat. Várlak... Nem bánom mi volt, s van, csak bújnék hozzád, némán boldogan!

 

Némán a semmibe tartva veled, egyszer csak remegve megfogod kezem. Rám nézel, csókot adsz ajkamra, s megszólalsz: "Semmi baj,

 

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

 

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el, Keresem a lelkemet de van hogy nem felel. Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor, A szerelem az egyetlen lélekdonor! (Caramel)

 

Mért Őt akarom? Mert Ő kell. Érzem és már nem tagadom.

 

A hűs szellő végigfut a kezeden, az arcodon, majd az egész testeden, magad köré fonod karjaid mintha valaki ott lenne, mintha valaki ölelne.

 

Talán egyszer foghatom a kezét, s nekem adja majd a szívét.

Ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

 

Mosolyogj kicsi, hiszen boldogságod számomra mindennél többet ér.

 

Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg, hogyha összeér az övé, meg a te térded. akkor már érted, akkor majd érzed, egy pillanat alatt összerak és szétszed.. van pár szép seb, itt a hátamon, van pár szép év, itt a vállamon. vele jó volt, előtted is vállalom, veled jó, mert itt vagy és átkarolsz, mindenre válaszolsz, mindig rám vársz, én meg rád - akár egy táncház, pördülök veled míg derekad hozzám.. ha könyv volnál, százszor újra lapoznám...

 

Kaptam reményt csak túl későn fogtam fel, hogy ahelyett ellöklek a kezed az mit fognom kell.

 

A szerelemben a hallgatás gyakran mélyebbre ható szónok, mint a szó.

 

Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem az, amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem amit cselekszel vele. Te magad vagy gyönyörű.

 

...a szerelmünkkel mindent elérünk amit szeretnénk.

 

A szerelem az élet nagy ajándéka és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életét a maga teljességében.

 

A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte. (Gabriel Garcia Marquez)

 

Magamon éreztem a parfümjét... hiánya egyre jobban kivetítődött a külvilág felé. Sötét, esős idő volt, s ahogy az illat egyre mélyebbre hatolt bennem, úgy nőtt a vágy, hogy újra lássam őt.

 

Én egy olyan lány vagyok aki hordaná egy srác pulcsiját csakhogy érezhesse az illatát.

 

A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.

 

Ahogy a bőröd a bőrömhöz ér, elfelejtek mindent. Csak Te vagy és én. Csukd be a szemed, engedd el magad. Kényeztetlek, Te meg csak hagyd!

 

Istenem, mennyire szeretett csókolózni vele. Szerette az ajkát érezni a száján, szerette, hogy olyan közel van hozzá, szerette a lélegzetvételeit, szerette és szereti őt a nagy Ő-t!

 

Nem számít mikor jött, nem fontos, hogy nem volt mellettem a kezdetek kezdetétől. A lényeg, hogy megjelent és azóta nem hagy el. Soha nem hagyott még cserben. Én sem hagyom őt. Nagyon vigyázok rá. Hatalmas kincs az életemben. Meglehet az egész életem...

 

Amikor megcsókol, nem csinál semmi mást csak csókol. Én vagyok a világegyetem és a pillanat az örökké valóság, mert nem tervez közben semmit, nem akar elérni semmit. Csak csókol...lélegzetelállító.

 

Addig van élet amíg szeret egy nő, valakinek ez a szint a legfelső. Csak az a nő, aki veled száll. Átadja szárnyait ha zuhannál..

 

Jó érezni azt, hogy szeretlek, nagyon, és egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni a mosolyodban, érezni, hogy szemeid már szememben élnek és néznek. S érezni azt, ha szép, veled szép, s csak veled teljes az élet, mert csak egymást szeretve lehetünk boldogok...

 

Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.

 

Onnan tudod meg, ha megtaláltad a herceged, hogy nem csak az arcodon ragyog mosoly, de a szívedben is.

 

Két egymást szerető ember együttléte alatt kialakul egyfajta koreográfia. Lehet, hogy észre sem veszik, de a testük egymásra hangolódik: egy nyakcirógatás, egy simítás a hajon. Egy gyors csók után levegővétel, majd egy hosszabb csók, mialatt a férfi keze a blúz alá nyúl. Létezik egyfajta menetrend, megszokott rutin, de nem a szó "unalmas" értelmében. Egyszerűen arról van szó, hogy mindketten megtanulják a másikat, egymáshoz alkalmazkodnak, és ezért történik, hogy amikor hosszú ideig egy és ugyanaz a partner, a fogak nem koccannak össze, az orrok és a könyökök nem ütköznek.

 

Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted.

 

Kimondtad ?! Szeretlek. Nem akarok nélküled élni. Megváltoztattad az életem. Kimondtad? Tervezd el. Legyen célod, haladj afelé, de olykor olykor nézz körül, és szippantsd be. Mert most vagy itt .. és holnapra

 

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb...

 

A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat. Forrest Gump

 

Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól.

Tártad már ki mind a két karod valaha, és csak forogtál körbe-körbe? Nos, a szerelem is valami ilyesmi érzés: minden és mindenki azt sugallja, hogy állj meg, hagyd abba mielőtt elesnél - de te akkor is folytatod.

 

Nem az a szerelem, amikor két ember mindig egymás szemébe néz, hanem az, mikor mindketten ugyanabba az irányba néznek ...

 

Akármikor, mikor szomorú leszek azért, mert hiányzol, emlékeztetem magam arra, hogy mekkora szerencsém van azért, hogy vagy nekem.

 

A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.

 

Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.

 

Az igazi szerelem bizonyára az, amelynél az ember a nő első megpillantására már érzi, hogy imádja és meg tudna halni, vagy bárhová utána menne.

 

...amit a szó nem ér el, azt az érintés adja át...

 

Mondanom kell valamit. Nem hiszem, hogy tiszta előtted. Szerelmes vagyok beléd... oltárian, fájdalmasan szerelmes. Amit teszel, ahogyan gondolkodsz, ahogyan mosolyogsz, amikor látlak izgatott leszek... Úgy érzem magam melletted, mint eddig még soha..

 

Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben...Hiszen a szerelem egész életre szól.

 

A szerelem idővel átalakul egy mély szeretetté, ezt nem mindenki érti és érzi, és értékeli, sokan vágyakoznak az után a kezdeti lángolás után, van egy hiányérzetük... pedig egy mély szeretet, sokkal erősebb és tartósabb, tartalmasabb, mint egy rövid ideig tartó lángolás.

 

Ha valaha előfordulhat, hogy egy nap eltelik anélkül, hogy azt mondanám szeretlek, akkor tudd, hogy minden pillanatban azt teszem.

 

Kínzó a tudat, hogy nem lehetsz velem. Várom a percet, hogy megfogd két kezem. Dobogó szívemet kezedbe helyezem, melyben örökké ég a perzselő szerelem.

 

Ha ránézel, ha ő rád néz ... ha összeér a két pillantás... valami megmagyarázhatatlan történik ...Észveszejtő vonzalom...Pezseg a véred, ha nézheted, felforr a tested, ha téged néz...Megőrülsz érte, valld be!

 

Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem és ne engedj el soha, Te vagy az életemben a legnagyobb csoda.

 

Ne gondold azt, hogy nem szeretlek, mert az az igazság, hogy az életemnél is jobban... küzdöttem érted, hogy az enyém légy és sikerült. Soha nem hagylak el, ígérem neked.

 

Azt hiszem ennyire még soha nem voltam senkié...

 

Ő volt az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, amint valóra vált.

 

Ne haragudj, tudnál kölcsön adni húsz forintot? Csak mert megígértem anyukámnak, hogy felhívom, ha szerelmes leszek...

 

Csábít egy álomkép, szépsége százszorszép... Álmomba érkeznék, melletted újra léteznék...

 

Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek téged.

 

Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.

 

Szeretni egy férfit annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, egy bűnöst szeretni. Ha valóban szereted, meggyógyíthatod, támogathatod, megmentheted.

 

A szemem sarkából figyeltem és megdöbbentett amit éreztem: szeretem... nem hittem, hogy létezik olyan akit így lehet szeretni...

 

A szememben a pillanat már régóta elégett, te voltál a pont amikor egy életre elég lett...minden olyan kalandból aminek fáj a vége. Utólag mégis belátom, hogy azért megérte...

 

Te vagy az egyetlen dolog, amit örökké látok, a szerelemben, a szavaimban és mindenben, amit teszek. Semmi mást nem látok, csak téged.

 

Abban a pillanatban, mikor a szemedbe néztem, megláttam a fiút akit egész életemben szeretni fogok....

 

Talán a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek.

 

Most érzem igazán, hogy kincset érsz nekem ...

 

Teljesen hátra akarom hagyni a múltat. A jelenben akarok élni, melletted.

 

...és akkor megláttam őt.. Különös érzés áradt szét a testemben. Mintha egész életemben csakis rá vártam volna. Ott állt, mosolygott és közben ellopta a szívemet.

 

Egyetlen egy pillanat, amit örökké őrizni fogok, mégpedig a legelső csókod...

 

Az egyetlen ok amiért képes vagyok minden egyes napot végigcsinálni, az a mosolyod...

 

Tudd meg, hogy szeretlek, de már nem úgy mint eddig! Most már szerelemmel szeretlek! Minden pillanatban azt várom, mikor érsz hozzám, mikor nyomsz az arcomra egy puszit...most még elég ez a pár apró érintés, de érzem, ha nem kaphatok többet belőled, darabokra fog hullni a szívem...

 

-Fogd meg a kezem!

-Miért?

-Mert szerelmes vagyok beléd.

 

Amikor nyersz, akkor büszkén kiáltom a világnak: hé, ő az én barátom. De ha veszítesz, én ott ülök majd melletted, fogom a kezed, és azt mondom: Hé, én a barátod vagyok.

 

Azok, akik azt mondják Disneyland a legjobb hely a világon, még sosem voltak a karjaid között.

 

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki a világon.

 

Most jöttem rá, mennyire szeretem. Most jöttem rá, ez nem puszta szerelem, ez több annál. De vajon ő is így érez irántam? Vajon ő is így szeret? Vagy egyszerűen jól érzi magát velem? Miért kell ilyen bonyolultnak lennie mindennek? Miért nem lehet tudni, mit éreznek egymás iránt az emberek? Olyan sok kérdés, és olyan sok válasz. Ha jobban belegondolok, egész életünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Minden nap megtaláljuk egyikre a választ.

 

Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak megvan a sajátos jelentése. A művészet az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron attól függ, aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak megvan a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen, minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk, mikor egyesek mégsem értik meg!

Olyan messzinek tűnnek a percek veled, és a gondolatától is részeg leszek, hogy a kezemben a kezed...

 

De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled- szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.

 

Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.

 

Sohasem gondoltam, hogy ilyen szép az élet, mióta ismerlek csak azóta élek. Szívem szíveddel lágyan összedobban, szeretlek napról-napra, jobban és jobban!

 

Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt, és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem! Én veled leszek, te leszel a mindenem. Goethe

 

Nem tilthatom meg neked, hogy másképp szeress, mint ahogyan én, de ha éppen kedved van, hát csókolj meg az utca közepén... Omega-Nem tilthatom meg

 

Én letörölném a könnyeid, és elmondanám, hogy szép lehet a holnap, hogy ha elhiszed, ha itt lennél velem. Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem én nem engedném el többé már sosem.. Republic- Ha itt lennél velem

 

Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek, hogy szeretlek, hogy szeretlek. Már évek óta csak téged kereslek, kereslek, téged kereslek. Ilyen szép lány nincs is talán, a szél játszik hosszú haján, csillog szeme, forr mindene, a teste tűzzel van tele.

 

Minden egyes pillanatban ott leszek Veled ha gondolsz rám.

 

Mondták már páran, ezt a csajszit felejtsd el... De mondd meg kicsim, hogyan, ha elbűvölsz a szemeddel?

 

Ebben nem csalódsz. Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott. Fekete István

 

Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen.

 

Az ember, akit a sors melléd rendel, soha sem akkor jön el, és soha sem úgy, ahogy várod. Lehet, hogy nehéz megtalálnod a benne rejlő kincset. De ő az, aki vigyáz rád és talán ő lesz az, aki megérinti a megérinthetetlent. Aki örökké szeret és elenged, ha kell. Egy napon ráébredsz, hogy minden múlandó és nincs ehhez fogható.

 

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. Müller Péter

 

A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Müller Péter

 

Nézem őt, és úgy érzem, bárminél jobban szeretem ezt az embert.

 

Igazán boldog csak akkor lehetsz, ha az lesz a tied, akit te is szeretsz.

 

Az életben a legjobb dolgok láthatatlanok, épp ezért csukjuk be a szemünket amikor álmodunk vagy csókolózunk.

 

A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.

 

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.

 

Amikor úgy érzed, hogy egy csodás érzés kerülget, akkor nem tudsz semmire sem figyelni, csak arra az egy emberre akit szeretsz. Minden percben várod hogy lásd, gyengéden átölelhesd, s elmondhasd neki, hogy mennyire odáig vagy érte! Viszont ha eljön az a perc, s kimondja hogy vége, sírva fakadsz, elvonulsz a titkos helyedre. Előveszed a régi fotókat, s könnyed rácseppen, nem tehetsz már semmit sem ellene. Nem tudsz nélküle meglenni, utoljára el kell menned hozzá, s egy utolsó csókot kérni, s azt mondani, a szívemben mindig velem leszel.

 

Csak egy jobb dolog van a csóknál: az a pillanat, mikor közvetlenül előtte a szerelmed szemébe nézel és eláll a lélegzeted is.

 

Úgy gondolom, ha Rád nézek, nem csak egy fiút látok, hanem egy világot, egy történetet, egy kalandot, egy randit, egy csókot és végül magát az életet.

 

Te úgy-ahogy, de én úgy, ahogy senki...

 

Te jelented nekem a világot. Semmi nem állhat közénk. Nem számít mások mit mondanak vagy tesznek, te akkor is örökre a szívemben maradsz. Ez soha nem fog változni. A szívem kulcsa a kezedben van mióta először láttalak, azóta mindig magaddal viszed. Szeretlek. Nem számít éppen mennyire harcolunk egymással, mert tudom minden rendbe fog jönni. Szeretlek. Nem számít miért.

 

Emlékek a fejemben arról a napról, mikor találkoztunk, olyan dolgokat mutattál nekem, amit sose fogok elfelejteni.

 

Éjszakánként rólad álmodtam, nappalonként utánad vágyakoztam, végre megkaptalak, hidd el el nem engedlek!

 

A boldogsághoz szükséged van arra, hogy a Párod hagyja, hogy úgy szeresd, ahogyan Te tudsz szeretni.

 

Gondolataim hozzá szállnak a szavak szívéig meg sem állnak.

 

Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy mit jelentesz nekem, egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék felelni hirtelen. Csak sokára azt mondanám: Semmiség, csupán múló szerelem. S nem venné észre senki, hogy könnyes lett két szemem. Kacagva búcsúzok el, de a hangom remeg. Mosolygok az utca sarkáig, befordulok és letörten nyúlok szememhez. Ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy mit jelentesz nekem, lehajtott fejjel annyit mondanék: Semmiség, csupán az életem.

 

Boldog vagyok, hogy létezik - mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el.

 

Kövessük el a tökéletes bűntényt. Én ellopom a szíved, s Te ellopod az enyémet!

 

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

 

Talán a szerelem az, mikor egész éjjel hallgatnád a hangját, és nem fáradnál bele ebbe a hallgatásba..

 

A holdfényben csókolóztak - vágyakozástól, félelemtől kétségbeesetten, könnyeik összefolytak, de azután a világ is lassan eltűnt körülöttük.

 

Tapsoltam, amikor a józan ész elveszítette a csatát, és nem maradt más választásom, mint hogy megadjam magam és elfogadjam, hogy szerelmes vagyok.

 

Nem csupán szeretlek: szeretem, ahogy te szeretsz engem.

Te vagy az egyetlen dolog, amit örökké látok, a szerelemben, a szavaimban és mindenben, amit teszek. Semmi mást nem látok, csak téged.

A szív is páros szerv, csak a párja egy másik embernél van.

 

Rómeó és Júlia - részlet

- Akkor felejts el emlékezni rá!

- De hogy felejtsek emlékezni, kérlek?

- Úgy, hogy tekints a többi nő felé, hisz annyi szép van még..

- De akkor én még szebbnek érzem őt, még tökéletesebbnek. Ki megvakul, az nem feleheti szeme világa régi, drága kincsét. Egy nőt mutass, kinél nincs szebb a Földön, s arcáról én azt olvasom ki majd, hogy nála is különb, százszorta szebb.. nem tanítasz hát feledni engemet.

 

Moulin Rouge

- Hiszed, hogy kell a szabadság? - Igen.

- Az igazság..? - Igen, persze!

- A szépség? - Igen!

- A szerelem? - Szerelem.. abban mindenek felett hiszek. A szerelem éltet.

 

,,Ne láss hibát senki életében, ne lásd a hibát a saját életedben. Csak törekedj arra, hogy meglásd az összes jó dolgot, amelyet tettél, az összes jó dolgot, amelyet tervezel megtenni, és az összes jó dolog, amelyet mások tettek meg.”

 

      ,,Aki nem szeret, az a mosolyodat is gyűlöli. De én azt mondom: Aki a mosolyodat gyűlöli, az jobban szeret, mint bárki, csak fél téged szeretni, gyűlöl szeretni, de eközben epekedve vágyódik utánad."

 

http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=25656&h_id=78420&page=8

Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd ne szeressek. Emlékszem, hogy féltem szeretni téged mielőtt megismertelek. Hogy sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket.

 

Ha egy férfi meg akarja szerezni egy nő szívét, előbb használnia kell a sajátját.

 

	Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most most csak érezni tudom.
Ha néhanapján összezördültök, az nem azt jelenti hogy nem szeretitek egymást, hanem azt, hogy fontosak vagytok egymás számára! Hiszen az ember nem idegesíti magát olyasmin, ami nem érdekli...
	Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.
Idővel meg fogod érteni majd azt is, hogy aki képes hibáiddal, gyengeségeiddel együtt szeretni téged anélkül, hogy meg akarna változtatni, meghozhat neked minden boldogságot, amire vágysz.
Nem nyálazom, nem könyörgöm, csupán a tényeket közlöm. Szeretlek, imádlak, kívánlak. Mondd, hibáztatsz?

 

Nem akarok úgy felébredni egy nap, hogy ráébredjek: már túl késő ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amiket akartam...

 

Ölemben alszol, csukva a szemed,nem számít semmi, csak kezemben a kezed. Te nem látod, de szemeim őrzik álmod,te nem sejted, de nekem TE jelented a világot!

 

Sosem ismertem olyat, aki meg tudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg rád nem találtam.

 

Mondhatnám hogy tökéletesek vagyunk... de ez sem lenne igaz csupán tökéletesnek látjuk egymást és tudod miért tesszük ezt? Mert szeretjük egymást.

 

Nem bánom, csináld úgy, hogy vonyítsak a díványon!

 

Boldog akarsz lenni? Akkor három dolgot tegyél: légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor, ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz.

 

Elkapta a pillantásomat és visszamosolygott.. de vajon tudja hogy a szívemet is megkapta ezzel?

 

Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán.

 

Mióta belenéztem a szemedbe, szüntelenül te jársz az eszembe. Szemed ragyogását nem tudom feledni, mert megtanítottál igazán szeretni.

 

Nem akarok nagyzolni, de el kell,hogy mondjam, én vagyok a leggazdagabb hölgy a világon! És, hogy miért? Mert a világ legdrágább fiúja az enyém!

Szeretnék egy társat... aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akivel erről nem kell beszélni... aki erről nem akar beszélni... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, és akivel szemben én is toleráns lehetek... aki egészen más, mint én, de mégis nagyon hasonló... aki magával ragad, és aki képessé tesz arra, hogy magammal ragadjam...

 

Mindenki azt mondja, hogy adjam fel, ami hozzád köt, de ők nem úgy látnak téged, ahogy én teszem. Te törted össze a szívem, miattad esett szét az egész világom. Miattad sírok, mégis még mindig szeretlek, nem tudom pontosan miért…

 

 

Találd meg azt a férfit, aki összeszedegeti az összetört szíved minden darabját, újra összeilleszti őket, de egy darabot megtart magának, s a hiányzó részt, az övével pótolja ki. 2010.09.23 (18:56)

szerző: [doribaby9610]

Enyém az életem, enyém a sorsom, ha bármi baj van, valahogy csak megoldom!

 

Boldog akarsz lenni? Akkor három dolgot tegyél: légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor, ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz.

 

Minden egyes napunk csak egyszeri csoda. Használd ki minden percét.

 

 

Aki Téged hallott, az többé már nem hall meg mást . Aki Téged ismer, az benned látja a folytatást...